Hodálatos csatorna

Huszonnégy napot töltöttem egy rendkívül apró, saját készítésű úszólesben, mialatt elkaptam ezt a jelenetet. Óriási szerencsém volt, hogy a pók pont a hód fájára szőtte hálóját, ami éppen a másik irányból közeledett, így készíthettem pár felvételt, mielőtt a pókhálót leszedte volna. A hódokhoz azért is különleges kapcsolat fűz, mert a legutolsó pillanatban sikerült elérnem, hogy a területileg illetékes Vízügyi Igazgatóság (ATIVIZIG) ezen a 2 kilométeres csatorna szakaszon teljesen ne vágjon ki minden fát, csatorna tisztítás céljából. Azóta fennáll közöttünk egy jó kapcsolat, aminek alapjaként én segítek nekik a vízközlekedést meggátló, vízbe dőlt fák eltávolításában, míg ők cserébe nem végeznek tarvágást, meghagyva ezzel egy rendkívül jó élőhelyet.
A hódot Európa nagy részéről kipusztították az emberek az 1800-as évekre. A faj és a területek védelmének köszönhetően a 21. század elejétől a hódok látványos térhódítása figyelhető meg, így azon kevés állatok közé sorolható, amely sikeresen újra birtokba tudta venni őshonos területeit. Mérnöki csoda számba menő gátépítő képessége miatt jelenléte kiemelten fontos az ökoszisztémának, a vízmegtartás és a vizes élőhelyek létrehozása szempontjából. A hódok körül kialakult ellenségkép helyett hasznos lenne más szervezeteknek is hasonló, ólommentes megoldást találni szárazodó hazánkban.