Azok a publikus események, amelyekben ezt az alkotói profilt megjelölték, de nem ő a publikáló Persona.
Archív
AD UN ANNO DALLA SCOMPARSA DELLA FOTOGRAFA LETIZIA BATTAGLIA PROIEZIONE DELLA MINISERIE IN 2 PARTI ”SOLO PER PASSIONE – LETIZIA BATTAGLIA FOTOGRAFA”, CON LA PARTECIPAZIONE DELL’ATTRICE ISABELLA RAGONESE. martedì 2 maggio 2023 – ore 18.30 (1° PARTE – 100’) mercoledì 3 maggio 2023 – ore 18.30 (2° PARTE – 100’) Sala Federico Fellini dell’Istituto Italiano di Cultura in collaborazione con il Budapest Photo Festival, nell'ambito del quale, nel 2021, venne organizzata la mostra di Letizia Battaglia "La bellezza nonostante tutto" 🇮🇹 Cinema | Cinevideoclub ”SOLO PER PASSIONE – LETIZIA BATTAGLIA FOTOGRAFA”(2022 – 100’ + 100’) Regia: Roberto Andò Sceneggiatura: Roberto Andò, Angelo Pasquini, Monica Zapelli, con la collaborazione di Giulia Andò e Letizia Battaglia Fotografia: Maurizio Calvesi. Scenografia: Giada Esposito. Musica: Michele Braga, Emanuele Bossi. Interpreti: Isabella Ragonese, Paolo Briguglia, Roberta Caronia, Enrico Elia Inserra, Federico Brugnone, Fausto Russo Alesi, Eleonora De Luca, Emmanuele Aita, Anna Bonaiuto, David Coco, Roberto De Francesco, Peppino Mazzotta, Simona Malato, Sergio Vespertino, Letizia Battaglia. Produttori: Maria Panicucci, Fabrizio Colucci, Angelo Barbagalllo, Alessandra Ottaviani, Paola Pannicelli Produzione: RAI Fiction, BIBI Film, con la partecipazione di Le Pacte Distribuzione: Le Pacte In italiano con sottotitoli in ungherese e in inglese. Posti limitati. Prenotazione obbligatoria entro le ore 20:00 di giovedì 27 aprile 2023: cinemamostre.iicbudapest@esteri.it Prima della proiezione del 2 maggio (1° parte) e al termine della proiezione del 3 maggio (2° parte), incontro con l’attrice Isabella Ragonese. 🇭🇺 EGY ÉVVEL LETIZIA BATTAGLIA FOTOMÚVÉSZNŐ HALÁLA UTÁN „FÉNY A SÖTÉTBEN – LETIZIA BATTAGLIA FOTOGRÁFUS” CÍMŰ KÉTRÉSZES MINISOROZAT VETÍTÉSE A HÍRES OLASZ FOTOGRÁFUS ÉLETÉRŐL, ISABELLA RAGONESE SZÍNÉSZNŐ RÉSZTVÉTELÉVEL 2023. május 2., kedd – 18:30 óra (1. rész) 2023. május 3., szerda – 18:30 óra (2. rész) Olasz Kultúrintézet, Federico Fellini terem együttműködésben a Budapest FotóFesztivállal, amelynek keretében 2021-ben Letizia Battaglia "A szépség mindenek fölött" című kiállítása került megrendezésre MOZI | Filmklub FÉNY A SÖTÉTBEN – LETIZIA BATTAGLIA FOTOGRÁFUS (2022 – 100’ + 100’) Rendezte: Roberto Andò Forgatókönyv: Roberto Andò, Angelo Pasquini, Monica Zapelli, Giulia Andò és Letizia Battaglia közremüködésével Fényképezte: Maurizio Calvesi. Díszlet: Giada Esposito. Zene: Michele Braga. Emanuele Bossi. Főszereplők: Isabella Ragonese, Paolo Briguglia, Roberta Caronia, Enrico Elia Inserra, Federico Brugnone, Fausto Russo Alesi, Eleonora De Luca, Emmanuele Aita, Anna Bonaiuto, David Coco, Roberto De Francesco, Peppino Mazzotta, Simona Malato, Sergio Vespertino, Letizia Battaglia. Producerek: Maria Panicucci, Fabrizio Colucci, Angelo Barbagalllo, Alessandra Ottaviani, Paola Pannicelli. Gyártók: RAI Fiction, BIBI Film, a Le Pacte közremüködésével Forgalmazza: Le Pacte Olasz nyelven, magyar és angol felirattal Helyek korlátozott számban. Kötelező helyfoglalás 2023. április 27., csütörtök 20:00 óráig: cinemamostre.iicbudapest@esteri.it A májusi 2-i vetítés előtt (1. rész) és a május 3-i vetítés után (2. rész) találkozó Isabella Ragonese színésznővel. 🇮🇹 SOLO PER PASSIONE – LETIZIA BATTAGLIA FOTOGRAFA La miniserie di Roberto Andò è un omaggio a Letizia Battaglia (interpretata dall’ Isabella Ragonese), una delle più grandi fotografe del nostro tempo, scomparsa un anno fa. Sono note in tutto il mondo le sue foto, in bianco e nero, che hanno raccontato il lungo calvario della Palermo degli anni ’80 e ’90, assediata dalla mafia. Nella sua opera fotografica non ha testimoniato soltanto l’orrore, ma anche la speranza, racchiusa nella bellezza. Questa grande testimone del nostro tempo ha avuto anche una biografia eccezionalmente drammatica, da bambina, da giovane, e poi da adulta, e la sua esistenza audace e anticonformista racconta in modo potente le grandi lotte delle donne nel secolo scorso per conquistare dignità e libertà, in una realtà professionale da sempre maschile come quella dei fotoreporter di cronaca di quegli anni. Unica donna tra colleghi uomini, Letizia riuscì ad imporre uno sguardo di pietà e di bellezza, facendo della fotografia un’arma per cambiare il mondo. Lo scorso 13 aprile è stata inaugurata presso l’Istituto Italiano di Cultura di Parigi una grande mostra a lei dedicata (aperta fino al 15 settembre), dal titolo "Letizia Battaglia. Chronique,vie, amour" Trailer: https://youtu.be/whU31-TVaZk Clip: https://youtu.be/X36zASN2PP0 🇭🇺 FÉNY A SÖTÉTBEN – LETIZIA BATTAGLIA FOTOGRÁFUS Roberto Andò minisorozata korunk egyik legnagyobb fotóművésze, a tavaly elhunyt Letizia Battaglia (a sorozatban Isabella Ragonese alakítja) előtt tiszteleg. Az 1980-as, 1990-es években készült, a maffia által túszul ejtett Palermo kálváriáját bemutató fekete-fehér fotói bejárták az egész világot. Fotográfiai munkásságában nemcsak a borzalmat, hanem a szépségben megtestesülő reményt is megmutatja. A korunkat megörökítő nagyszerű művésznek az élete már kislányként, majd fiatal és felnőtt nőként is tele volt drámai eseményekkel. Merész és nonkonformista lénye nagy kifejezőerővel mutatja be a nőknek a múlt században a méltóságért és a szabadságért vívott küzdelmeit egy hagyományosan férfiközpontú szakmai környezetben, mint amilyen akkoriban a fotóriportereké volt. Letizia a férfi kollégái között egyedüli nőként a szánalom és a szépség kifejezésén keresztül képes volt arra, hogy a fotóművészetet a világ megváltoztatásának eszközeként használja. Idén április 13-án a párizsi Olasz Kultúrintézetben "Letizia Battaglia. Chronique, vie, amour" címmel egy nagyszabású életmű-kiállítás nyílt, mely szeptember 15-ig látogatható. Előzetes: https://youtu.be/whU31-TVaZk Clip: https://youtu.be/X36zASN2PP0 #soloperpassione #letiziabattaglia #archivioletiziabattaglia #isabellaragonese #robertoando #iicparigi https://www.facebook.com/events/1423932495041797/
Archív
Ezúton meghívok minden kedves érdeklődőt a február 15-én , 14:00 kor tartandó Fotóim vagyok - " Önarcképek" című fotókiállításom megnyitójára a Sárvári ZeneHázába. A kiállítást megnyitja : Pajor András AFIAP-díjas fotóművész. " Munkáink a világba küldött megannyi kis üzenetek, szinte azt lenne kedvem mondani: önarcképek. " Angelo: Egy fotográfus önarcképe - A Műterem, 1927. szeptember
Archív
A Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum tisztelettel meghívja Önt a GORGONA 1959 – 1968 FÜGGETLEN MŰVÉSZETI TÖREKVÉSEK ZÁGRÁBBAN RETROSPEKTÍV KIÁLLÍTÁS MARINKO SUDAC GYŰJTEMÉNYÉBŐL című kiállítás megnyitójára 2019. szeptember 13-án, pénteken 18 órára. A kiállítást megnyitja Ješa Denegri művészettörténész A kiállítás 2020. január 5-ig tekinthető meg a Kassák Múzeumban. A jugoszláviai művészet más utat járt be a szocializmus évei alatt, mint a magyarországi; témái, vonatkoztatási pontjai, hangsúlyai markánsan eltértek a keleti blokk többi országának jellemzőitől is. Ezekre az évtizedekre visszatekintve a magyar művészet hagyományos fogalmai felől nem könnyű értelmezni ennek a soknemzetiségű, sok szellemi centrummal rendelkező, „félnyugati” országnak a művészetét, művészetpolitikáját. A provokatív módon a félelmetes görög mitológiai szörnyekről, a gorgókról elnevezett művészcsoport 1959-ben jött létre Zágrábban Josip Vaništa ötlete alapján, festők, szobrászok, kritikusok szabad társulásaként. A tagok, Dimitrije Bašičević-Mangelos, Miljenko Horvat, Marijan Jevšovar, Julije Knifer, Ivan Kožarić, Matko Meštrović, Radoslav Putar, Đuro Seder, Josip Vaništa különösebb kötöttségek nélkül „hivatalosan” 1966-ig dolgoztak együtt. Művészeti akciókkal privát és nyilvános terekben egyaránt megjelentek: kiállításokat rendeztek, galériát működtettek, olvasmányaikról beszélgettek és Gorgona címen „antimagazint” jelentettek meg, a világháború utáni egyik első szamizdatot. Az antimagazin kifejezés arra utalt, hogy az irodalmi és művészeti folyóiratok hagyományos szerepével ellentétben nem egy koherens szellemi program kifejtése volt a céljuk. Együttlétük sokkal inkább a közös munka lehetőségének kötöttségek és kompromisszumok nélküli fenntartására irányult. Az avantgárd folyóiratok hagyományához híven ugyanakkor a 11 lapszámot megért antimagazin is nemzetközi horizontú volt, szerzőik között olyan alkotók szerepeltek, mint Victor Vasarely, Dieter Roth vagy Pierre Manzoni. A kiállítás a magazin nemzetközi kapcsolatrendszerén keresztül mutatja be a művészeti információk áramlását, a különböző tendenciák egymásra hatását, a neoavantgárd hálózatok szerveződését, mellyel szervesen kapcsolódik a Kassák Múzeumban évek óta zajló folyóiratkutató programhoz. A bemutatásra kerülő anyag a közel húszezer műalkotást és dokumentumot (köztük videófelvételeket és filmeket is) tartalmazó zágrábi Marinko Sudac-gyűjteményből származik, amely a régió legnagyobb és egyben legteljesebb avantgárd magángyűjteménye. A Gorgona-csoport munkásságának művészettörténeti feldolgozása első retrospektív kiállításukkal már 1977-ben megkezdődött, nemzetközi felfedezésükre azonban csak a 2010-es évek közepén került sor, amikor a Gorgona monográfusát, Ješa Denegrit 2013-ban meghívták a MOMA C-Map szemináriumába. Denegri a zágrábi Avantgárd Művészeti Kutatóintézet és a Marinko Sudac Gyűjtemény támogatásával adta ki a csoportról szóló monográfiáját, amely előreláthatóan angolul is megjelenik az év végéig. Kurátorok: Dorotea Fotivec és Ivana Janković Kurátor asszisztens: Drienyovszki Zsófia Arculat: Rudas Klára A kiállítás a zágrábi Avantgárd Művészeti Kutatóintézet és a Marinko Sudac Collection együttműködésében valósul meg. Fotó: Gorgona-csoport: A Gorgona az égre néz, 1961, fekete-fehér fotó, fényképezte: Branko Balić © Marinko Sudac-gyűjtemény https://www.facebook.com/events/230306421209967/
Archív
Június 22-én 11:00 órakor ismét műsoron az "Exhibition on Screen" sorozat Michelangelo munkásságát bemutató epizódja, amelyet többek között a firenzei Buonarroti-házban, a Medici-kápolnában, a carrarai márványbányákban és a Sixtus-kápolnában forgattak. A filmet magyar felirattal vetítjük. Részletek és előzetes: http://urania-nf.hu/esemenyek/1454 A másfél órás alkotás Michelangelót, a karizmatikus és egyben rejtélyes művészt részben kortársaihoz fűződő kapcsolatain, részben pedig művészi hagyatékán keresztül mutatja be, részletekbe menően ábrázolva művészetét és alkotói folyamatát a carrarai kőfejtőktől (ahonnan az általa használt márvány származott) egészen a legújabb technológiáig, mellyel a műveit vizsgálják. A filmben szerepelnek a Rotschild Bronzok néven ismert lenyűgöző szobrok is, melyeket több mint egy évszázadig tartó vita és kutatás után végül 2015-ben nyilvánítottak Michelangelo alkotásainak, és megszólalnak többek közt műkritikusok, mint Martin Gayford és Jonathan Jones, Arnold Nesselrath professzor, művészettörténész, aki jelenleg a Vatikáni Múzeum egyik igazgatója, valamint a kortárs képzőművészek közül Tania Kovats. JEGYINFORMÁCIÓK Belépőjegy: 3600 Ft Diák, nyugdíjas és pedagógus kedvezményes jegy: 3200 Ft (csak a helyszínen kapható) Jegyek kaphatók az Uránia jegypénztárában, online felületén, valamint az Interticket és a Jegymester hálózatában. Online jegyvásárlás: https://urania.jegy.hu//program/exhibition-michelangelo-szerelem-es-halal-82909/530628 https://www.facebook.com/events/428304057964496/
Archív
Gilles Picarel és Telek Balázs műveiből nyílik kiállítás az ArtBázisban április 11-én 19.30-kor. A kiállítást megnyitja: Biagio d'Angelo, a Brazíliai Egyetem Művészeti Intézetének professzora A fotográfia, mint az emberi megismerés eszköze. Hogy válik a fotográfia a drogfüggők kezében eszközzé ahhoz, hogy egymáshoz, mint egy másik univerzumhoz, a környezethez, mint nem ellenséges elemek összességéhez viszonyuljanak? Gilles Picarel projektje ezt helyezte a fókuszba. Belülről kifelé halad. Telek Balázsnak más kérdései vannak. Hogy lehet egy portrét úgy elkészíteni, hogy abban a portré alanyának emberi lényege tényleg megmutatkozhasson, hogy elveszítsen valamit, ami ott áll általában a megfigyelő és a megfigyelt között? A kiállítás a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Kortárs Művészetért Alapítvány együttműködésében jött létre az egyetemen zajló „Az Arc” című konferencia kísérőrendezvényeként. A kiállítást megnyitja: Biagio d'Angelo, a Brazíliai Egyetem Művészeti Intézetének professzora https://www.facebook.com/events/628759134234668/
Archív
Chochol Károly fotókiállítása a Budapest Galériában Nyiva: 2015. április 18-május 10-ig a BTM Budapest Galériában (1036 Budapest, Lajos utca 158.) hétfő kivételével 10-18 óráig. Chochol Károly fotókiállítása a Budapest Galériában Nyiva: 2015. április 18-május 10-ig a BTM Budapest Galériában (1036 Budapest, Lajos utca 158.) hétfő kivételével 10-18 óráig. Chochol Károly több mint hatvan éve fotózza Budapestet néha lírai, gyakran ironikus, máskor tárgyilagos megörökítői szemlélettel. Ha valakihez hasonlítani kellene jellemző képi világát, a francia Robert Doisneau juthatna eszünkbe róla. Ám Chochol nemcsak a zsáner műfajában érzi otthon magát. Díjakat nyert portréival, a szakmán kívül is fölfigyeltek rá mint tájfotósra, de ennél sokkal többet és több félét rejteget az archívumában. Örök újítóként, mindig aktív művészként mennyiségileg is imponáló képanyagot halmozott föl. Az elmúlt évtizedekben azonban mindig fontosabb volt az alkotás maga, no, meg a szakmai közéletben vállalt megannyi segítő szerep, mint az életmű szegmenseinek rendszeres megmutatása. Az idén, a kerek, a nyolcvanadik születésnap jó ösztönzést adott a már nagyon is aktuális visszatekintéshez. Így aztán a Budapest Galéria falain zömmel még soha sem publikált műveket mutat a közönségnek. Chochol Károly az ismerői, tisztelői számára is meglepetéseket tartogat. Még az ötvenes évek elején szó szerint rövid nadrágos gimnazistaként lépett a magyar fotóművészet színpadára. Azoktól a nagy öregektől tanult, akik már a háború előtti időkben nemzetközi hírnevet szereztek maguknak. A legendás Angelo mester, Haller F. G., Vadas Ernő és más mesterek bátorították a tehetséges ifjú fotográfust. Chochol pedig egy életre elkötelezte magát a fényképezéssel. Neki tényleg szenvedélye a képkészítés a mai napig. Életművének mostani metszete - amelyet tárlattal is, reprezentatív albummal is megmutat - nemcsak az egyéni szemléletű fotóművész alkotói önkifejeződése, hanem a magyar fotográfia és bizonyos vonatkozásban történelmünk elmúlt hat és fél évtizedének is gondolatébresztő lenyomata. Kurátor: Szarka Klára fotótörténész Chochol Károly pályája 1935. január 27-én született Budapesten 1949-1953 Az Eötvös József Gimnázium diákja 1950-ben Felveszik a MADOME-ba, ahol a kor mestereitől tanulhat, hamarosan maga is előadásokat tart, szakíróként is tevékenykedik 1954-55 Látszerészi és fényképészeti tanulmányokat folytat 1957-től A Magyar Fotóművészek Szövetsége tagja, a Zsűri Bizottság, valamint a Múzeumi Bizottság vezetője, Balogh Rudolf hagyatékának megmentője, fotótörténeti jelentőségű életművek gondozása, feltárása, fotótörténeti elméleti munkák készítése fűződik a nevéhez A Család és Iskola munkatársa, majd illusztrátor a Gyermekünk című újságnál 1960-1995 A Magyar Televízió Híradójának fotóriportere 1995-től Nyugdíjasként látszerész családi vállalkozását vezeti Fontosabb egyéni kiállítása 1966 Arcok, József Attila Színház, Budapest 1986 Fák,B Galerie, München, NSZK 1989 Templomaink,Magyar Televízió Székháza, Budapest 2000 Kína, a Nagyfaltól Sanghajig,Kondor Béla Közösségi Ház, Budapest 2001 Útközben - Az Alföldtől Angliáig,Városház Galéria, Budapest 2005 Zsidó temetők, Plovdivi Nemzetközi Fotóhét, Plovdiv, Magyar Intézet, Szófia, Bulgária 2006 Zsidó temetők, Magyarország,Néprajzi Múzeum, Burgasz, Bulgária; 56 - KÉP,Magyar Akadémia, Róma, Olaszország, Nemzetközi Fotóhét, Plovdiv, Magyar Intézet, Szófia, Bulgária, Kondor Béla Közösségi Ház, Budapest 2009 Így fényképeztek ti,Duna Galéria, Budapest 2010 Úton...Gaál Imre Galéria, Budapest; Úton... Dunapart,Graphisoft Park, Budapest; Úton... Angyalföld, Újlipótvárosi Klub-Galéria, Budapest; Tájképek... Hommage ? id.Markó Károly,Duna Galéria, Budapest 2015 Előhívott emlékeim,Budapest Galéria, Budapest Fontosabb kurátori munka 1981 Tény-kép (társkurátor), Műcsarnok, Budapest 1983 Haár Ferenc köszöntése,Budapesti Fotóklub 1987 Szöllősy Kálmán kiállítása,Budapesti Fotóklub 1989 A fénykép varázsa (társkurátor), Műcsarnok, Budapest Fontosabb szakkönyvei Fotótrükkök, felvételi fogások (Sevcsik Jenővel), Műszaki Könyvkiadó, 1971 Rapidtechnika, Műszaki Könyvkiadó, 1974 Jelentősebb díjai A.F.I.A.P-díj (1954), Székely Aladár-díj (1967), Ezüstgerely-díj, F.I.A.P. III. Diaporáma Fesztivál I. díj, MFSZ Év Legjobb Képe, Év legjobb riportsorozata (1968), A.F.I.A.P-díj (1969), Szocialista Kultúráért (1981), Magyar Televízió Nívódíja (1978, 1979, 1981, 1986, 1987), Magyar Televízió Életmű Nívódíja (1995), MAOE Alkotói Nagydíj (2000), Aranytoll életműdíj (2005), Miniszteri elismerés (2006), MAOE Aranykazetta-díj (2010), MFSZ életműdíj (2010), Pro Urbe Pestszentlőrinc-Pestszentimre, Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat (2015) Tagságok Magyar Fotóművészek Szövetsége (elnökségi tag), Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (alelnök ), Hungart Nemzetközi Jogkezelő Társaság (alelnök) Művei közgyűjteményekben Jelenkori Fotóművészeti Gyűjtemény, OSZK Magyar Olimpiai és Sportmúzeum Erkel Ferenc Múzeum, Gyula Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét Városi Múzeum, Nagyatád George Eastman House, Rochester, USA
Archív
Válogatás Howard Grenberg gyűjteményéből Az őszi pezsgő kiállítási szezonban, a 2012-es nagy sikerű Vivian Maier kiállítás után, újra a New York-i Howard Greenberg Gallery-vel dolgozunk együtt: az ő gyűjteményükből válogatjuk ki a fotótörténet ismert, immár klasszikus alkotásait a Magyar Fotográfusok Háza két emeletének kiállítótereiben. A kiállítás együttműködő partnerei a lausanne-i Musée d’Elysée, valamint a párizsi Fondation Henri Cartier-Bresson. Válogatás Howard Grenberg gyűjteményéből Az őszi pezsgő kiállítási szezonban, a 2012-es nagy sikerű Vivian Maier kiállítás után, újra a New York-i Howard Greenberg Gallery-vel dolgozunk együtt: az ő gyűjteményükből válogatjuk ki a fotótörténet ismert, immár klasszikus alkotásait a Magyar Fotográfusok Háza két emeletének kiállítótereiben. A kiállítás együttműködő partnerei a lausanne-i Musée d’Elysée, valamint a párizsi Fondation Henri Cartier-Bresson. A válogatás a fotótörténet mestereinek kiváló alkotásait gyűjti egy tárlatba, egyedülálló lehetőséget kínálva a fotográfia történetének és klasszikusainak megismerésére. Külön kiemelések helyett, íme a kiállítandó alkotók névsora: Aaron Siskind ● Adolf Schneeberger ● Alexandr Rodcsenko ● André Kertész ● Angelo ● Arnold Newman ● Arthur Rothstein ● August Sander ● Ben Shahn ● Berenice Abbott ● Bill Brandt ● Bob Adelman ● Bruce Davidson ● Charles Moore ● Dan Weiner ● Dave Heath ● David Seymour ● Dennis Stock ● Diane Arbus ● Dorothea Lange ● Eddie Adams ● Edouard Boubat ● Edward Steichen ● Edward Weston ● Frank Gohlke ● František Drtikol ● Garry Winogrand ● Gjon Mili ● Gordon Coster ● Gordon Parks ● Hamilton Wright ● Hansel Mieth ● Harold E. Edgerton ● Harry Callahan ● Helen Levitt ● Henri Cartier-Bresson ● Irving Penn ● Jacob Riis ● Jaromír Funke ● Jaroslav Rössler ● Jessie Tarbox Beals ● Jindřich Štyrský ● John Vanderpant ● Josef Koudelka ● Josef Sudek ● Lee Friedlander ● Leon Levinstein ● Leonard Freed ● Lewis Hine ● Lillian Bassman ● Lisette Model ● Kinszki Imre ● Manuel Álvarez Bravo ● Marc Riboud ● Margaret Bourke-White ● Martin Munkácsi ● Minor White ● Paul Caponigro ● Paul Strand ● Peter Sekaer ● Ralph Eugene Meatyard ● Richard Avedon ● Robert Adams ● Robert Capa ● Robert Frank ● Roman Vishniac ● Roy DeCarava ● Russel Lee ● Ruth Orkin ● Sally Mann ● Saul Leiter ● Sid Grossman ● Sol Libsohn ● W. Eugene Smith ● Walker Evans ● Weegee ● Werner Bischof ● William Klein ● Yevgeni Khaldei Számos alkotás ennek a kiállításnak a keretében kerül először kölcsönzésre közintézmények által, így a magyarországi tárlat különösen érdekes és egyedi betekintést nyújt a fotókedvelők számára. A kiállítás budapesti kurátora: Kincses Károly, fotómuzeológus
Archív
A Mai Manó Ház - Magyar Fotográfusok Háza "Ritkán látott képek - Utazás a vidéki múzeumok fotókincsei között" című kiállításának célja, hogy felhívja a figyelmet a megőrzendő magyar fotográfiai örökségre, a vidéki múzeumokban őrzött fotókincsekre, világhírű fotóművészeinkre és a méltatlanul kevésbé ismert alkotókra. Kurátorok: Csizek Gabriella művészeti munkatárs és Kincses Károly, fotómuzeológus Megtekinthet?: 2012. június 21. és szeptember 16. között, hétköznap 14-19-ig, hétvégén 11-19-ig. Közreműködő múzeumok: A Mai Manó Ház - Magyar Fotográfusok Háza "Ritkán látott képek - Utazás a vidéki múzeumok fotókincsei között" című kiállításának célja, hogy felhívja a figyelmet a megőrzendő magyar fotográfiai örökségre, a vidéki múzeumokban őrzött fotókincsekre, világhírű fotóművészeinkre és a méltatlanul kevésbé ismert alkotókra. Kurátorok: Csizek Gabriella művészeti munkatárs és Kincses Károly, fotómuzeológus Megtekinthet?: 2012. június 21. és szeptember 16. között, hétköznap 14-19-ig, hétvégén 11-19-ig. Közreműködő múzeumok: André Kertész Fotómúzeum és Emlékház – Szigetbecse, Báthori Múzeum – Nyírbátor, Déri Múzeum – Debrecen, Janus Pannonius Múzeum - Pécs, Jósa András Múzeum - Nyíregyháza, Magyar Fotográfiai Múzeum – Kecskemét, Móra Ferenc Múzeum - Szeged, Szent István Király Múzeum - Székesfehérvár Alkotók: André Kertész, Angelo, Brassai, Brassay Zoltán, Boros György, Csépány Jenő, Fekete Gáborné, Gloviczky József, Gondy és Egey, Harnóczy Örs, Hunyady László, Juan Gyenes, Ismeretlen szerzők, Johann Eilingsfeld, Kabáczy Szilárd, Kálmán Kata, Klösz György, Láng Erzsébet, Laucher Lipót, Láng Erzsébet, Martin Munkácsi, Moholy-Nagy László, Müller Miklós, Otto Kagermann, Pécsi József, Pribék Antal, Rembrandt fényírda, Soltész István, Takács Vince, Vadas Ernő és sokan mások. 2010 nyarán rendezte meg a Magyar Fotográfusok Háza a Ritkán látott képek című kiállítás-sorozatának első részét, mely a Magyar Fotográfiai Múzeum (Kecskemét) kincseiből válogatott. A kiállítás-sorozat elindításával célunk az volt, hogy a magyarországi fotográfiai gyűjteményekben megtalálható és a közönség elé sajnálatosan ritkán kerülő képeket bemutassuk. A 2010-es kiállítás sikere után biztosak voltunk abban, hogy a sorozatot érdemes folytatnunk. 2012-ben a vidéki múzeumok közgyűjteményeinek fotográfiai anyagaiból mutatjuk be a magyar fotótörténet sajnálatosan ritkán látott remekeit. Szeretnénk ráirányítani a figyelmet a magyar fotográfiára, Magyarország értékes fotógyűjteményeire, amelyek őrzik kiemelkedő művészeti örökségünket. Szeretnénk megmutatni, hogy büszkék lehetünk a fotográfiára, arra a művészeti műfajra, melynek a története egyszerűen nem írható le az elment és az itthon maradt magyar fotográfusok nélkül. Szeretnénk megmutatni a fiatalabb fotográfus nemzedékeknek az elődök példáját. Továbbá, kiállításunkkal szeretnénk felhívni a figyelmet a vidéki múzeumok értékes fotógyűjteményeire és az ott végzett magas minőségű szakmai munkára. A Ház művészeti munkatársai, Csizek Gabriella és Kincses Károly kurátorok sok ezer fotográfiát néztek meg az elmúlt hónapokban, hogy a kiállításon szereplő közel kétszáz képet kiválogassák. A kiállítás egy utazás, amely a kiállított fotográfiákon keresztül vezeti végig a nézőket valós és képzeletbeli tájakon, és amelynek során felfedezhetjük a tőlünk időben és térben távoli, vagy épp elvont eseményeket, helyszíneket. A nyári évszakban igazán aktuális egy ilyen kalandozás, mely az utazás konkrét cselekedete mellett az elvágyódás, a megérkezés, az ezeket megelőző vagy épp követő tapasztalásait a nézők elé tárja, s egyúttal bepillantást enged a vidéki városok, a vidéki múzeumok fotókincseibe. Világhírű fotográfusaink - André Kertész, Brassa?, Martin Munkácsi és Moholy-Nagy László - alkotásai éppen úgy jelen vannak a kiállításon, mint a talán kevésbé ismert nagyjaink – Angelo, Kálmán Kata, Pécsi József, Vadas Ernő; sőt, mellettük sok ismeretlen, felfedezésre váró fotós figyelemre méltó, olykor meghökkentő, egyedi látásmódot tükröző képeit is láthatjuk. A képek alkotói sokféle tudást és korabeli technikát képviselnek. A képek között találunk többek között ferrotípiát, pigmentnyomatot, albumint, zselatinos ezüst és polaroid transzfer technikát is. A kiállítás anyaga időbeliségét tekintve is széles spektrumot lefed: a legrégibb fotográfia, az 1864-ben készült Nevelőintézet című kép ismeretlen alkotó munkája. A legfrissebb alkotás 1994-es, Soltész István Kapcsolataim a külvilággal I. 1994/2010 című munkája. Mindkét fotó a Jósa András Múzeum gyűjteményéből való. A legkülönbözőbb utak és úti célok, és az egykori utazók elé táruló tájak, városok, emberek néznek vissza ránk; utcák, házak, üzletek és arcok láthatóak, amelyeket ma már csak a fotográfiák őriznek. A gyűjtemények darabjai között valódi érdekességekkel találkozunk: Egykori lokálpatrióták képein városuk nevezetes helyszínei, nemegyszer jelentős történelmi események pillanatképei idézik múltbeli utazások hangulatát: Rákóczi csontjainak hazaszállítása vagy épp az, amikor Gerő Ernő Debrecenbe érkezik repülőgépén, hogy autóbuszokat avasson (Déri Múzeum - Debrecen). Egy kisváros lakosságának portréit látjuk Vadász Vilmos vándorgyógyszerész a harmincas években készített felvételein (Báthori Múzeum - Nyírbátor). Johann Eilingsfeld hajóskapitány fotóhagyatékából dunai utazások hajdan volt idillje elevenedik fel (Janus Pannonius Múzeum-Pécs). Lencsevégre került az utolsó magyar király IV. Károly és Zita királyné szegedi látogatása is (Szent István Király Múzeum - Székesfehérvár). Illetve, egykori járművek, többek között királyi páncélvonat, dunai gőzös között megjelenik Szeged első autója (Móra Ferenc Múzeum – Szeged), reprezentálva múltbéli közlekedésünk eszközeit. A Magyar Fotográfiai Múzeum (Kecskemét) jóvoltából világhírű fotográfusaink is szerepelnek a kiállításon. Brassa?, Munkácsi Márton, Moholy-Nagy László, Pécsi József, Kálmán Kata vagy Angelo örökítették meg, amit itthon vagy a nagyvilágvilágban utazásaikon láttak. Az André Kertész Fotómúzeum és Emlékház - Szigetbecse jóvoltából André Kertész tíz alkotása is látható a kiállításon. A Ritkán látott képek – Utazás a vidéki múzeumok fotókincsei között című tárlat egyrészről elhozza Budapestre a vidék kincseit, másrészről arra bíztat, hogy érdemes gyakrabban elmennünk a vidéki múzeumokba, hiszen ez a kiállítás csak a töredékét mutatja be annak a felmérhetetlen értékű fotográfiai kincsnek, ami a dobozokba, ládákba rejtőzve várja a ritka alkalmat, amikor újra bemutatkozhat a nagyközönségnek.
Archív
Kiállítás a Magyar Fotográfusok Házában(Mai Manó Ház)Megtekinthető minden hétköznap 14 és 19 óra között, hétvégén és ünnepnap 11 és 19 óra között.A kiállítást rendezte: Kincses Károly Kiállítás a Magyar Fotográfusok Házában(Mai Manó Ház)Megtekinthető minden hétköznap 14 és 19 óra között, hétvégén és ünnepnap 11 és 19 óra között.A kiállítást rendezte: Kincses Károly"A sorozat darabjai különböző magazinok és könyvek oldalairól származnak. Néhány fotót a saját archívumomban találtam. Valamennyit módosítottam, hogy beilleszthessem őket a gyűjteménybe. A sorozat hátterében az a sejtés rejtőzik, hogy különböző képek együtt erősebb hatást gyakorolnak, mint ha egyszerre csak egyet látunk.Az idők változnak és mi velük változunk, a fotográfia sem lesz mindig ugyanaz."Kálmán Béla (MFIAP / USA)Kincses Károly: Belső montázsokÉl egy ember Bostonban. Most nyolcvannégy éves. Majd fél évszázada menekült el abból az országból, ahová annak idején született, ahol felnőtté ért. Új hazát lelve az Államokban, az évtizedek alatt konokul csak előre nézve, elvégezte már dolgai többségét, mostanra marad hát jócskán ideje hátratekinteni, leltározni múltja mindmegannyi, kisebb-nagyobb, fénylő vagy éppen már foncsoravesztett tükörcserepét. Nézi a tévét, újságokat lapozgat, beszélget kortársaival, s közben eszébe jutnak dolgok. Embereket idéz meg, akik valamilyen szerepet játszottak életében, eseményekre emlékezik, amelyek sok millió sorstársával együtt -így vagy úgy- befolyásolták életét. Figyel, és amit lát, tapasztal maga körül, azt saját szűrőjén átbocsátva, saját emlékanyagával párosítva, újraértelmezve, képpé alakítja, a számítógép képernyőjén másoknak is láthatóvá teszi saját belső montázsait, képekké fogalmazott emlékeit, érzéseit.Jó tudni, hogy ez az ember az 1930-as évek klasszikus magyar fotóiskolájának neveltje, nála szebben kevesen tudtak színpadi mozgást, portrét, táncot fényképezni. Pedig kortársai, szaktársai között olyanok voltak, mint Angelo, Várkonyi László, Inkey Tibor, Pécsi József, Rónai Dénes, Laub Juci. Később Amerikában Kepes György, aki az ő sötétkamrájában csinálta fotogramjai jelentősebbjeit, Munkácsi Márton, akivel egy háborúellenes tüntetésen ismerkedett meg az ENSZ New York-i székháza előtt 1956 december 24-én, s utána gyakran ebédeltek, vacsoráztak együtt, André Kertész, aki kihasználta, hogy magyarul beszélgethet az Államok közepén egy másik fényképésszel. Klasszikus iskolát járt, mondtam az imént, ezt gyakorolta egész élete során. És amikor már nem kellett a fényképezésből megélnie, nem kellett mindenáron pénzt csinálni az eladott képekből, akkor ugyanez az ember - már közel a nyolcvanhoz - rátalált a neki aztán merőben új technikára, átállt egy új, az előzőtől nagyon különböző gondolati struktúrára, s ettől kezdve már nem a sötétkamrában tölti napjait, hanem a számítógép képernyője előtt. Képeket húz elő a múltjából, emlékezete feneketlen kútjából, agya rejtett zugaiból, megforgatja őket, emlékezik, aztán újraformálja őket, létrehozva egy nagyon furcsa kevercset, belső montázst. Az addig önálló képek ugyanis ebben a folyamatban csak részletekké lesznek, eredeti jelentésüktől, funkciójuktól gyakran messze kerülve az emlékező embernek rendeltetnek alá, aki így, ezekkel az újrateremtett képekkel mondja el véleményét a világról, a dolgokról, a múlt kísértő árnyairól. Képei nem autonóm fényképek, de nem is kompjuteres játékok, hanem komoly dolgok, egy nyolcvannégy éves elme szüleményei, emléknyomainak leképeződései, vélemények a dolgok rendjéről, a világ mai állásáról. Jellemző rájuk, hogy térben, időben, de gyakran jelentésben is távol eső képhalmazok, ellentétes, vagy egymást kiegészítő formációk nyernek új képtestet, új jelentést Kálmán Béla víziója nyomán. "Juxtaposition", mondta nekünk erre annak idején Stefan Loránt Lenoxban, amikor a Liliputban, az 1930-as években megvalósított képszerkesztési elvéről mesélt. Neki még nem állt rendelkezésére számítógép, legendás agya, vizuális memóriája rendelte egymás mellé a képpárokat, iskolát teremtve ezzel. Kálmán Béla tőle is tanult - akarva, akaratlanul.Fontosnak tartom ezeket leírni, mert az itt szereplő képek elsősorban nem a vizuális elemek oldaláról olvashatók, nem "műtárgyak" a szó klasszikus értelmében, hanem az emlékezet finom szövedékéből kibontott gondolatokat lehet és kell keresni bennük Egy emlékező ember kísérletei, hogy a benne összesűrűsödött élmény- és emlékanyagot mások számára is láthatóvá tegye. Nem véletlen, hogy Kálmán Béla, akinek tucatnyi kiállítása volt az Egyesült Államokban, ezeket a képeit itt akarja először megmutatni. Mert innen jött és végső soron ide is tér vissza.
Archív
A kiállítás központi gondolata egy eddig még nem vizsgált kérdés: mit és hogyan láttak és örökítettek meg a fényképezés feltalálása óta a magyar vagy magyar származású fotósok a világban. A kiállítás központi gondolata egy eddig még nem vizsgált kérdés: mit és hogyan láttak és örökítettek meg a fényképezés feltalálása óta a magyar vagy magyar származású fotósok a világban.A cím sugallata szerint a kiállítás látogatója valóban két utazáson vehet részt egyszerre, egyrészt képet kap a magyar fotográfusok által 160 év alatt bejárt világ sokféleségéről, másrészt a válogatás segítségével rálátást nyerhet a világhírű magyar fotográfia egy eddig még nem vizsgált szegmensére. A kiállítás központi gondolata egy eddig még nem vizsgált kérdés: mit és hogyan láttak és örökítettek meg a fényképezés feltalálása óta a magyar vagy magyar származású fotósok a világban. A válogatás első képe Rosti Pál 1857-ben, dél-amerikai expedícióján készített felvétel lenne, az utolsó pedig kortárs alkotó műve. E két végpont között 80 fotó szerepel, amelyek semmi esetre sem turistalátványosságokat, turisztikai nevezetességeket örökítenek meg, hanem a magyar fotográfusok látásmódjának közvetítésével érzékeltetik a lefényképezett országok hangulatát, szellemiségét. Szerepel a válogatásban André Kertész, Munkácsi Márton, Robert és Cornell Capa, Ferenc Berkó, Pécsi József, Haller F.G., Angelo, Reismann János, Rédner Márta, Rév Miklós és mások, akiknek életművében meghatározó szerepet játszó, külföldön készült autonóm műalkotások találhatóak.Helyszín: Collegium Hungaricum, UngArt GalériaCím: Ausztia, 1020 Wien, Hollandstr. 4.
