Sötét Világos

Pécsi 35 – A 2024-es Pécsi-ösztöndíjasok kiállítása és a 35. évfordulós vetítés

Részletek
  • Kategória

  • Szervező

  • Ideje

    2026. 11. 25 18:00 –
    2026. 11. 25 21:00

  • Helyszín

    Capa Központ

  • Esemény import forrása

    FotoKlikk Szerkesztőség

  • Import ideje

    2026. 11. 16 22:56

  • Esemény forráslinkje

    Esemény forráslinkje

Pécsi 35 – A 2024-es Pécsi-ösztöndíjasok kiállítása és a 35. évfordulós vetítés↴
https://capacenter.hu/esemenyek/pecsi-35-kiallitasmegnyito/

A 2024-es Pécsi-ösztöndíjasok kiállítása és a 35. évfordulós vetítés.

📆Időpont: 2026.11.25. 18:00
📍Helyszín: Capa Központ
🎟️Belépő: Ingyenes

🎙️Bevezetőt mond:
Boros Géza művészettörténész, a Ludwig Múzeum Velencei Biennále Irodájának vezetője, a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj alapító titkára
🎤A kiállítást megnyitja:
Pecsics Mária fotográfus, a MATE oktatója, a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj korábbi nyertese
🎥A 35 év mozgásban vetítés szerkesztője: Szakács Emese Bíborka

Az 1991-ben alapított Pécsi József fotográfiai ösztöndíj a harmincöt év alatti fotográfusok pályakezdését és önálló alkotómunkáját segítő állami támogatás. Lehetőséget teremt saját témáik elmélyült feldolgozására, új megközelítések kipróbálására és hosszabb távú fotográfiai sorozatok létrehozására. Az ösztöndíjat eddig összesen 159 alkotó nyerte el.

A harmincötödik évforduló alkalmából rendezett A valóság állapotai című kiállítás a 2024-es ösztöndíjas év hat támogatottjának munkáit mutatja be. A hozzá kapcsolódó 35 év mozgásban című vetítés az ösztöndíj archívumából összeállított tematikus válogatással tekint vissza az elmúlt három és fél évtizedre.

Egy saját sorozathoz idő is kell. A kutatás, a visszatérő találkozások, a kísérletezés és a képek végső formájának megtalálása ritkán igazodik a megélhetést biztosító megbízások időrendjéhez.

Az ösztöndíj anyagi hozzájárulása, a mindenkori kuratórium szakmai visszajelzései és a bemutatkozási lehetőségek ezt az önálló munkát segítik. A támogatás jelentőségét az elkészült művek és az alkotók későbbi pályái együttesen mutatják meg.

Az ösztöndíjas sorozatok a kortárs magyar fotográfia változásait is követhetővé teszik. A társadalmi környezet dokumentálása, a személyes és közösségi emlékezet vizsgálata, valamint a fényképezés lehetőségeit kutató kísérletek egyaránt helyet kapnak közöttük. Egymás mellé helyezve megmutatják, hogyan változott a fotográfusok figyelme és eszköztára, és milyen eltérő válaszokat adtak ugyanannak a korszaknak a kérdéseire.

📌A kiállításról:

A valóság állapotai
Mi történik a valósággal, amikor képpé válik?

📆Megtekinthető: 2026.11.26. - 2027.02.14.
📍Helyszín: Capa Központ
📚Kurátor: Zsikla Mónika
🎨Kiállító alkotók: Bilak Krystyna, Bognár Benedek, Lantos Olivér, Rédling Hanna, Zellei Boglárka Éva, Zoltai András

A 2024-es Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj hat alkotójának munkái a fotografikus kép és a valóság közötti folyamatosan változó és összetett viszony hat különböző lehetséges állapotát villantják fel. Az ösztöndíjasok munkáit bemutató kiállítás nem pusztán egy beszámoló keretében igyekszik egymás mellé rendezni az egyes alkotói pozíciókat, hanem olyan aktuális kérdésekre is választ keres, mint például az, hogy milyen műveleteken kell keresztülmennie a valóságnak ahhoz, hogy az egyes alkotói gyakorlatokban képpé válhasson.

A fénykép hosszú időn keresztül a valóság egyik legmeggyőzőbb bizonyítékának számított, a valósághoz fűződő kitüntetett kapcsolata pedig a médium egyik meghatározó sajátosságának tűnt. A fotóelmélet azonban már évtizedek óta megkérdőjelezi, hogy ez a kapcsolat önmagában az igazság garanciája lenne. A kortárs fotográfiában a dokumentum, a személyes emlékezet, a kutatás, a performansz, az optikai konstrukció, a megrendezett kép és a mesterségesen generált vizualitás ugyanannak a képi kultúrának a részei. A valósághoz fűződő viszonyuk azonban továbbra sem egyértelmű.

Az egyes alkotói pozíciók bemutatásával a kiállítás íve a megfigyeléstől a generált képig vezet. Zoltai András (lírai dokumentarizmus / kiterjesztett dokumentarizmus) még a megfigyelt világból indul ki, de a dokumentarista képet személyes emlékezettel és metaforikus jelentésekkel írja át. Lantos Olivérnél (kutatásalapú szubjektív dokumentarizmus) a társadalmi valóság tapasztalata már kutatás tárgyává válik: a megtalált témához kapcsolódó interjúk és asszociatív képek nála vizuális rendszerré szerveződnek. Zellei Boglárka Évánál (performatív posztdokumentarizmus / feminista és részvételi fotográfia) a dokumentálható valóság testi és performatív tapasztalattá válik. Bilak Krystyna (médiumreflexív fotográfia / kiterjesztett fotográfia) már magát a látást és a fotografikus reprezentáció mechanizmusát vizsgálja. Bognár Benedek (konceptuális, konstruált posztdokumentarizmus / metafotográfia) a kép hitelességét és a nézői értelmezés manipulálhatóságát teszi kérdésessé. Rédling Hanna (autobiografikus posztfotográfia / kiterjesztett fotográfia) munkáiban pedig egyre inkább feloldódik a fotografált és a létrehozott kép, valamint az analóg és digitális eljárások közötti határ: a 3D-s képalkotás és a fizikai objektumok közös képi rendszerbe kerülnek.

Az ösztöndíjasok munkáihoz rendelt számozott kérdések nem minőségi vagy fejlődési hierarchiát jelölnek, hanem egy elképzelt dramaturgia mentén mutatják be a valóság és az azt „megörökítő” fotografikus kép egymáshoz fűződő hat lehetséges viszonyát a megfigyeléstől egészen a generált képig. A rendezés íve továbbá azt a többlépcsős folyamatot is igyekszik érzékeltetni, amelynek során a kortárs fotográfus pozíciója a valóság reprezentációjára épülő klasszikus modelltől egyre inkább a kép önálló konstrukciójának létrehozása felé mozdul el. A hat alkotói gyakorlaton keresztül a fotografikus kép és a valóság viszonyának egy lehetséges íve követhető végig: Zoltai dokumentarista kiindulópontjától Lantos kutatásalapú, asszociatív képrendszerén és Zellei performatív képalkotásán, Bilak médiumreflexív vizsgálódásán és Bognár fotografikus kételyén át egészen Rédling egészen Rédling hibrid, analóg és digitális eljárásokat, valamint 3D-s képalkotást összekapcsoló posztfotografikus világáig.

A térbeli rendezés ezt a gondolati ívet követi végig. Az egyes alkotókhoz rendelt kérdések segítik e gondolati ív és a hozzá kapcsolódó bejárási útvonal követését. A számozás nem választja el egymástól az egyes pozíciókat, hanem egy olyan folyamat állomásait jelöli, amelyben az alkotókhoz rendelt kérdések fokozatosan továbbvezetik a látogatót a következő kérdés felé.

Az egyes alkotói pozíciók nyomán pedig olyan kérdések fogalmazhatók meg, mint: 1. Mit lehet dokumentálni? 2. Hogyan lesz egy társadalmi tapasztalatból kép? 3. Ki beszél, amikor egy másik ember történetét mutatjuk meg? 4. Azt látjuk, ami előttünk van? 5. Miért hisszük el azt, amit látunk? 6. Kell-e még valóság ahhoz, hogy fénykép szülessen?

A kiállítás első blokkjának képeit látva még könnyen mondhatjuk: „Ez megtörtént”. A hatodik blokkhoz érve azonban már maga a kérdés is bizonytalanná válik: mi az, aminek egyáltalán meg kellett történnie ahhoz, hogy az adott kép létrejöhessen?

A hat alkotói gyakorlat végső soron ugyanahhoz az alapvető kérdéshez tér vissza: milyen kapcsolatban áll ma a fotografikus kép azzal, amit valóságnak nevezünk?

Zsikla Mónika
kurátor



https://www.facebook.com/events/1678310343958336/
Kép szerkesztése