Azok a publikus események, amelyekben ezt az alkotói profilt megjelölték, de nem ő a publikáló Persona.
Archív
A XXII. Esztergomi Fotográfiai Biennálé nyerteseinek és szervezőinek kiállítása A Biennálé MANU-TÍPIA című pályázatra csak archaikus technikával és kézműves eljárással készült alkotásokkal nevezhettek a művészek, például: dagerrotípia, heliogravűr, fototípia, ferrotípa, argentotípia, nedves és száraz lemezek, cliché verre varázslatok, polaroid liftek stb. Minden használatos, de akár saját kísérletezésekkel felfedezett új - vegyi eljárások eredményeit is elfogadták. A gyári zselatinos ezüst (foto)papírral való kidolgozás is megengedett, de a zsűri az egyedi, kézi (MANU) végső kidolgozást preferálta. Ezen a pályázaton a digitális print nem volt elfogadott. A neves szaktekintélyekből álló öt tagú zsűri 2022.05.29.-én zsűrizte a 62 művész által beküldött 350 művet, melyből 52 szerző 126 alkotása került elfogadásra. A zsűri hét kollekciót díjazott: KULTURÁLIS ÉS INNOVÁCIÓS MINISZTÉRIUM FŐDÍJA: VARGA Tamás MAGYAR MŰVÉSZETI AKADÉMIA BIENNÁLÉ DÍJA: BARÁTH Gábor NEUZER KERÉKPÁR KFT. DÍJA: SÍRÓ Lajos MAGYAR ALKOTÓMŰVÉSZEK ORSZÁGOS EGYESÜLETE DÍJA: BAKODY Máté ESZTERGOM MEGYEI JOGÚ VÁROS DÍJA: FIALA De Gábor SZENT ISTVÁN STRANDFÜRDŐ DÍJA: ADORJÁN Attila MAGYAR FOTÓMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGE DÍJA: LISZI Renáta A ZSŰRI TAGJAI voltak: BAKSAI József – Munkácsy-díjas festőművész BALLA Gergely – PhD, egyetemi adjunktus, képzőművész FÁBIÁN László – író FLESCH Bálint – Balogh Rudolf díjas archaista fotográfus SERES Géza – fotóművész Kiállító művészek: ADORJÁN Attila, BAKODY Máté, BAKSAI József, BALLA András, BALLA Gergely, BARÁTH Gábor, FIALA De Gábor, FLESCH Bálint, GÁL András, LISZI Renáta, SERES Géza, SÍRÓ Lajos, VARGA Tamás A kiállítást megnyitja: Baki Péter, a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnöke A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg. https://www.facebook.com/events/434791472065648/
Archív
Nem hagyományos anyagfelhasználás, változatos felületképzés jellemzi a KÉP - TEREK címre keresztelt csoportos tárlaton megtekinthető alkotásokat. Kiállító művészek: Baksai József, Butak András, Dobos Éva, Dréher János, Erdész Erika, Győrffy Sándor, Kalocsai Enikő, Kasza László, Kéri Mihály, Kovács Johanna, Kőrösi Papp Kálmán, Nagy Imre Gyula, Szarka Hajnalka, Székács Zoltán, Szőllősi Albert, Szőnyi Krisztina https://www.facebook.com/events/186843582199103/
Archív
!!! Hétköznap (kivéve csütörtökön) 16:00-20:00 között a művész egyiptomi teát szolgál fel a látogatóknak!!! Helyszín: V.A.M. ART & DESIGN GALÉRIA 1056 Budapest Váci u. 62-64. Egy oázis fellegvárának részlete. Lakói a fekete asszonyok. Az ortodox iszlám viselet az első szent fal, mely védelmezi őket. Templomuk a sivatag és az elhagyott romvárosok, ahol élnek. !!! Hétköznap (kivéve csütörtökön) 16:00-20:00 között a művész egyiptomi teát szolgál fel a látogatóknak!!! Helyszín: V.A.M. ART & DESIGN GALÉRIA 1056 Budapest Váci u. 62-64. Egy oázis fellegvárának részlete. Lakói a fekete asszonyok. Az ortodox iszlám viselet az első szent fal, mely védelmezi őket. Templomuk a sivatag és az elhagyott romvárosok, ahol élnek. „A hely - Egyiptom - a mítoszok forrása, ahol egykor a valóságból fakadtak. Bérczi Zsófia mintegy kutatóként, „etnográfusként” keresi fel, de a leleteket, motívumokat (fekete lepel: nikob) szimbolikus jelentőségük alapján, szubjektivizálva rendszerezi, alakítja saját vagy képzelt történetét, mítoszát, mitológiáját. Ahogy mások is - Baksai József, El Kazovszki, Anselm Kiefer - teszik. Fotói elképzelt, lebegő álomvilág képei/részei, ahol a ruhák jelmezek, a helyszínek díszletek. Ezek mögé rejtőzve játszik azzal, ami az itt élő nők számára súlyos valóság. Amitől a képek expresszívek, reálisak és szürreálisak is. Más olvasatban dokumentumai az archaikus világ és a modern high tech ütközésének: ahol a nőket nem lehet fényképezni, ott a fotós helyettesíti és a digitális technikával montírozza, sokszorosítja őket. (Palotai János)” A művészt a sorozat készítésekor két fő képi elem jelenléte foglalkoztatta. A díszlet, melyhez civilizációtól mentes helyszínt keresett; illetve a képen szereplő alak, melyhez az iszlám világra jellemző női ortodox viseletet választotta. Vizuális szempontból a homokszínű, egynemű térben elhelyezett fekete alakok kontrasztja érdekelte. Lelkileg a vallásosság állapota foglalkoztatta; nőként pedig az iszlám nő vallásossága. Útja során több konzervatív gondolkodású oázisban élő férfi kifogásolta, hogy miért ábrázolja a nőket “gyámjaik”, a férfiak nélkül. Így képei már önmagukban lázítanak; hiszen nem felelnek meg a vidéki lakosság tradícióinak. Öntudatlanul tehát olyan szabadságot álmodott az iszlám nők számára, mely sokuknak sosem adatik meg.
