Stalter György - Átrendeződés / Rákosrendező
Egy budapesti pályaudvar 2012-2021
Stalter György kiállítása
megnyitja: Németh Gábor író
megtekinthető: 2021 09 20
Közel tíz éve fényképezem a vasútállomás szubkultúráját. Az állomás épületét, a környék hajléktalanokkal belakott zugait, a graffitiket, a pályaudvar területét el nem hagyva dolgozom. A környéken nőttem fel, láttam fénykorában, pusztulásában, elmúlásában. Budapestnek ez a jellegzetessége is ugyanúgy el fog tűnni, mint a Város városban 2010 könyvem helyszínei.
Munkám során kerestem azokat a portré értékű, számomra fotográfiailag érdekes személyeket, akikben megtalálom azt, ami engem izgat. Előző munkáimhoz hasonlóan – Budapest Józsefváros 2010, Berlin Neukölln 2011 – itt is egy jól körülhatárolható területen dolgozom, szinte ismerősként térek vissza. A helyszín az előzőekhez képest jóval szűkebb, emiatt sokkal koncentráltabb, bonyolultabb fotográfiai feladatot jelent: rengeteg átutazóval kerülök kapcsolatba, a találkozások természetessége, a várakozásra szánt idő, az esetlegesség megismételhetetlensége miatt. A pályaudvar elhanyagolt, magára hagyott hangulatot áraszt. Várótermét műteremként tudom használni, ahova behívom az átutazókat, várakozókat, és különböző világítási módszerekkel megjelenítem karakterüket. Az idő nem csak a tárgyi környezetet változtatja meg, de a benne élő embereket is: másképp öltözködnek, viselkednek, másképp nyilvánulnak meg a kamera előtt. Ezek a fotók a képeken szereplő emberek beleegyezésével készültek, tudták, hogy róluk fénykép készül, mint anno a fényképésznél. A különbség az, hogy én tudatosan választom ki, kit akarok lefényképezni. A megszerzett tapasztalatok alapján kialakított munkamódszeremmel folyamatosan dolgoztam a projekten, követtem a változásokat, dokumentáltam az állomás életét. /Stalter György/
Támogató: Nemzeti Kulturális Alap
https://www.facebook.com/events/823125771930204/
Stalter György kiállítása
megnyitja: Németh Gábor író
megtekinthető: 2021 09 20
Közel tíz éve fényképezem a vasútállomás szubkultúráját. Az állomás épületét, a környék hajléktalanokkal belakott zugait, a graffitiket, a pályaudvar területét el nem hagyva dolgozom. A környéken nőttem fel, láttam fénykorában, pusztulásában, elmúlásában. Budapestnek ez a jellegzetessége is ugyanúgy el fog tűnni, mint a Város városban 2010 könyvem helyszínei.
Munkám során kerestem azokat a portré értékű, számomra fotográfiailag érdekes személyeket, akikben megtalálom azt, ami engem izgat. Előző munkáimhoz hasonlóan – Budapest Józsefváros 2010, Berlin Neukölln 2011 – itt is egy jól körülhatárolható területen dolgozom, szinte ismerősként térek vissza. A helyszín az előzőekhez képest jóval szűkebb, emiatt sokkal koncentráltabb, bonyolultabb fotográfiai feladatot jelent: rengeteg átutazóval kerülök kapcsolatba, a találkozások természetessége, a várakozásra szánt idő, az esetlegesség megismételhetetlensége miatt. A pályaudvar elhanyagolt, magára hagyott hangulatot áraszt. Várótermét műteremként tudom használni, ahova behívom az átutazókat, várakozókat, és különböző világítási módszerekkel megjelenítem karakterüket. Az idő nem csak a tárgyi környezetet változtatja meg, de a benne élő embereket is: másképp öltözködnek, viselkednek, másképp nyilvánulnak meg a kamera előtt. Ezek a fotók a képeken szereplő emberek beleegyezésével készültek, tudták, hogy róluk fénykép készül, mint anno a fényképésznél. A különbség az, hogy én tudatosan választom ki, kit akarok lefényképezni. A megszerzett tapasztalatok alapján kialakított munkamódszeremmel folyamatosan dolgoztam a projekten, követtem a változásokat, dokumentáltam az állomás életét. /Stalter György/
Támogató: Nemzeti Kulturális Alap
https://www.facebook.com/events/823125771930204/