Mizerák István: Olvadáspont
Megnyitja: Gulyás János rendező, operatőr
A kiállítás Ózd, az acélkohászat városa, kollektív memóriában élő emlékét eleveníti fel, illetve szembesíti a mai gazdasági-urbanisztikai szituációval. A hetvenes évek elején készült fotókon az ipari környezet az azt körülölelő természettel együtt jelenik meg, a lágy dombos vidék szövetébe simuló óriásként.
Megnyitja: Gulyás János rendező, operatőr
A kiállítás Ózd, az acélkohászat városa, kollektív memóriában élő emlékét eleveníti fel, illetve szembesíti a mai gazdasági-urbanisztikai szituációval. A hetvenes évek elején készült fotókon az ipari környezet az azt körülölelő természettel együtt jelenik meg, a lágy dombos vidék szövetébe simuló óriásként.
A téma - az ipar és a természet, a vas és az ember viszonya, a nehéz fizikai munka, hatalmas gépsorok, brutalitása. A bevett fotográfiai és esztétikai megoldás, a fekete fehér képek készítését kívánná, hangsúlyt helyezve az emberi és gépi erőre az embertelen körülmények között végzett nehéz fizikai munka dramatikus ábrázolására. Mizerák István kifejezőeszköze mégis a színes filmre fotózott természetes fénynél készült kép. Előszeretettel dolgozott napsütésben, nemcsak az ipar és a természet alapvető ellentmondásait áthidalva ezzel, hanem harmoniát teremtve képein a nap- és az izzó acél tüze fényében dolgozó emberek nyugalmat árasztó erejével.
A kiállítás Ózd, az acélkohászat városa, kollektív memóriában élő emlékét eleveníti fel, illetve szembesíti a mai gazdasági-urbanisztikai szituációval. A hetvenes évek elején készült fotókon az ipari környezet az azt körülölelő természettel együtt jelenik meg, a lágy dombos vidék szövetébe simuló óriásként.
Megnyitja: Gulyás János rendező, operatőr
A kiállítás Ózd, az acélkohászat városa, kollektív memóriában élő emlékét eleveníti fel, illetve szembesíti a mai gazdasági-urbanisztikai szituációval. A hetvenes évek elején készült fotókon az ipari környezet az azt körülölelő természettel együtt jelenik meg, a lágy dombos vidék szövetébe simuló óriásként.
A téma - az ipar és a természet, a vas és az ember viszonya, a nehéz fizikai munka, hatalmas gépsorok, brutalitása. A bevett fotográfiai és esztétikai megoldás, a fekete fehér képek készítését kívánná, hangsúlyt helyezve az emberi és gépi erőre az embertelen körülmények között végzett nehéz fizikai munka dramatikus ábrázolására. Mizerák István kifejezőeszköze mégis a színes filmre fotózott természetes fénynél készült kép. Előszeretettel dolgozott napsütésben, nemcsak az ipar és a természet alapvető ellentmondásait áthidalva ezzel, hanem harmoniát teremtve képein a nap- és az izzó acél tüze fényében dolgozó emberek nyugalmat árasztó erejével.