Azok a publikus események, amelyekben ezt az alkotói profilt megjelölték, de nem ő a publikáló Persona.
Archív
Alkudozás, együttműködés, részvétel. A szociofotó elmélete és gyakorlata Kassák Lajos Munka-körében Csatlós Judit kulturális antropológus előadása Tényfékezés - a MUNKA fotóelméleti szavalókórus előadása André Kertész, Moholy-Nagy László, Robert Capa, Brassaï, Martin Munkacsi és további közel húsz különleges magyar fotográfus 150 izgalmas alkotása látható a Csók István Képtárban. A látogatók átfogó válogatást kapnak az első világháborút közvetlenül megelőző évektől a második világháború végéig terjedő korszak „képes” pillanataiból. A kiállításon szereplő munkák ízelítőt adnak az 1910–40-es évek társadalmi és művészeti közegéből, a divat világából, a háborúk pusztításaiból, és bepillantást engednek a korszak hétköznapjaiba. A tárlat az egyetemes fotográfiában megkerülhetetlen „ötök” stílusteremtő fotói mellett a világban kevésbé ismert, Magyarországon alkotó kortársak – többek között Balogh Rudolf, Escher Károly, Gönci Sándor, Haár Ferenc, Kálmán Kata, Kárász Judit, Kerny István, Kinszki Imre, Lengyel Lajos, Pécsi József – munkáit is bemutatja. Képeik kreatív, kísérletező szellemről, az uralkodó és az adott korszakban elvárt, megszokott fotográfiai képstílusokkal szembeni másképp gondolkodásról is tanúskodnak, és mind fontos részei a magyar fotótörténetnek. Kassák Lajos Munka-körének fotócsoportja Budapesten 1930 nyarától 1932 tavaszáig működött. Elméleti és gyakorlati képzést nyújtott, elsősorban Kassák és a filmkritikus-teoretikus Gró Lajos vezetésével. Kassák Lajos nevelői, személyiségformáló kisugárzása hozta létre és tartotta együtt az 50-60 fős szerveződést. A fotográfusok más művészeti területeken szerveződött csoportok tagjaival együtt alkották a Munka-kört. Fotográfiai formanyelvi téren a csoport munkája az akkor progresszív nemzetközi nyomvonalon haladt; érvényesültek benne a Bauhaus fényképezési gyakorlatának egyes elemei, az új tárgyilagosság stílusjegyei. Fontos ismeretátadási-nevelési keretet jelentettek a szemináriumok, ahol elsősorban gazdaság- és társadalomelméleti, politikai témák ismertetése, megbeszélése folyt. A fotócsoport tagjai számára alapvető publikációs fórumot jelentett az 1928 őszétől kiadott Munka című folyóirat. A csoporttagok munkáiból kiadtak egy fotókönyvet, A mi életünkből címmel. A Munka-kör fotográfusainak tevékenysége a társadalom baloldali köreiben és az akkor korszerű fotográfia hívei között elismerést vívott ki. A Munka-körben keletkezett fotográfiák – a Gönci Sándor, Haár Ferenc, Lengyel Lajos, Tabák Lajos és mások által készített felvételek – egy része a szociális fényképezés területén a legjobb magyar fotótörténeti értékek részévé s időben is messze ható példává vált. Jóllehet Kassák Lajos maga nem fényképezett, mégis ő volt az, aki a fotográfia társadalmi szerepének meghatározása során összekapcsolta a fényképezés gyakorlatát és a vizuális ábrázolás kritériumait. Csatlós Judit előadása konkrét szituációk és esetek leírásaival világít rá, hogy a képkészítés folyamata alku tárgyává vált, melyben a megállapodás tárgya a fotós jelenléte egy társadalmi csoportban vagy térben. A szavalókórus 2015-ben alakult, fotóelméleti szövegekből írt szövegkönyvet ad elő, az alkalomhoz verbuvált fellépőkkel. https://www.facebook.com/events/530353260835537/
Archív
* Híres Bauhaus fotók – Moholy-Nagy László újításai és hatása Bajkay Éva művészettörténész előadása * Szociális építés vagy ikonikus épületek? Építészet a Bauhausban Ferkai András építészettörténész előadása Az előadással csatlakozunk a Bauhaus centenáriumhoz. 1919-ben kezdődött meg az oktatás és képzés a weimari Bauhausban Walter Gropius vezetésével. A Bauhaus mint mozgalom a modern művészet történetének egyik legmeghatározóbb forrása, képzőművészeti műhely és reform-iskola volt. Eszméi és gyakorlata számos későbbi művészeti irányzatot és szemléletet inspirált. Elsősorban az építészetben volt meghatározó, de más művészeti ágakra, például a fényképészetre is nagy hatással volt. Egyik legjelentősebb alakja, Moholy-Nagy László tanított is a Bauhaus iskolában. Az előadáson szó lesz Kárász Juditról is, aki elvégezte a dessaui Bauhaus fotószakát. André Kertész, Moholy-Nagy László, Robert Capa, Brassaï, Martin Munkacsi és további közel húsz különleges magyar fotográfus 150 izgalmas alkotása látható a Csók István Képtárban. A látogatók átfogó válogatást kapnak az első világháborút közvetlenül megelőző évektől a második világháború végéig terjedő korszak „képes” pillanataiból. A kiállításon szereplő munkák ízelítőt adnak az 1910–40-es évek társadalmi és művészeti közegéből, a divat világából, a háborúk pusztításaiból, és bepillantást engednek a korszak hétköznapjaiba. A tárlat az egyetemes fotográfiában megkerülhetetlen „ötök” stílusteremtő fotói mellett a világban kevésbé ismert, Magyarországon alkotó kortársak – többek között Balogh Rudolf, Escher Károly, Haár Ferenc, Kálmán Kata, Kárász Judit, Kerny István, Kinszki Imre, Pécsi József – munkáit is bemutatja. Képeik kreatív, kísérletező szellemről, az uralkodó és az adott korszakban elvárt, megszokott fotográfiai képstílusokkal szembeni másképp gondolkodásról is tanúskodnak, és mind fontos részei a magyar fotótörténetnek. A belépés ingyenes! https://www.facebook.com/events/843371599362731/
Archív
Kiállítás a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi KönyvtárábanMegnyitó: 2014. május 21. 18 óra A megnyitón Kinszki Judittal, az alkotó lányával Sándor Tibor beszélget. Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtára, Kisgaléria Budapest, VIII. Szabó Ervin tér 1., 2. szint. A kiállítás megtekinthető 2014. június 28-ig, hétköznap 10-től 20 óráig, szombaton 10-től 16 óráig. Kiállítás a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárában Megnyitó: 2014. május 21. 18 óra A megnyitón Kinszki Judittal, az alkotó lányával Sándor Tibor beszélget. Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtára, Kisgaléria Budapest, VIII. Szabó Ervin tér 1., 2. szint. A kiállítás megtekinthető 2014. június 28-ig, hétköznap 10-től 20 óráig, szombaton 10-től 16 óráig. Kinszki Imre művelt, sokoldalúan képzett pesti polgár volt, aki zsidó származása miatt 1921-ben kénytelen volt feladni egyetemi tanulmányait, és ezután tisztviselőként kereste a kenyerét. Közben fényképezni kezdett, és az 1930-as évek végére a nemzetközi modern irányzatokkal rokonítható magyar fotográfusok egyik elismert alakjává vált. Tehetségét azonban nem volt módja kibontakoztatni: 1945-ben német földön tűnt el egy halálmenetben. Nagykorúságát épp csak betöltött fiát a buchenwaldi lágerben ölték meg 1944 telén. Felesége és leánya a fővárosi zsidóság kálváriáját járták be. Csillagos házba, majd a gettóba kényszerítve, a legnagyobb vészek idején is megőriztek egy kis barna bőrtáskát, amibe a családfő az újrakezdés reményében a legjobban sikerül fényképeit csomagolta be. A megmentett fotónegatívok közül mintegy másfélszáz felvételt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye őriz. A Holokauszt Emlékév keretében megrendezett kiállításon most először látható együtt a nemrég digitalizált hagyaték. A megnyitón Kinszki Imre leánya, Kinszki Judit pódiumbeszélgetésen idézi fel édesapja alakját, a békés gyermekkor és az üldöztetés időszakának emlékeit. A kiállítás izgalmas vizuális kalandot ígér mind a magyar fotográfia története, mind pedig Budapest múltja iránt érdeklődő közönségnek. Kinszki Imre szokatlan nézőpontokkal, különleges fényviszonyokkal kísérletező utcaképein, zsánerein az 1930-as évek Budapestjének rejtett arcvonásai tárulnak elénk.
Archív
Válogatás Howard Grenberg gyűjteményéből Az őszi pezsgő kiállítási szezonban, a 2012-es nagy sikerű Vivian Maier kiállítás után, újra a New York-i Howard Greenberg Gallery-vel dolgozunk együtt: az ő gyűjteményükből válogatjuk ki a fotótörténet ismert, immár klasszikus alkotásait a Magyar Fotográfusok Háza két emeletének kiállítótereiben. A kiállítás együttműködő partnerei a lausanne-i Musée d’Elysée, valamint a párizsi Fondation Henri Cartier-Bresson. Válogatás Howard Grenberg gyűjteményéből Az őszi pezsgő kiállítási szezonban, a 2012-es nagy sikerű Vivian Maier kiállítás után, újra a New York-i Howard Greenberg Gallery-vel dolgozunk együtt: az ő gyűjteményükből válogatjuk ki a fotótörténet ismert, immár klasszikus alkotásait a Magyar Fotográfusok Háza két emeletének kiállítótereiben. A kiállítás együttműködő partnerei a lausanne-i Musée d’Elysée, valamint a párizsi Fondation Henri Cartier-Bresson. A válogatás a fotótörténet mestereinek kiváló alkotásait gyűjti egy tárlatba, egyedülálló lehetőséget kínálva a fotográfia történetének és klasszikusainak megismerésére. Külön kiemelések helyett, íme a kiállítandó alkotók névsora: Aaron Siskind ● Adolf Schneeberger ● Alexandr Rodcsenko ● André Kertész ● Angelo ● Arnold Newman ● Arthur Rothstein ● August Sander ● Ben Shahn ● Berenice Abbott ● Bill Brandt ● Bob Adelman ● Bruce Davidson ● Charles Moore ● Dan Weiner ● Dave Heath ● David Seymour ● Dennis Stock ● Diane Arbus ● Dorothea Lange ● Eddie Adams ● Edouard Boubat ● Edward Steichen ● Edward Weston ● Frank Gohlke ● František Drtikol ● Garry Winogrand ● Gjon Mili ● Gordon Coster ● Gordon Parks ● Hamilton Wright ● Hansel Mieth ● Harold E. Edgerton ● Harry Callahan ● Helen Levitt ● Henri Cartier-Bresson ● Irving Penn ● Jacob Riis ● Jaromír Funke ● Jaroslav Rössler ● Jessie Tarbox Beals ● Jindřich Štyrský ● John Vanderpant ● Josef Koudelka ● Josef Sudek ● Lee Friedlander ● Leon Levinstein ● Leonard Freed ● Lewis Hine ● Lillian Bassman ● Lisette Model ● Kinszki Imre ● Manuel Álvarez Bravo ● Marc Riboud ● Margaret Bourke-White ● Martin Munkácsi ● Minor White ● Paul Caponigro ● Paul Strand ● Peter Sekaer ● Ralph Eugene Meatyard ● Richard Avedon ● Robert Adams ● Robert Capa ● Robert Frank ● Roman Vishniac ● Roy DeCarava ● Russel Lee ● Ruth Orkin ● Sally Mann ● Saul Leiter ● Sid Grossman ● Sol Libsohn ● W. Eugene Smith ● Walker Evans ● Weegee ● Werner Bischof ● William Klein ● Yevgeni Khaldei Számos alkotás ennek a kiállításnak a keretében kerül először kölcsönzésre közintézmények által, így a magyarországi tárlat különösen érdekes és egyedi betekintést nyújt a fotókedvelők számára. A kiállítás budapesti kurátora: Kincses Károly, fotómuzeológus
Archív
Bemutatkozik egy méltatlanul elfeledett, fotótörténeti jelentőségű életmű: Kozák Lajos (Székesfehérvár, 1906. március 7. – Budapest, 1975. március 27.) A kiállítást Eifert János fotóművész nyitja meg. A CULTiRiS Kulturális Képügynökség, a Magyar Fotográfusok Háza és a Magyar Sportmúzeum összefogásával megvalósuló kiállításokon egy különleges tehetségű ember, Kozák Lajos életművével és a magyar fotótörténet fontos alkotójával ismerkedhet meg a szakmai és a nagyközönség. Bemutatkozik egy méltatlanul elfeledett, fotótörténeti jelentőségű életmű: Kozák Lajos (Székesfehérvár, 1906. március 7. – Budapest, 1975. március 27.) A kiállítást Eifert János fotóművész nyitja meg. A CULTiRiS Kulturális Képügynökség, a Magyar Fotográfusok Háza és a Magyar Sportmúzeum összefogásával megvalósuló kiállításokon egy különleges tehetségű ember, Kozák Lajos életművével és a magyar fotótörténet fontos alkotójával ismerkedhet meg a szakmai és a nagyközönség. Harmincas évek elejétől a legendás „magyaros stílus” követője, de képei sokszor az átlagosnál melankolikusabbak, személyesebbek. Figurái őszinték, stílusa a kor fényképészeti divatjának modorosságától mentes. Kompozícióiban a későbbiekben megjelenik az új tárgyilagosság (Neue Sachlichkeit) realista szemlélete - diagonális kompozíciók, hosszú kontrasztos árnyékok, az urbánus utcai fényképezés és az itt gyakran alkalmazott felső gépállás. Fotói Vadas Ernő, Dulovits Jenő és Kinszki Imre munkáihoz hasonlíthatóak, akikkel együtt világviszonylatban is említésre érdemes képeket alkottak. Általuk az akkoriban már Párizsban alkotó magyar származású kortársak, André Kertész és Brassai látásmódja és annak magyar gyökerei is új megvilágításba kerülnek. A személyesség, az őszinteség, a spontaneitás és érdeklődő nyitottság jellemezte életművét.
Archív
Zugló és Budapest június első hetében emlékezik meg Kinszki Imre (1901-1945), a nemzetközi rangú fotográfus születésének száztizedik évfordulójáról. 2011. június 2-án csütörtökön 11 órakor avatják fel a Rónai utca 121. szám alatt az egykori lakóhelyét megjelölő emléktáblát. Emlékező beszédet mond Dr. Buza Péter művelődéstörténész és Dr. Papcsák Ferenc, Zugló polgármestere. Zugló és Budapest június első hetében emlékezik meg Kinszki Imre (1901-1945), a nemzetközi rangú fotográfus születésének száztizedik évfordulójáról. 2011. június 2-án csütörtökön 11 órakor avatják fel a Rónai utca 121. szám alatt az egykori lakóhelyét megjelölő emléktáblát. Emlékező beszédet mond Dr. Buza Péter művelődéstörténész és Dr. Papcsák Ferenc, Zugló polgármestere.
Archív
A kiállítást megnyitja: Bacher Iván, író Megtekinthető: V-CS: 10-18, P:10-16.30 A kiállítást megnyitja: Bacher Iván, író Megtekinthető: V-CS: 10-18, P:10-16.30
Archív
Helyszín: Vintage Galéria1053 Budapest, Magyar utca 26.tel/fax: (36 1) 3370584Megtekinthető: keddtől péntekig 14-18 óráig, valamint előzetes bejelentkezés alapjánKinszki Imre (1901-1945)Az 1901 március 10-én Budapesten született Kinszki Imre nem csak mint fotográfus érdemel figyelmet. Igazi polihisztor volt, filozófiai, természettudományos, irodalmi és ismeretterjesztő munkássága is jelentős. Cikkei jelentek meg a Nyugatban, a Századunkban, az Aurórában. Helyszín: Vintage Galéria1053 Budapest, Magyar utca 26.tel/fax: (36 1) 3370584Megtekinthető: keddtől péntekig 14-18 óráig, valamint előzetes bejelentkezés alapjánKinszki Imre (1901-1945)Az 1901 március 10-én Budapesten született Kinszki Imre nem csak mint fotográfus érdemel figyelmet. Igazi polihisztor volt, filozófiai, természettudományos, irodalmi és ismeretterjesztő munkássága is jelentős. Cikkei jelentek meg a Nyugatban, a Századunkban, az Aurórában.Rendkívül precíz, akkurátus ember volt. Feljegyzései tanúsága szerint felvételeit a 20-as évek elejétől készítette, s csak a történelem szabott határt alkotni akarásának.1931-ben a Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetsége tagjai sorába fogadja, s erről a Fotóművészeti hírek augusztusi számában tudósít. Ugyanezen lap 1934-es számában "A múlt árnya" címmel adja közre írását, melyben a hagyományos - a MAOSZ által is képviselt - értékeket támadja, s határozottan foglal állást az "új fényképészet" mellett, mely a " Neue Sachlichkeit"-hez áll közel. Ez az ellentét vezet ahhoz, hogy néhány társával együtt kilépjen a MAOSZ-ból, s 1937-ben megalakítsa a Modern Magyar Fényképezők Csoportját.Terveiket a Fotóélet ismerteti:"A Modern Magyar Fényképezők Csoportja nem egyesület, csupán laza keret, amely minden formalitás kizárásával tagjai eszmecseréjét és művelését óhajtja szolgálni. Nem esküszünk semmiféle irányzatra, mert meggyőződésünk, hogy minden fényképezőnek saját magának kell a saját felfogása és szemlélete alapján a stílusát kialakítani, nem kész sablonok utánzására, hanem önálló ítéletre és látásra akar nevelni. A modern szó nem azt jelenti, hogy a mindenkori divatos áramlatokkal akar úszni, hanem azt, hogy mai akar lenni, meg akarja látni és ismerni ezt a világot, amelyben élünk..."Az MMF egyik legjelentősebb vállalkozása a Daguerre centenáriumi kiállítás, mely utóéletéhez tartozik az 1939-ben megjelent Magyar fényképezés című album, melynek szerkesztésében Kinszki is részt vett. 1931-től rendszeresen publikált a hazai és külföldi fényképészeti lapokban.Publikációk:Fotóművészeti Hírek, BudapestTükör, BudapestPhoto IllustrationsPhotography of the YearAmerican PhotographyStudio, LondonPopular Photography, LondonNational GeographicUHUPopular Photoraphy, londonMagyar Fényképezés, 1939A fénykép varázsa. 1989, BudapestFotóművészet, Budapest, 1995. 5-6.Kardos-Szilágyi: Leletek. 1983, BudapestKincses: Fotográfusok, Made in Hungary. 1998, Milano
