Platón barlangjában – Rényi András előadása
A Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház fotóművészeti szabadegyetemének második előadását Rényi András, az ELTE Művészettörténeti Intézetének vezetője tartja 2011 október 25-én "Platón barlangjában – a fotó filozófiája" címen. Az előadásban néhány közönséges és művészi példa elemzésén keresztül a fénykép bizonyos ontológiai sajátosságaira illetve a fotót érintő esztétikai diskurzusok néhány elemi összetevőjére szeretnék rámutatni. Tézisem lényege, hogy a fotó ereje nem abban áll, hogy cáfolhatatlan tárgyi információt közöl a valóságról, hanem hogy jelenlétet bizonyít.
A Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház fotóművészeti szabadegyetemének második előadását Rényi András, az ELTE Művészettörténeti Intézetének vezetője tartja 2011 október 25-én "Platón barlangjában – a fotó filozófiája" címen. Az előadásban néhány közönséges és művészi példa elemzésén keresztül a fénykép bizonyos ontológiai sajátosságaira illetve a fotót érintő esztétikai diskurzusok néhány elemi összetevőjére szeretnék rámutatni. Tézisem lényege, hogy a fotó ereje nem abban áll, hogy cáfolhatatlan tárgyi információt közöl a valóságról, hanem hogy jelenlétet bizonyít. Barthes szerint a fotó ténymegállapító ereje nem a tárgyra, hanem az időre vonatkozik. Ezért képelméletileg termékenyebbnek tűnik, ha nem ikonikus (hasonlóságon alapuló) jelként, hanem az expozíció idejéhez kötődő indexként értjük meg.
A Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház fotóművészeti szabadegyetemének második előadását Rényi András, az ELTE Művészettörténeti Intézetének vezetője tartja 2011 október 25-én "Platón barlangjában – a fotó filozófiája" címen. Az előadásban néhány közönséges és művészi példa elemzésén keresztül a fénykép bizonyos ontológiai sajátosságaira illetve a fotót érintő esztétikai diskurzusok néhány elemi összetevőjére szeretnék rámutatni. Tézisem lényege, hogy a fotó ereje nem abban áll, hogy cáfolhatatlan tárgyi információt közöl a valóságról, hanem hogy jelenlétet bizonyít. Barthes szerint a fotó ténymegállapító ereje nem a tárgyra, hanem az időre vonatkozik. Ezért képelméletileg termékenyebbnek tűnik, ha nem ikonikus (hasonlóságon alapuló) jelként, hanem az expozíció idejéhez kötődő indexként értjük meg.