Sötét Világos

A szívem is sír belül – Gyászmunkák | Tárlatvezetés a kiállító művészekkel

Részletek
  • Kategória

  • Szervező

  • Ideje

    2026. 11. 06 17:00 –
    2026. 11. 06 20:00

  • Helyszín

    Budapest Galéria

  • Esemény import forrása

    FotoKlikk Szerkesztőség

  • Import ideje

    2026. 11. 02 16:10

  • Esemény forráslinkje

    Esemény forráslinkje

A szívem is sír belül - Gyászmunkák | Tárlatvezetés a kiállító művészekkel

Tárlatvezetés ’A szívem is sír belül – Gyászmunkák’ című nemzetközi csoportos tárlaton a kiállítás magyar művészeivel (Ember Sári, Fátyol Viola, Kádár Emese, Koleszár Adél, Móró Zsófia).

📆2026.11.06. péntek 17:00
📍Budapest Galéria | 1036 Budapest, Lajos utca 158.

A tárlatvezetésre online vásárolható jegy (1000 Ft/fő) csak a kiállításra érvényes belépőjegy megváltásával együtt érvényes.

Jegyvásárlás: a Budapest Galéria weboldalán / Online jegyvásárlás menüre kattintva vagy személyesen a Galéria jegypénztárában

*****
A szívem is sír belül – Gyászmunkák
2026. szeptember 4 – november 22.

Kiállító művészek: Noor Abed, Korakrit Arunanondchai, Anaïs Chabeur, Ember Sári, Fátyol Viola, Dana Kavelina, Kádár Emese, Koleszár Adél és Esteban de la Torre, Hilla Kurki, Móró Zsófia, Ulbert Ádám, Emily Waszak

Kurátor: Gadó Flóra

A kiállítás fókuszában a gyász fogalma áll: személyes viszonyunk hozzá, társadalmi és szociális dimenziói, valamint az elmúláshoz kapcsolódó szokások átalakulása. A késő kapitalista társadalomban a halál egyre kevésbé az élet részeként, sokkal inkább attól izolálva, elszakadva jelenik meg; a betegség és az öregedés állapotaihoz hasonlóan fokozatosan medikalizálódott és egyre személytelenebb folyamattá vált. Ahogy a különböző átmeneti életszakaszokhoz kapcsolódó rítusaink átalakultak és sokszor meg is szűntek, úgy az életünk utolsó időszaka is egyre inkább kórházakban, magányosan, támogató közeg és megtartó tér nélkül történik. Ebben a társadalmi berendezkedésében nemcsak a halál, hanem az ahhoz kapcsolódó gyászfolyamat is már-már tabunak számít: amikor gyászolunk, kevésbé vagyunk produktívak és ezáltal hasznos tagjai a társadalomnak. A kiállítás a gyász körüli tabusítást, a kívülről jövő elvárásrendszereket és magát a láthatatlanná tételt kérdőjelezi meg azáltal, hogy a gyász jelenségének átfogó megértésére, az azzal való folyamatos munkára és a segítő közösségekre, kapcsolódásokra helyezi a hangsúlyt.

A Szívem is sír belül – Gyászmunkák egyfelől olyan művészeti pozíciókat mutat be, amelyekben a gondoskodás folyamata nemcsak az élőkre, hanem az életből éppen távozókra is kiterjed. Az élőkről és holtakról való gondoskodást egy reciprokális viszonyként tételezik, amelyben az egyik nem létezik a másik nélkül. Azt az átmenetet kutatják, amely a létből a nemlétbe tart és azokat a szereplőket, akik ezen az úton támogatóként, segítőként megjelennek. Másfelől, a gyász különböző modalitásait vizsgálják a művek: a személyes veszteségektől kezdve, a megküzdési mechanizmusokon át a különböző közösségi, kollektív gyászfeldolgozási folyamatok által újragondolt és újrateremtett rítusokig. Bizonyos művek kiterjesztik a gyász fogalmát a népirtások és napjaink felfoghatatlan tragédiái felé is; olyan helyzetekre, ahol a gyászmunka nehézségekbe ütközik vagy akár lehetetlenné válik. Több alkotó reflektál a vallás megváltozott funkciójára, a spiritualizmus kortárs jelentőségére és a veszteségekhez kapcsolódó rítusok átalakulására, ezáltal a kiállítás felveti azt a kérdést is, hogy mi van a “másik oldalon” és hogyan tudunk kapcsolódni felmenőinkhez, elvesztett szeretteinkhez.

Közös a kiállításon szereplő művekben, hogy a gyász folyamatára nem egy véges folyamatként vagy lezárható időszakként tekintenek, hanem olyan jelenségként, amelynek kaotikusságával és transzformatív voltával meg kell tanulnunk együtt élni. Egy szeretett személy elvesztése, egy kapcsolat megszakadása, a háborús veszteségek, vagy a globális katasztrófákkal járó áldozatok, mind a gyász szerteágazó, fájdalmas szeletei, amelyekhez a tabuk és elvárások felülírása, az ezekről való beszéd és a támogató közösségek tudnak támogatást nyújtani.

A kiállítás címe Móró Zsófia Boldogok akik sírnak című művében elhangzó, Kálló Zsuzsannával készült interjúból származik.

A kiállítás a Flamand Képviselet támogatásával valósult meg.


Az eseményen kép- és videófelvétel készülhet. Részvételével Ön hozzájárul ahhoz, hogy a Budapest Galéria a felvételeket közösségi média felületein és honlapján felhasználja. Hozzájárulását az info@budapestgaleria.hu címen bármikor visszavonhatja.

////

My Heart Is Crying Inside – Grief Works | Guided Tour with the Exhibiting Artists

Join the exhibiting artists for a guided tour of the international group exhibition My Heart Is Crying Inside – Grief Works.

📆 Friday, November 6, 2026, 5:00 PM
📍 Budapest Gallery | 158 Lajos Street, 1036 Budapest

Tickets: Available online via the “Online Ticket” section of the Budapest Gallery website or in person at the Gallery’s ticket desk.

The guided tour ticket (HUF 1,000/person), available online, is valid only when purchased together with an admission ticket to the exhibition.

*****
My Heart Is Crying Inside – Grief Works
4 September – 22 November 2026

Exhibiting artists: Noor Abed, Korakrit Arunanondchai, Anaïs Chabeur, Sári Ember, Viola Fátyol, Dana Kavelina, Emese Kádár, Adél Koleszár and Esteban de la Torre, Hilla Kurki, Zsófia Móró, Ádám Ulbert, Emily Waszak

Curator: Flóra Gadó

The exhibition focuses on the concept of grief: our personal relationship to it, its social and societal dimensions, and the transformation of customs associated with demise. In late capitalist society, death is increasingly represented less as a part of life and much more as something isolated and detached from it; like the conditions of illness and ageing, it has gradually become medicalised and turned into an increasingly impersonal process. Just as our rites of passage have changed or even disappeared altogether, so is the final stage of our lives increasingly spent in hospitals, in solitude, without a supportive environment or a space that can hold us. In this social order, not only death but also the associated mourning process has become almost taboo: when we grieve, we are less productive and thus less useful members of society. By placing the emphasis on a comprehensive understanding of the phenomenon of grief, on persistent grief work and on supportive communities and connections, the exhibition challenges the taboo surrounding grief, the externally imposed expectations and the very act of making grief invisible.

My Heart Is Crying Inside – Grief Works presents, on the one hand, artistic positions in which the process of care extends not only to the living but also to those in the process of leaving this life. They conceive of care for the living and the dead as a reciprocal relationship in which one cannot exist without the other. They explore the transition from existence to non-existence and those who appear along this path as supporters and helpers. On the other hand, the works examine different modalities of grief: from personal losses through coping mechanisms to rites reconceived and recreated through various communal and collective processes of grieving. Some works extend the concept of grief to genocides and the incomprehensible tragedies of our time; to situations in which grief work encounters obstacles or even becomes impossible. Several artists reflect on the changing function of religion, the contemporary significance of spiritualism, and the transformation of rites associated with loss; the exhibition thus also raises the question of what lies on ‘the other side’ and how we can connect with our ancestors and our lost loved ones.

A common trait in the exhibited works is that instead of regarding the grieving process as a finite process or a period that can be brought to a close, they treat it as a phenomenon whose chaotic and transformative nature we must learn to live with. The loss of a loved one, the severing of a relationship, the casualties of war, or the victims of global disasters are all manifold and painful facets of grief, for which support can be found in overwriting taboos and expectations, talking openly, and communities offering care.

The title of the exhibition was borrowed from an interview with Zsuzsanna Kálló featured in Zsófia Móró’s work Blessed Are Those Who Mourn.

The exhibition was realized with the support of Flanders in Hungary

Photos and videos can be taken at the event. By participating, you consent to Budapest Gallery using the footage on its social media platforms and website. You can withdraw your consent at any time at info@budapestgaleria.hu


https://www.facebook.com/events/1543149827857637/
Kép szerkesztése