ismeretlen
Azok a publikus események, amelyekben ezt az alkotói profilt megjelölték, de nem ő a publikáló Persona.
„Az élet ritmusa itt dobog bennem, tatatatam nakatinanakatina képek, hangok, víziók, zene, történetek, média, munka, sírás, nevetés, küzdelem, repülés, bárhová is megyek, utazom a képeimben a fejemben tatatam rogob a vonat, nagy utazás, és álom és boldogság képekben amíg be nem teljesül. Igent mondok mostantól az életre, mert rájöttem itt van minden, ami számít a szívemben, képekben az agyamban, a memóriámban, és ha a jelenünkből vissza vagy előre pörgetjük az életet, akkor az életfolyamunk is képekből áll össze. Ha belegondolunk az életünk furcsa, változó memória képekből és emlékekből áll össze, amely a szívünkben, a lelkünkben az agyunkban egyszerre lakozik. Lelki szemünk előtt zajlik, morajlik az élet minden fontos pillanata, »HeartBeats/MindMovie – élő dobogó képekben.« Ezzel játszom most, láthatjátok milyen képek is vannak a szívemben! Gyertek el, nézzétek meg...” Lakatos Erikahttps://www.facebook.com/events/416231809032902/
14.00 - 16.30 Portfólió konzultációFelkért konzulensek: Stenczer Sára független kurátor és Pettendi Szabó Péter fotográfus 16.00 - 17.00 Tárlatvezetés Lakatos Erikával a művész Roma ikonok, New York - Budapest, 1996 - 2011 című kiállításán 17.00 - 18.00 Tárlatvezetés Bácsi Róbert László és Hajdú D. András fotográfusokkal a Pécsi József Ösztöndíjasok kiállításán 14.00 - 16.30 Portfólió konzultáció Felkért konzulensek: Stenczer Sára független kurátor és Pettendi Szabó Péter fotográfus 16.00 - 17.00 Tárlatvezetés Lakatos Erikával a művész Roma ikonok, New York - Budapest, 1996 - 2011 című kiállításán 17.00 - 18.00 Tárlatvezetés Bácsi Róbert László és Hajdú D. András fotográfusokkal a Pécsi József Ösztöndíjasok kiállításán 18.00 - 19.30 Lakatos Erika Roma ikonok, New York - Budapest, 1996 - 2011 című katalógusának bemutatója Résztvevők: Lakatos Erika fotóművész, Kincses Károly fotómuzeológus Moderátor: Zelki János rendező, forgatókönyvíró, További résztvevők egyeztetés alatt. Kincses Károly ezt írja a katalógusról: „ Az már a kiállításból, a megnyitóból, a megjelent interjúkból, nyilatkozatokból is kiderült, hogy Lakatos Erika nem egyszerű személyiség. Sorsa, tehetsége, mindennapi megnyilvánulásai is rendkívül összetett, sokféle embert mutatnak. Zenész, fotóművész, anya, roma értelmiségi, aki e szerepét komolyan véve dolgozik a kirekesztés megszüntetéséért... És fotósként sem egyirányú alkotó, sokféle technikával, a fotográfia, a képzőművészet, az irodalom által kínált lehetőségeket gyakran vegyítve, dolgozik. Ha ez igaz, akkor miért pont a katalógusként megjelent könyve legyen szimpla? Míg dolgoztam Lakatos Erika kiállításán, megmutatta szubjektív naplóját, amelybe írt, ragasztott, rajzolt, festett, - ha plagizálni akarnék, és miért ne? - akkor letette benne napjai hordalékát. Ennek nyomán jutott eszembe, hogy olyan könyvet kéne csinálnunk, mely hagyja ezt a sokféleséget szabadon kibontakozni, ahol szándékosan nem veszünk figyelembe számtalan szabályt, kötöttséget, hanem elkészül egy, a nagyközönség számára nyilvánossá tett naplóféle, melyben az eredeti képek sokadszor kerültek átdolgozásra Lakatos Erika által. Rajzolt, kis kövecskéket, tollpihéket ragasztott a képekbe, átértelmezte az eredetiket, tovább nehezítve egy majdani fotótörténész elemző munkáját. Én ennyit voltam hajlandó segíteni kései utódomnak.” A programok után kötetlen beszélgetés, zene, zsíros kenyér és bor a Napfényműteremben.
Kurátor: Kincses Károly, fotómuzeológusA kiállítást megnyitja: Junghaus Tímea, művészettörténész Megtekinthető: 2011. március 25 - május 8. *** Kurátor: Kincses Károly, fotómuzeológus A kiállítást megnyitja: Junghaus Tímea, művészettörténész Megtekinthető: 2011. március 25 - május 8. *** „Polaroidok, Image-transzferek, mindegyike még utólag, kézzel tovább festve, alakítva. Nagyítások, melyeknek témaválasztása, az alkalmazott színek kavalkádja, a kivitelezés egyedisége, esetlegessége… mind-mind olyan speciális, semmihez sem hasonlítható, de nagyon intenzív érzelmi hatással bíró képeket eredményeztek, melyek még a hivatalból naponta rengeteg fényképet végignéző fotómuzeológust is megérintették. Túl a képek, színek, formák vad, zabolátlan burjánzásán, a megfogalmazás módja is egyéni, nálunk, a magyar fotóművészetben nem nagy gyakorisággal előforduló, sok szempontból példaértékű. Az 1997-ben az Év Fotográfusa díjjal Washingtonban kitüntetett Lakatos Erika olyan szubjektív, új és minőségi hangot üt meg, melyre régen vártunk.” (Kincses Károly)