Bertók Krisztina (Bertók Kriszti) a hazai kortárs fotográfia meghatározó egyénisége volt, aki 2024 februárjában, igen fiatalon saját döntéséből vetett véget az életének. A legtöbben egydimenziósan, a budapesti éjszaka és a fesztiválok partifotósaként ismerték, azonban munkássága és személyisége ennél sokkal összetettebb volt. Kreativitása sokféle formában megmutatkozott: egyszerre dolgozott modellként, grafikusként, fotósként és kutyakozmetikusként, melyek mind autonóm alkotótevékenységként funkcionáltak nála. Ismerősei egy mindig mosolygós, de meglehetősen introvertált alkotóként írták le, aki szenvedéllyel, szorgalmasan és szünet nélkül dolgozott. Halála rávilágított a folyamatos munkatempó, a megfelelési kényszer és a kiégés veszélyeire is a kreatív szakmákban. Életében nem volt alkalma önálló tárlaton bemutatkozni, így első kiállítását halála után a barátai szervezték meg.
Alkotói stílusa és munkássága
Fő fotós profilját a koncert- és fesztiválfotók, valamint az éjszakai élet szerelmespárjainak portréi adták.
Munkáit azonnal felismerhető, sajátos hangulat jellemezte: képei a legsötétebb, legfüstösebb pincehelyiségekben is élesek, jól megkomponáltak és részletgazdagok maradtak, miközben megőriztek egyfajta sejtelmességet.
Partifotóin az éjszaka pillanatait erőltetettség nélkül, újszerűen ragadta ki; fotográfiái szépek, líraiak, sokszor fájdalmasak voltak, amelyek a közelség vágyáról és a beteljesülés lehetetlenségéről meséltek.
Érdeklődésének fontos terepe volt az analóg kísérletezés, halála előtt is új, középformátumú analóg fotókon dolgozott.
Munkásságának különleges rétegét képezték a "tájképei": ezeket a vizuálisan és érzelmileg is nagyon erős, a hajnali magányt megörökítő felvételeket a bulik után, a kiüresedett városban készítette hazafelé tartva.
Emlékkiállítása (In memoriam Bertokkriszti)
Első, posztumusz önálló bemutatkozása egy pop-up kiállítás volt, amelyet 2024. május 2. és 6. között rendeztek meg a budapesti Nyolcésfél Inspirációs Övezet és Alkotótérben.
A tárlatot három barátja és munkatársa hozta létre: Kóti Réka (kurátor), Komróczki Diána és Sutus Fanni.
A kiállítás célja a több ezer képből álló, befejezetlenségében is termékeny életmű lekerekítése és a teljes kép felvillantása volt, kiemelve a partifotók mögötti személyes, intim felvételeket.
A rendezvény nemcsak Krisztina emlékének adózott, hanem lehetőséget teremtett a kollektív gyász megélésére, miközben filterezetlen korképet is adott a húszas évek Budapestjének éjszakai életéről.
Forrás: [1] Jankó Judit: In memoriam BERTOKKRISZTI (Országút cikk)
