Az Orion a Monte Paterno csipkéi felett

Kis csapatunk a szeptember végi napokban érkezett a 2450 m magasan fekvő Locatelli menedékházba. Felkapaszkodtunk a Sasso di Sesto 2539 m magas platójára, hogy a naplemente színjátékát, majd a Tejút függőleges ívét fotózzuk a Dolomitok emblematikus csúcsaival. A műsor azonban félbeszakadt, mivel az alkonyi napot elfedő felhőkből váratlanul heves vihar csapott le ránk. Visszatértünk a menedékházba, és az ég heves zengése mellett aludni próbáltunk. Egyszer csak arra ébredtem, hogy a kinti vihar zaját elnyomta az útitársak változatos horkolása. Az ablakon kitekintve a távolodó felhők helyén hihetetlenül fényesen ragyogtak fel a csillagok! Fel kell érni a hegyre gyorsan ezt megfotózni! Próbáltam lelket verni a társaimba, de néhány felém hajított bakancs egyértelművé tette, hogy ez a csoda csak én reám vár. Félúton felfelé a sáros, csúszós ösvényen , dél-keleti irányban a Piani-tavak és mögöttük magasodó Monte Paterno látványa megállásra késztettek. A távoli csúcsokat az éjszakai vihar nyomán porcukor szerűen vékony friss hó díszítette. A hegy legszebb csipkéi felett ott ragyogott a létező legfényesebb csillag, a Szíriusz, míg jobbra felette a látványos Orion csillagkép. A hajnali szürkület előtt, csillagászati éjszaka utolsó negyed órájában sikerült mindezt megörökítenem, 04:40-kor. Ez volt az első olyan éjszakai fényképem, melynek borotva élességét az általam éppen kifejlesztett, majd gyártott "Focus On Stars" eszköz garantálta (www.focusonstars.com).