Formaságok
Kiállítások
Erdei Krisztina kiállítása
Helyszín: Godot Galéria
Időtartam: 2009.11.19. – 2009.12.19.
Megnyitó: 2009.11.19. 20:00
Írások a művészről:
''Csaknem valamennyi képének valami különös, elég furcsa karaktere van.
Mintha normál beállítottságú képnézegetésünk közben egy másik adást fognánk,
mintha kéretlenül folyamatosan spam-eket kapnánk. Fotói humorosak, de túl
vannak a groteszken, nem is ironikusak, inkább normál észlelési
tapasztalatainkat megkerülő patafizikus ébren álmodásnak mondhatnánk őket.
Ennél persze sokkalta a valóságban gyökerezők fényképei, amelynek révén
sikerül érdekes összefüggésekre, formai analógiákra, gondolati pendantokra
felhívnia a néző figyelmét. Annál zavarba ejtőbb a tény, hogy sokszor valós
szociális, kulturális, vagy életmódbeli érdekességek, anomáliák vizsgálata
és rögzítése képei születésének alapja.'' - Készman József
''Erdei Krisztina úgy tűnik, képek által értelmezi az életét. Egy kvázi
vizuális naplót készít azáltal, hogy kihasználja a digitális technika emberi
léptékkel nézve ''korlátlan'' potenciálját, azaz mindig magánál tartva gépét
a képkészítés lehetőségét maximálisra növeli. Így megteremti annak a
lehetőségét, hogy bármilyen véletlenszerű impulzust megörökítsen és
visszanézhessen egyszerre az adott helyen és időben, ami kitágítja a
kísérletezés esélyét és nagyobb teret ad a közvetlen reflexióknak élete
történéseiben.
Képei formavilága a privát fotó esztétikáját idézi: a kompozicionális
szabályokra látszólag nem figyelve, ''össze-vissza'' kattintgatva egyes
elemek zavaróan ki-belógnak a képbe, vagy bosszantóan életlenek. A nem éppen
a legjobb pillanatban elkapottnak tűnő emberi arcok öntudatlan fintorban
rögzülnek. Mivel a privát képek zöme technikailag képzetlen készítőhöz
kötődik, ezek a felvételek esetében megengedhetők az olyan ''szarvashibák'',
mint a nem az adott fénynek megfelelő expozíciós idő, vagyis a képek erős
túl -vagy alulexponálása. Az adott képsorozat egyenetlen tónusai szintén a
pillanatok esetlegességét, ebből eredően viszont őszinte közvetlenségét
erősítik.'' - Böröczfy Virág
''Erdei elegánsan szakít azokkal a pálya- és karrierépítő húzásokkal is,
amelyekkel az önmaguk identitását jól pozícionáló és menedzselő hazai
kortárs művészek oly gyakran operálnak manapság, és amitől persze még inkább
tökegyformák lesznek. Ha viszont könyvének lapozgatása közben a képi
narratívára is figyelünk, a képek mögül ''valaki'' mégis jól artikuláltan
szól hozzánk. De ''ki beszél és miről?'' - idézhetném a könyv fülszövegében
citált Fotómátrix idevágó bekezdését. Erdei képi narrátora azonban többnyire
nem mesél, csak néhány szót és egy kérdőjelet ismételget az első laptól az
utolsóig: ''Nézd, látod ezt?'' És az az igazán ijesztő, hogy a képek
erőteljes érzelmi és gyakran metaforikus töltése ellenére e kérdésben nincs
semmi indulat!'' - Jokesz Antal
Eredeti oldal az Internet Archive-ban
A FotoPost 2013-ban megszűnt folyóirat archívuma. A szöveg a FotoKlikk a Fotográfiáért Alapítvány archívumában, megőrzési célból jelenik meg; a szerzői jogok a szerzőket illetik. Eltávolítási vagy javítási kérés: help@fotoklikk.net.