A róka és a cankó meséje

A szikes szélén, álcaháló alatt lapultam. Úgy egy órával napkelte után sikoltozni kezdtek a madarak a nádasban. Nem csitult a hang, sőt egyre közelebbről hallatszott. Egyszer csak két füstös cankó (Tringa erythropus) rebbent ki a nyílt vízre hangosan csipogva, ugrálva. Mögöttük egy róka (Vulpes) kocogott.
A cankók időnként leszálltak majd futottak egy kicsit, fel-felrebbentek, egymást váltva élénken csipogva a róka előtt, csalták egyre távolabb a nádastól. 'Fogj meg, ha tudsz' – láthatóan ez volt a játék neve annak, amit játszottak. Szegény vörös bundásnak nem volt esélye.
A lármára felfigyelve még néhány cankó csatlakozott a játékhoz. Ez volt az a pont, amikor a róka is rájött, hogy ma ő vesztett. Megállt, egy darabig nézte még az ugráló tollasokat, majd lassan elkullogott. Bizonyára a fészektől próbálták távol tartani a cankók, ezúttal sikerrel.