Azok a publikus események, amelyekben ezt az alkotói profilt megjelölték, de nem ő a publikáló Persona.
Archív
Gönci (Frühof) Sándor (1907-1994) magyar fotográfus életművét bemutató frissen megjelent művészeti albumot mutatjuk be a múzeumban. Gönci a Kassák Lajos-féle avantgárd, baloldali művészeti-politika csoport, a Munka-kör autodidakta fotográfusaként készítette a könyvben szereplő felvételeket. Többségük közel száz évvel ezelőtt Budapest szegénynegyedeiben készült, megrendítő erejű, érzékeny munkásfotó, portré, de a felvételek között szerepelnek kísérletező kompozíciók, tájképek is. A könyv a fotós fia, Gönci András, a grafikus Keltai Ágnes, illetve a szerkesztő Fejér Tamara közös munkája, a kötet előszavában Baki Péter, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója mutatja be a magyar szociofotó történetét. A beszélgetés résztvevői: + Gönci András, a fotográfus fia és a kötet szerkesztője + Tóth Balázs Zoltán a Szépművészeti Múzeum – KEMKI ADK Fotótárának főmuzeológusa + Sóti Lajos, a Nemzeti Múzeum Fényképtárának muzeológusa. Moderátor: Csatlós Judit, Kassák Múzeum Belépőjegy: 1500 Ft/fő Regisztrálni a kassakmuzeum@pim.hu emailcímen lehet. +++ A Kassák Múzeum a Szentlélek téri autóbusz pályaudvarról és az Árpád-hídon lévő villamosmegállótól gyalog 1 perc, a Flórián térről 4-5 perc alatt érhető el. A Batthyány tér vagy Szentendre felől érkező H5 HÉV-vel a Szentlélek térnél kell leszállni. Az Óbudai Fő téren, a Zichy-kastély első emeletén található a Kassák Múzeum kiállítótere. https://www.facebook.com/events/913408207026799/
Archív
Alkudozás, együttműködés, részvétel. A szociofotó elmélete és gyakorlata Kassák Lajos Munka-körében Csatlós Judit kulturális antropológus előadása Tényfékezés - a MUNKA fotóelméleti szavalókórus előadása André Kertész, Moholy-Nagy László, Robert Capa, Brassaï, Martin Munkacsi és további közel húsz különleges magyar fotográfus 150 izgalmas alkotása látható a Csók István Képtárban. A látogatók átfogó válogatást kapnak az első világháborút közvetlenül megelőző évektől a második világháború végéig terjedő korszak „képes” pillanataiból. A kiállításon szereplő munkák ízelítőt adnak az 1910–40-es évek társadalmi és művészeti közegéből, a divat világából, a háborúk pusztításaiból, és bepillantást engednek a korszak hétköznapjaiba. A tárlat az egyetemes fotográfiában megkerülhetetlen „ötök” stílusteremtő fotói mellett a világban kevésbé ismert, Magyarországon alkotó kortársak – többek között Balogh Rudolf, Escher Károly, Gönci Sándor, Haár Ferenc, Kálmán Kata, Kárász Judit, Kerny István, Kinszki Imre, Lengyel Lajos, Pécsi József – munkáit is bemutatja. Képeik kreatív, kísérletező szellemről, az uralkodó és az adott korszakban elvárt, megszokott fotográfiai képstílusokkal szembeni másképp gondolkodásról is tanúskodnak, és mind fontos részei a magyar fotótörténetnek. Kassák Lajos Munka-körének fotócsoportja Budapesten 1930 nyarától 1932 tavaszáig működött. Elméleti és gyakorlati képzést nyújtott, elsősorban Kassák és a filmkritikus-teoretikus Gró Lajos vezetésével. Kassák Lajos nevelői, személyiségformáló kisugárzása hozta létre és tartotta együtt az 50-60 fős szerveződést. A fotográfusok más művészeti területeken szerveződött csoportok tagjaival együtt alkották a Munka-kört. Fotográfiai formanyelvi téren a csoport munkája az akkor progresszív nemzetközi nyomvonalon haladt; érvényesültek benne a Bauhaus fényképezési gyakorlatának egyes elemei, az új tárgyilagosság stílusjegyei. Fontos ismeretátadási-nevelési keretet jelentettek a szemináriumok, ahol elsősorban gazdaság- és társadalomelméleti, politikai témák ismertetése, megbeszélése folyt. A fotócsoport tagjai számára alapvető publikációs fórumot jelentett az 1928 őszétől kiadott Munka című folyóirat. A csoporttagok munkáiból kiadtak egy fotókönyvet, A mi életünkből címmel. A Munka-kör fotográfusainak tevékenysége a társadalom baloldali köreiben és az akkor korszerű fotográfia hívei között elismerést vívott ki. A Munka-körben keletkezett fotográfiák – a Gönci Sándor, Haár Ferenc, Lengyel Lajos, Tabák Lajos és mások által készített felvételek – egy része a szociális fényképezés területén a legjobb magyar fotótörténeti értékek részévé s időben is messze ható példává vált. Jóllehet Kassák Lajos maga nem fényképezett, mégis ő volt az, aki a fotográfia társadalmi szerepének meghatározása során összekapcsolta a fényképezés gyakorlatát és a vizuális ábrázolás kritériumait. Csatlós Judit előadása konkrét szituációk és esetek leírásaival világít rá, hogy a képkészítés folyamata alku tárgyává vált, melyben a megállapodás tárgya a fotós jelenléte egy társadalmi csoportban vagy térben. A szavalókórus 2015-ben alakult, fotóelméleti szövegekből írt szövegkönyvet ad elő, az alkalomhoz verbuvált fellépőkkel. https://www.facebook.com/events/530353260835537/
Archív
Pályázatot hirdet a Batsányi Cserhát Művész Kör több magyar alkotó születésének és halálának évfordulója alkalmából, versek, novellák írására, képzőművészeti alkotások, fotók és zeneművek létrehozására. A pályázatra szabadon választott témában, legfeljebb hat A/4-es oldalon várják az alkotásokat. Az ünnepélyes eredményhirdetést 2012 novemberében tartják az Erzsébetligeti Színházban.Pályázati határidő: 2012. október 20. Nevezési díj: 2000Ft A jeles évfordulók, amelyek kapcsán bármi eszébe juthat a tisztelt pályázóknak: 90 éve született Pilinszky János költő Pályázatot hirdet a Batsányi Cserhát Művész Kör több magyar alkotó születésének és halálának évfordulója alkalmából, versek, novellák írására, képzőművészeti alkotások, fotók és zeneművek létrehozására. A pályázatra szabadon választott témában, legfeljebb hat A/4-es oldalon várják az alkotásokat. Az ünnepélyes eredményhirdetést 2012 novemberében tartják az Erzsébetligeti Színházban. Pályázati határidő: 2012. október 20. Nevezési díj: 2000Ft A jeles évfordulók, amelyek kapcsán bármi eszébe juthat a tisztelt pályázóknak: 90 éve született Pilinszky János költő 100 éve született Hegedűs Géza író Ottlik Géza író 125 éve született Kassák Lajos festőművész, író, lapszerkesztő Karinthy Frigyes író, humorista Áprily Lajos költő, műfordító 15 éve hunyt el Fodor András író, költő 75 éve hunyt el József Attila költő, műfordító 90 éve hunyt el Gárdonyi Géza 215 éve született Franz Schubert osztrák zeneszerző Szabadon választott témák: Bármiről ami eszébe jut a tisztelt pályázónak, vers, novella, képzőművészet és zene. A pályázatokat maximálisan hat A/4-es oldalban kérjük beküldeni. Képzőművészeink, A/4 méretben, másolatban, a kottákat szintén így kérjük. Fotókat is várunk, bármilyen témában, bármilyen méretben. A pályázatokat 2012. október 20-ig kell beküldeni a következő címre: Batsányi -Cserhát Művész Kör Budapest, 1162 Dezsőfia u. 7. Pályázati díj: 2000 Ft. Kérjük fenti címre piros csekken beküldeni a pályázati díjat. A díj fejében mindenre lehet pályázni! Érdeklődni:Tel.: 06-1 4090969 Lovag Bornemisza Attila Email: cserhat2ihasz@t-online.hu
Archív
Helyszín: Mai Manó Ház I. emeleti kiállítótermei (Budapest V., Nagymező u. 20. Megnyitja Jérôme Bloch kulturális attasé, a Francia Intézet igazgató-helyettese és Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora, a Mai Manó Ház művészeti vezetője A vendégeket köszönti Horváth Csaba főpolgármester-helyettes Megtekinthető: minden hétköznap 14-19 óráig, hétvégén és ünnepnap 11-19 óráig *** Helyszín: Mai Manó Ház I. emeleti kiállítótermei (Budapest V., Nagymező u. 20. Megnyitja Jérôme Bloch kulturális attasé, a Francia Intézet igazgató-helyettese és Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora, a Mai Manó Ház művészeti vezetője A vendégeket köszönti Horváth Csaba főpolgármester-helyettes Megtekinthető: minden hétköznap 14-19 óráig, hétvégén és ünnepnap 11-19 óráig *** A Mai Manó Ház egyik - éveken átívelő - kiállítás sorozata a Magyarországon született, bár a későbbiek során már más nemzethez tartozóként is híressé, világhíressé vált fotográfusok műveinek bemutatása (Kati Horna polgárháborús képei (1999), Müller Miklós Visszatekintés (2006), Brassai Gyulus Brassai fotográfiák és dokumentumok (2007)). Művészi pályájuk gyökerei Magyarországhoz köthetők, míg kibontakozásuk már választott hazájuk hatásaival és az addig megtett út élményeivel ötvöződve lett a nemzetközi fotótörténet része. A világhírűek közül egy, a nemrég elhunyt (2007. június 26.) LUCIEN HERVÉ, akit az építészeti fotográfia megújítójaként ismerhetünk. Most az Ő életművének egy-egy töredékét - válogatva párizsi képsorozatából és franciaországi művészek portréiból - mutatjuk be a nagyközönségnek. A kiállításban párhuzamba állított két téma, a városképek illetve a portrék megrajzolják egységes alkotói stílusát. Választ adhatnak arra, a talán sosem feltett kérdésre, hogy miként is jelenítette meg ’saját’ városát, Párizst, ahol élt, ahonnan elindult utazásaira és ahova visszatért. Azt a helyet, ahol mindennapjait töltötte. Életművéből még sosem válogattak e szempont szerint. Így akik ismerik meghatározó stílusát és iskolateremtő képeit, azok számára is meglepetéseket tartogat a most bemutatott válogatás. Akik pedig nem találkoztak még műveivel, új meglepő perspektívából láthatják, az akár már ismert párizsi helyeket, építményeket (Champs Elysées, Eiffel-torony...). A portrék betekintést engednek a ’francia művészvilág’ nagy alakjai közé. Arcképeket láthatunk többek között az ott élő, vagy akár a csak rövidebb ideig Párizsban tartózkodó magyar művészekről, értelmiségiekről (Anna Mark, Ligeti György, Rozsda Endre, Kassák Lajos, Fejtő Ferenc). Az építészet nagyjai (Le Corbusier, Marcel Brauer...) mellett, pedig a kor meghatározó képzőművésze Henri Matisse is megjelenik. A figyelmes szemlélő számára kibontakozik egy nagyformátumú személyiség gondolati világa, akinek mindig volt bátorsága saját útját járni, érzékenységét, nyitottságát képekben megmutatni. Mindazt - ami meghatározta választásait, életminőségét, lázadó személyiségét, új szabályokat alkotó, igazságkereső magatartását. Lucien Hervé különlegessége abban rejlik, ahogy az építészet filozófiáját látja és teszi láthatóvá fotográfiában mások számára is. Abban, ahogy képes volt együtt lélegezni az építészeti formákkal és olyan konstellációt látott meg a természetes környezet és az épített terek vagy akár azok formái között, amely néha még magát az építészt is meglepte. A részletekben rejlő teljességet egyszerű, tiszta eszközökkel ragadta meg. A fény közeli barátja lehetett vagy - felesége szerint - egyszerűen a zsebében hordta, mert az, kompozícióinak, képei szerkezetének alapszintű formálója. Sok adósságunk van még Vele szemben (is), és bár ez a kiállítás nem az első lépés, még van mit tennünk. Csizek Gabriella művészeti vezető A kiállított leveleket válogatta: Gebauer Imola művészettörténész A kiállításhoz kapcsolódóan Seres Szilvia LUCIEN HERVÉ-PORTRÉ című filmjét vetítjük. A kiállítás létrejöttéért hálás köszönet Judith Hervé-nek Létrehozásáért köszönet: Sandly Orsolya, Bán Dávid, Sarkantyu Illés „1910-ben születtem Magyarországon. 1929-ben Párizsba mentem. Életem elég kemény volt. Mindenféle mesterséggel foglalkoztam s közben el kellett hagynom a zenét, mind álmaimat. Ebben a korszakban, ifjúságom első felében igen sokat sportoltam, még birkózóbajnok is voltam. Nem annyira hiúságból, mint inkább azért, mert az egyszerű emberi környezetben bátorságból és emberi méltóságból ugyanolyan leckéket vehettem, mint amit Bartók Béla környezetében megéreztem. Sok mindenfélével kellett foglalkoznom: voltam banktisztviselő, modellkészítő szabászatban, ügynök, épületfestő, számvevő, titkár, újságíró, aligazgató napilapnál, idegenvezető, és a többi. Mindezek a tapasztalatok emberileg gazdagítottak. A fogságban rajzolni kezdtem, majd szökésem után festeni. 1948-ban kezdtem fényképezni. 1949-ben Le Corbusier azt írta nekem, hogy „önnek építészlelke van”. Azóta vagyok az ő fényképésze. Nagyon sokat utaztam és mégis, ha egy kisvárosban találom magam, legyen az akár Szíriában, akár Franciaországban, boldog vagyok, idegen vagyok, és minden meglep. Számomra az építészet is az Embert jelenti. Az Embert, akit mindenben keresek, még akkor is, ha fényképeimen legtöbbször elkerülöm” Lucien Hervé (katalógus, 1966. Paul Valéry kiállítás) Lucien Hervé életműve (Hódmezővásárhely, 1910 - Párizs, 2007) Az illegalitásban kapta a Hervé nevet, amihez azóta is ragaszkodik. Mára már senki nem szólítja valódi nevén, talán ő maga is csodálkozna. Bár 1928 óta él külföldön, csak az 1949-es év hozta meg számára a várva várt sikert. Ekkor készítette el azt a 650 felvételt Marseille-ben a Le Corbusier tervezte Unité d’Habitationról, amelynek láttán a világhírű építész ezt írta neki: „önben egy építész lelke lakik”. Alig múlt nyolc éves, amikor zsidó nagypolgári családjával Hódmezővásárhelyről Budapestre költözött. Apja, Elkán Lajos bőrnagykereskedő, két évre rá meghalt. Hervé fiatalkorában muzsikált és intenzíven sportolt, többszörös birkózóbajnok volt. "Megtanultam, hogy az életben az egyenlőtlen helyzetekben is fel kell venni a küzdelmet.” A reáliskola befejezése után Bécsbe utazott. „Én mindenáron el akartam kerülni hazulról. Bécsben ugyan nagyon keveset jártam be a Közgazdasági Egyetemre, szívesebben mentem a Technische Hochschuléba rajzolni. Azonkívül sokat udvaroltam és jártam koncertekre.” Egy évet töltött ott, majd 1929-től Párizsban élt. Két évig a Patou Divatháznak tervezett modelleket. Részt vett a CGTU szakszervezet magyar szárnyának irányításában Zalka Mátéval, Tarr Imrével, Lőwy Gézával. Tagja lett a francia kommunista pártnak. Előbbiből aztán frakciózás vádjával 1938-ban kizárták. „Egy párizsi barátom azzal a javaslattal állt elő, hogy dolgozzam együtt az unokaöccsével, aki fotós, és éppen akkor érkezett Pestről. Talán együtt tudnátok riportokat készíteni. Te írhatnál, ő meg fényképezhetne.” A fotóst Müller Miklósnak - Nicolas Mullernek hívták, s a Marianne magazinnak kezdtek közösen dolgozni 1938-ban. Kapcsolatuk addig tartott, míg a háború fenyegetése elől, Müller kivándorolt Tangerba. „Egyedül maradtam. Nem szerettem volna elveszteni a munkát, s nem vallottam be, hogy a társam elment, s folytattam a riportok készítését Müller név alatt. Kölcsöngéppel, kölcsönnévvel fényképeztem.” A második világháborúban katonaként szolgált, rádiósnak képezték ki. Egy ideig Párizsban maradt, sőt fotózhatott is, képei a Vu-ben, a Picture Pos-tban és a Match-ban jelentek meg. 1940. június 4-én Dunkerque-nél német fogságba esett. A németországi fogolytáborban festeni kezdett. Kalandos módon megszökött, Grenoble-ban csatlakozott a francia ellenállási mozgalomhoz, később visszatért Párizsba. 1947 óta hivatásos fényképész. 1948-ban Budapesten és Párizsban állította ki festményeit. 1949-ben zajlott le élete döntő találkozása Le Corbusier-vel. Ettől kezdve az építész haláláig (1965) ő volt a fényképésze. Dolgozott Gropius-nak, Breuer Marcellnek, Nervinek, Niemeyernek is. A Carré Bleu című építészeti folyóirat szerkesztőségi tagja, munkatársa több nemzetközi építészeti folyóiratnak : Architecture Aujourd’hui, Architectural Design, Domus stb. Mint a fentiekből kitűnik, elsősorban építészeti fotóival lett ismertté, de humán tárgyú és absztrakt fényképeiből is több kiállítást rendezett Franciaországban és külföldön. Írásai és albumai megjelentek magyar, francia s számos idegen nyelven Munkáit megtalálhatjuk a legnagyobb francia, magyar és nemzetközi közgyűjteményekben. Fia, Rodolf Hervé - Elkán Dániel Rodolf (Párizs, 1957 - 2000) - is képző- és fotóművész, aki felváltva élt és alkotott Budapesten és Párizsban. (Kincses Károly: Fotográfusok - made in Hungary. Akik elmentek/akik maradtak, 1998., módosítva 2008-ban) A kiállítás támogatói: Francia Intézet, ELLE
Archív
Kiállításunk anyaga válogatás a fotóművész kevéssé ismert művészi felvételeiből, valamint olyan neves írókról készített portréiból, mint Kassák Lajos, Füst Milán, Tersánszky Józsi Jenő, Tamási Áron, Illyés Gyula, Németh László, Déry Tibor, Pilinszky János, Nagy László.December 3. péntek,. 16 óraÍrók - olvasókMolnár Edit fotóművész kiállításának megnyitója.Megnyitja: Bodnár György irodalomtörténész.Közreműködik: Havas Judit előadóművész.Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum Kiállításunk anyaga válogatás a fotóművész kevéssé ismert művészi felvételeiből, valamint olyan neves írókról készített portréiból, mint Kassák Lajos, Füst Milán, Tersánszky Józsi Jenő, Tamási Áron, Illyés Gyula, Németh László, Déry Tibor, Pilinszky János, Nagy László.December 3. péntek,. 16 óraÍrók - olvasókMolnár Edit fotóművész kiállításának megnyitója.Megnyitja: Bodnár György irodalomtörténész.Közreműködik: Havas Judit előadóművész.Helyszín: Petőfi Irodalmi MúzeumCím: Budapest V., Károlyi Mihály u. 16.Telefon: (+36-1) 317-3611; (+36-1) 317-3450Fax: (+36-1) 317-1722E-mail: muzeuminf@pim.hu
Archív
A fiatal szolnoki tisztviselő, Tabák Lajos a hétvégeken levette a munkában megrokkantakat, a méltatlan, embertelen lakáskörülmények között sínylődőket, a szeméttelepen guberálókat, az inuk szakadtáig dolgozó parasztokat és munkásokat. Megörökíteni, dokumentálni akart. A technikát jóformán maga kísérletezte ki, a modellekkel valahogyan szót tudott érteni. Hatásos képeket akart készíteni. A fiatal szolnoki tisztviselő, Tabák Lajos a hétvégeken levette a munkában megrokkantakat, a méltatlan, embertelen lakáskörülmények között sínylődőket, a szeméttelepen guberálókat, az inuk szakadtáig dolgozó parasztokat és munkásokat. Megörökíteni, dokumentálni akart. A technikát jóformán maga kísérletezte ki, a modellekkel valahogyan szót tudott érteni. Hatásos képeket akart készíteni. Olyanokat, amilyenekkel a pillanatba sűrítve adhatja vissza a munka fáradságát és lendületét, az emberi kiszolgáltatottságot, a szegénység testet-lelket gyötrő embertelenségét. Nem hozzátenni akart a valósághoz, hanem kiemelni, ráerősíteni a látványra. A képeivel nem sajnálkozást akart kiváltani, nem alamizsnagyűjtésre kívánta sarkalni a dámákat. Nem a szegény gyufaárus kislány meséjét akarta zsolozsmázni. Nem. Ez az amúgy szelíd tisztviselő lázítani akart.Felrázni, megbotránkozatni, felkavarni. Szembenézésre akarta kényszeríteni azokat, akiket illetett. Tudatni akarta, hogy az, amit a képeivel mutat, tarthatatlan és tűrhetetlen. Nem folytatható. Kiigazítást kíván.Hamarosan megtapasztalhatta, hogy teljesen egyedül és önállóan ugyan, de olyan útra lépett, amelyen már mások is járnak. Az 1920-as évektől az egész világon kibontakozóban volt egy új fotográfiai irányzat. Az új hullám egyszerre kapcsolódott a művészeti avantgárdhoz és a politikai baloldal radikálisabb irányaihoz. Európában és Észak-Amerikában egyaránt felkavarta az addigi fotóművészet elitista állóvizét a valóságlátás és láttatás új formáit keresők hevülete. Tabák a Kassák Lajoshoz közel állókban talált először támogatókra.1932-ben Kassák Lajos a Mi életünkből című legendás kiállítás katalógusában összefoglalja a szociofotós "hitvallás" lényegét: "Megjelentetésben nem absztrahál, hanem képpé realizál, a dolgokat nem egyedülvalóságukban, hanem a világgal való összefüggésükben látja, nem holt anyagot és bevégzett cselekményt, hanem az anyag karakterét s a dinamikus életet fotografálja." Nos, az azóta sokféleképpen magyarázott, újabban egyesen letagadott szociofotó - Amerikában "szociális dokumentáció" (social documentary) - éppen ezekkel a célokkal készült. Kendőzetlen valóságábrázolás, a szociális igazságtalanságok tendenciózus hangsúlyozása a legkifejezőbb, legmodernebb képi nyelv használatával. A szociofotós nem szenvtelen dokumentátor, nem szenzációra és kuriózumra vadászó zsurnaliszta, ugyanakkor nem pusztán a politikai harc vizuális robotosa.1945 után a fotóművész Tabák Lajos majd két évtizedre feledésbe merült. Ahogyan maga a szociofotó meg a fényképművészeti avantgárd is. Mosolyogtató vagy éppenséggel siralmas tény, de az ötvenes évek díszmunkásait a két háború közötti ünnepelt, esztétizáló magyaros stílus szellemében fotózták többé-kevésbé ugyanazok, akik csúcsfényeikkel a Horthy-Magyarország szép arcát akarták látni s láttatni annak idején. A valóság nyers és őszinte, meghökkentő és szuverén ábrázolására nem mutatkozott igény. Kassák pedig finoman szólva nem volt comme il faut.Tabák, aki több személyes tragédia miatt csaknem a teljes életművét elvesztette, a fényképezést sokáig elhanyagolta. Kaposváron a cukorgyár igazgatójaként vett a kezébe újra gépet, s belefogott a saját múltjának föltárásába is. Afféle képrégészként gyűjtögette a régi fölvételeit. A rá jellemző szívós szorgalommal rekonstruálta a saját fotóművészeti múltját.Tabák Lajos tíz éve még aktív fényképész volt. Azóta "csak" kiállít, s a fotóközéletben vesz részt. Februárban volt százéves.Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár BudapestCím: I. Budavári Palota F épületLátható június 6-ig hétfőn 13-21 óra között, keddtől péntekig 9-21 óra között, szombaton 10-18 óra között.
