Fazekas-Kielbassa Krisztina: Magán-Raktár (a Vidámpark sorozat)
Kiállítást megnyitja: Brém-Nagy Ferenc, író
Fazekas-Kielbassa Krisztina David Bate angol egyetemi tanár és fotóművész gondolatait követte, amikor a világ számos városában, ahol élt vagy megfordult, megörökítette a helyi vidámparkot lyukkamerájával.
Kiállítást megnyitja: Brém-Nagy Ferenc, író
Fazekas-Kielbassa Krisztina David Bate angol egyetemi tanár és fotóművész gondolatait követte, amikor a világ számos városában, ahol élt vagy megfordult, megörökítette a helyi vidámparkot lyukkamerájával.
„Ezek a tengerparti helyek és örömteli tágyaik – vidámparkok – alapvető múltidejűséget hordoznak. A vidámparki gépek nosztalgiát árasztanak arhaikus mechanikus kényelmükkel, de ez a hatás a múltidejűséget nem mint szentimentális veszteséget idézi, sokkal inkább mint egy enigmatikus helyet, amelynek kifürkészhetetlen jelentősége van. Ez az enigmatikus jelentés az elveszettség érzésében manifesztálódik, tehát a jelentés nélküliség csak olyannak tűnik, mint egy elveszett tapasztalat. Talán ezért érzik otthon magukat ezeken a helyeken a tínédzserek. A vidámpark egy hely, ami nem egy hely. Ez az a hely, ahol anélkül lehet otthon lenni, hogy el kellene dönteni, hogy hol is van valójában. ’Elütni az időt’. A pattogatott kukorica illata, a sós levegő a színesre festett, fura szerkezetek között, amelyek azt a célt szolgálják, hogy az emberi testet elidegenült állapotba rázzák, kivül rekesztik talán a nyugtalan otthontalanságot erről a konkrét történelmi és kulturális helyről.”
David Bate
(a Text and Work című könyvből, szerk. Violet McClean 2006, eredetileg kiadva: Reader in Photography, University of Westminster, London 2006)
Fazekas-Kielbassa Krisztina 1977-ben született Magyarországon, de 2004-ben, miután befejezte tanulmányait média-kommunikáció szakon, New York-ba költözött. Fotográfiáival számos kiállításon és aukción találkozni lehetett az Egyesült Államokban, ugyanakkor Kelet-Európában továbbra is bemutatta munkáit.
2007-ben elhatározta, hogy a művészetekkel kapcsolatos akadémiai tudását tovább szélesíti és mesterdiplomát szerzett Fotográfiai Tanulmányokból a University of Westminsteren Londonban. Ugyanebben az évben részt vett a Renaissencan versenyen, ahol fotográfiája a győztesek között szerepelt és a Proud Galériában került kiállításra Londonban. Ugyancsak kiválasztásra került a Transform versenyen és munkáját Angliában és Olaszországban egyaránt bemutatták. Részt vett a több száz nemzetközi művészt érintő Puzzle Projektben és önkéntes művészként bekapcsolódott a fiatal bűnözőket segítő programban a Camden Council szervezésében.
2011-ben Holofernes című munkája a Párizsi Fotó Nagydíjon (Paris Photo Prize) a zsűri hivatalos kiválasztottja lett, és említésre méltó címmet kapott a Professzionális Női Fotográfusok amerikai szervezet 35-ik Évfordulós Versenyén.
Fazekas-Kielbassa Krisztina David Bate angol egyetemi tanár és fotóművész gondolatait követte, amikor a világ számos városában, ahol élt vagy megfordult, megörökítette a helyi vidámparkot lyukkamerájával.
Kiállítást megnyitja: Brém-Nagy Ferenc, író
Fazekas-Kielbassa Krisztina David Bate angol egyetemi tanár és fotóművész gondolatait követte, amikor a világ számos városában, ahol élt vagy megfordult, megörökítette a helyi vidámparkot lyukkamerájával.
„Ezek a tengerparti helyek és örömteli tágyaik – vidámparkok – alapvető múltidejűséget hordoznak. A vidámparki gépek nosztalgiát árasztanak arhaikus mechanikus kényelmükkel, de ez a hatás a múltidejűséget nem mint szentimentális veszteséget idézi, sokkal inkább mint egy enigmatikus helyet, amelynek kifürkészhetetlen jelentősége van. Ez az enigmatikus jelentés az elveszettség érzésében manifesztálódik, tehát a jelentés nélküliség csak olyannak tűnik, mint egy elveszett tapasztalat. Talán ezért érzik otthon magukat ezeken a helyeken a tínédzserek. A vidámpark egy hely, ami nem egy hely. Ez az a hely, ahol anélkül lehet otthon lenni, hogy el kellene dönteni, hogy hol is van valójában. ’Elütni az időt’. A pattogatott kukorica illata, a sós levegő a színesre festett, fura szerkezetek között, amelyek azt a célt szolgálják, hogy az emberi testet elidegenült állapotba rázzák, kivül rekesztik talán a nyugtalan otthontalanságot erről a konkrét történelmi és kulturális helyről.”
David Bate
(a Text and Work című könyvből, szerk. Violet McClean 2006, eredetileg kiadva: Reader in Photography, University of Westminster, London 2006)
Fazekas-Kielbassa Krisztina 1977-ben született Magyarországon, de 2004-ben, miután befejezte tanulmányait média-kommunikáció szakon, New York-ba költözött. Fotográfiáival számos kiállításon és aukción találkozni lehetett az Egyesült Államokban, ugyanakkor Kelet-Európában továbbra is bemutatta munkáit.
2007-ben elhatározta, hogy a művészetekkel kapcsolatos akadémiai tudását tovább szélesíti és mesterdiplomát szerzett Fotográfiai Tanulmányokból a University of Westminsteren Londonban. Ugyanebben az évben részt vett a Renaissencan versenyen, ahol fotográfiája a győztesek között szerepelt és a Proud Galériában került kiállításra Londonban. Ugyancsak kiválasztásra került a Transform versenyen és munkáját Angliában és Olaszországban egyaránt bemutatták. Részt vett a több száz nemzetközi művészt érintő Puzzle Projektben és önkéntes művészként bekapcsolódott a fiatal bűnözőket segítő programban a Camden Council szervezésében.
2011-ben Holofernes című munkája a Párizsi Fotó Nagydíjon (Paris Photo Prize) a zsűri hivatalos kiválasztottja lett, és említésre méltó címmet kapott a Professzionális Női Fotográfusok amerikai szervezet 35-ik Évfordulós Versenyén.