A forrásanyagként szolgáló hír (megjelent: Index.hu 2017. 02. 21. 09:28) szerint az alkotó „keddre virradó éjjel” hunyt el. A naptári adatok és a cikk időbélyegzője alapján a halálozás pontos dátuma tehát: 2017. február 21. (mindössze három nappal az 52. születésnapja előtt).
Rövid szakmai és életrajzi összegzés
Életút és küzdelem a betegséggel 1965. február 24-én született Budapesten. Mindössze 51 éves korában, 2017. február 21-én hunyt el, miután hosszú és méltósággal viselt küzdelmet vívott az ALS (izomsorvadásos) betegséggel. Bár az állapota ágyhoz kötötte, az utolsó pillanatokig aktív maradt; utolsó nagy kiállításának (Kékvándor) megnyitóján kerekesszékkel vett részt.
A kezdetek és a szakmai háttér Fiatalon tehetséges NB1-es futballista volt (Újpesti Dózsa), de a sportolói karrier helyett a fotóművészetet választotta. A Práter utcai fényképész iskola elvégzése után a ranglétrát végigjárva a Kurírnál, majd olyan magazinoknál dolgozott, mint az osztrák PROFIL és a Képes Európa. Később saját fotóügynökségeket alapított (Fotográfia Art&Work, Fókusz-Pókusz), és neves nemzetközi magazinoknak (Elle, Playboy) is fotózott szabadúszóként.
Az életmű három fő pillére:
Politika és közélet: A legismertebb szerepe, hogy 1993-tól kezdve 23 éven keresztül volt Orbán Viktor protokoll- és személyes fotósa, páratlan dokumentációt készítve a miniszterelnök mindennapjairól és a politikai kampányok hátteréről (pl. az Orbán Viktor 2010 című albumban).
Irodalom és kultúra: Különleges, szoros kapcsolatot ápolt a magyar irodalmi élettel. Ő készítette a 2009-es Frankfurti Könyvvásár magyar standját díszítő íróportrékat, a Magvető Írótükör naptárait, és az Írók mezben című ikonikus sorozatot, ahol ifjúkori szenvedélye (a futball) és a kultúra találkozott.
Természet és dokumentarizmus: Utolsó nagy, személyes projektje a Kékvándor volt. Ennek keretében végigjárta és páratlan érzékenységgel dokumentálta az Országos Kéktúra vonalát, amely önálló albumként és kiállításként is hatalmas sikert aratott.
