Testvéri szeretet

Rókákat fotózni számomra mindig nagy öröm, különösképp akkor, ha kölykökről van szó. A fotón látható szituációt néhány éve már fejben elképzeltem, amihez egyébként 5 év kellett, hogy a gyakorlatban is megvalósuljon. Bár a kezdet itt is nehéz volt, mert a kölykök nagyon bizalmatlanok voltak velem szemben, de közel egy hét alatt sikerült olyannyira elnyerni a bizalmukat, hogy a végül már az objektívemet szaglászták, a bakancsomat rágcsálták, és számos alkalommal az ujjaimat is nyalogatták. Sokszor egyáltalán nem is használtam a fényképezőgépemet, inkább csak figyeltem őket, ahogy zavartalanul játszanak tőlem néhány centiméterre. A rókáknak sajnos még ma is nagyon rossz a társadalmi megítélésük, holott az egyik legszebb állatokról van szó. A róluk készült fotósorozataimnak ez a legfőbb célja: változtatni ezeknek az állatoknak a megítélésén. Azoknak az embereknek, akik a rosszat látják bennük, ha lehetőségük lenne csak a töredékét átélni annak a sok csodálatos élménynek és szeretetnek, amit én heteken keresztül minden nap kaptam ezektől (ahogyan egy barátom mondaná) a kis vörös ördögöktől, akkor garantálom, hogy megváltozna a véleményük.