Máté Olga

ELŐHÍVÁS: E. Csorba Csilla

ELŐHÍVÁS: E. Csorba Csilla↴ https://capacenter.hu/esemenyek/elohivas-e-csorba-csilla/ Ingyenes beszélgetéssorozatunkban Taskovics Dorka fotográfus beszélget E. Csorba Csilla muzeológussal. E. Csorba Csilla 1975-től több mint negyven éven át dolgozott a Petőfi Irodalmi Múzeumban, előbb muzeológusként, majd vezetői pozíciókban. 2005-2016-ig az intézmény főigazgatója volt. A múzeum jelentős fotógyűjteménye által szolgáltatott napi feladatok mellett érdeklődése e médium társadalmi és művészeti horizontjainak gazdagsága, a fotóműtárgy szerepének fokozatos felértékelődése, az íróportrék készítésének, gyűjtésének gyakorlata felé irányult. Elsősorban a 20. század elejének jeles hazai alkotóival foglalkozott – többek között Máté Olga, Székely Aladár, Rónai Dénes fotográfiai ouevre-jével – mindazonáltal írásai, kiállításai a Petőfi dagerrotípia biográfiájától kezdve a kortárs alkotók munkáinak bemutatásáig terjednek. Több tucat kiállítás kurátora, társrendezője itthon és külföldön, monográfiái közül a legnagyobb visszhangra a Magyar fotográfusnőkről írt kötete tett szert. A Magyar Fotótörténeti Társaság alapító-tagja, a társaság jelenlegi elnöke. Időpont: 2025. január 23., csütörtök, 17 óra Helyszín: Capa Központ, Rendezvényterem Az eseményen való részvétel ingyenes. 2022-ben új beszélgetéssorozatotot indított a Capa Központ ELŐHÍVÁS címmel. Ezúttal nem az alkotókat kérdezzük, hanem azokat a szakembereket, akik egy nagy múzeum, egy jelentős archívum, vagy egy saját hely falai között szervezőként, kutatóként, „gondozóként” foglalkoznak a fotográfiával. Kurátorokat, archívumkezelőket, muzeológusokat, művészettörténészeket „hívunk elő”, hogy a legutóbbi projektjeik kapcsán meséljenek munkájuk mindennapjairól, különleges pillanatairól, és hogy megosszák velünk a legizgalmasabb, szakmai tanulságokkal teli háttértörténeteket. A személyes hangvételű ÉLET & MŰ, illetve a FÓKUSZ ÉS TÁVOLSÁG sorozatunkhoz hasonlóan az ELŐHÍVÁS beszélgetések alkalmával is képvetítéssel egybekötve idézzük föl az interjúalanyok életének, pályájának, útkeresésének fontos állomásait, lezárásként pedig jövőbeni terveikről kérdezzük őket. https://www.facebook.com/events/905861018380316/

E. Csorba Csilla tárlatvezetése az Érzékeny önpusztító. Berekméri Zoltán 100 című kiállításon

E. Csorba Csilla tárlatvezetése az Érzékeny önpusztító. Berekméri Zoltán 100 című kiállításon 2023. március 2., csütörtök, 18.00 ,,Az utóbbi időben többször kaptuk fel a fejünket, ha egy rejtőzködő vagy elfeledett fotográfus műveinek kiállításáról hallottunk. Ez sok esetben inkább a női fotográfusokra jellemző, gondoljunk Vivien Maier, Margaret Watkins vagy Barna Anna, Bäck Manci vagy Ergy Landau képeire. Berekméri Zoltán nevét (arcát) kevesen ismerik, talán csak szűk szakmai körben emlékeznek az 1985-ben megrendezett kiállítása sikerére, illetve a Gera Mihály által 1996-ban szerkesztett fotóalbumára. A Mai Manó Házban látható kiállítás, Az érzékeny önpusztító mintha, ellentmondana a címnek. Látszólagos nyugalom, harmónia, kiegyensúlyozottság érződik első látásra. Ki volt Berekméri Zoltán, ez a befelé forduló, a világból fokozatosan kivonuló ember, milyen környezeti, politikai, művészeti hatások súlya alatt alakult pályája, mi tette őt a huszadik század második felének egyik kiemelendő magyar művészévé? Berekméri Zoltán számomra etalon, a művészi igényesség, lelkiismeretesség - nem mindenki számára követhető – mércéje. Fekete-fehér fotóit nézve több mint negyven év vonul el előttünk, tájak, csendéletek, utcaképek, s mikrokörnyezete, a Petőfi Irodalmi Múzeum épületének apró részletei. Berekméri Zoltánt, mint volt kollégát ismertem, ezért is megkapó látni, hogy az ő szeme mi mindent vett észre, ami másnak jelentéktelennek tűnik: az ablakba kitett tejesüveg, a jeges földből sarjadó palánta, a sötét padsoron egyedül, fáradtan gubbasztó ember látványa mögött mennyi egyéni és általános történet húzódik meg. Berekméritől tanulni lehet, s lehetett azoknak, akik az analóg technika korában hosszú műgonddal állították elő képeiket. A kiállítás öröm annak, aki Berekmérit valamelyest már ismerte, és felfedezés annak, aki a magyar fotóművészet térképére egy újabb jelentős alkotót szeretne elhelyezni.” E. Csorba Csilla a Magyar Fotótörténeti Társaság elnökmuzeológusa, művészettörténésze, 2005-2016 között a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. Fontosabb kötetei: Magyar fotográfusnők, Enciklopédia Kiadó, 2001; Székely Aladár a művészi fényképész, Vince Kiadó, 2003; Máté Olga, PIM-Helikon Kiadó, 2006; Ady a portrévá lett arc, PIM, 2008. 2009-ben magyar fotográfusnők (1900-1945) munkáiból rendezett kiállítást Picturing progress címmel Washingtonban, a National Museum of Women in the Artsban. A korlátozott férőhely miatt az eseményen való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a programra az adam.jeneses@maimano.hu e-mail címen lehet, a tárgy rovatba kérjük beírni: Tárlatvezetés – március 2. A résztvevők száma maximum harminc fő. A tárlatvezetésen a regisztrált látogatók a kiállításra szóló, aznap váltott kedvezményes vagy teljes árú (diák, nyugdíjas vagy felnőtt) belépőjeggyel vehetnek részt. https://www.maimano.hu/programok/kiallitas-az-erzekeny-onpusztito-berekmeri-zoltan-100 https://www.facebook.com/events/1190675231838942/

E. Csorba Csilla tárlatvezetése Margaret Watkins Fekete fény című kiállításán

Művészsorsok, párhuzamosságok és eltérések – E. Csorba Csilla tárlatvezetése Margaret Watkins Fekete fény című kiállításán 2021.11.17. 18.00 Margaret Watkins, az elfelejtett kanadai fotográfusnő élete egyedinek tűnhet azoknak, akik nem ismerik, hogy a modernizmus kezdetén, a 20. század elején hány ambiciózus nő indult el a férfiaknak fenntartott pályán, s hány életmű maradt torzóban, vagy ismeretlenül. A fotográfusnő fogalma már benne élt a köztudatban, a női mivolt nem jelentett kizárást, de életfeltételeik, családi szerepvállalásaik, a társadalmi elvárásoknak megfelelő magatartásminták miatt mégis sokan a peremre szorultak. Az európai fotótörténetből vett példákkal – francia, magyar, német – kívánom a hasonlóságokat és különbözőségeket érzékeltetni, különösen izgalmasnak tartva Máté Olga mellett Marianne Breslauer, Ilse Bing, Rogi André, Laure Albin Guillot pályájának, életművének egy-egy állomását, alkotását vonom be a tárlatvezetés során. Bízom abban, hogy a „Watkins-jelenség”, az ő nemzetközi felfedezése másokra is ráirányíthatja majd a figyelmet. E. Csorba Csilla – a Magyar Fotótörténeti Társaság elnöke – muzeológus, művészettörténész, 2005-2016 között a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. Fontosabb kötetei: Magyar fotográfusnők, Enciklopédia Kiadó, 2001; Székely Aladár a művészi fényképész, Vince Kiadó, 2003; Máté Olga, PIM-Helikon Kiadó, 2006; Ady a portrévá lett arc, PIM, 2008. 2009-ben magyar fotográfusnők (1900-1945) munkáiból rendezett kiállítást Picturing progress címmel Washingtonban, a National Museum of Women in the Artsban. A Nők a kamera mögött című januárig tartó programsorozatunkon a női alkotói munkát és a női alkotással kapcsolatban felmerülő kérdéseket járjuk körül meghívott vendégeink segítségével. Regisztrálni a programra a maimano@maimano.hu e-mail címen lehet, a tárgy rovatba kérjük beírni: Tárlatvezetés – november 17. A tárlatvezetésen a látogatók a kiállításra szóló belépőjeggyel vehetnek részt. A megszokott kedvezmények ezúttal is érvényesek. A Mai Manó Ház kiállítóterében az egészségügyi maszk viselése ajánlott, a tárlatvezetések alatt, valamint a könyvesboltban és szakkönyvtárunkban viszont minden esetben kötelező. https://www.maimano.hu/programok/kiallitas-margaret-watkins-fekete-feny https://www.facebook.com/events/298053432139481/

Kik vagyunk | Fotográfiák képzőművészekről

Szé­kely Ala­dár 1916-ban je­len­tet­te meg ne­ve­ze­tes Írók és mű­vé­szek című al­bu­mát – a maga ne­mé­ben az elsőt –, amely­hez Ady Endre írta az egyik elő­szót. Né­hány mon­dat Ady be­ve­ze­tő­jé­ből: „Itt min­den író-mű­vész­fé­lé­nek meg­van a saját ke­ser­ves és szo­mo­rú gyü­le­ke­ze­tű kis maf­fi­á­ja és alá­ak­ná­zott kis te­rü­le­te. Az én Szé­kely Ala­dár ba­rá­tom tehát sze­ren­csés, jó gon­do­lat­tal s na­gyobb ve­sze­del­mek fe­nye­ge­té­se nél­kül állt az iro­da­lom he­lyé­re. Kell, hogy nagy­já­ban együtt lássa a kö­zön­ség a mai író és mű­vész hí­res­sé­ge­ket, kik­ről őszin­te, írott fo­tog­rá­fi­á­kat nem kap­hat, de íme, kap hű­sé­ges, erős fo­tó­kép- (sőt, nem hely­te­len szó­já­ték­kal), gép­kép­írá­so­kat. Sze­re­tem, hogy ez az album meg­je­le­nik, s örü­lök, hogy a Szé­kely Ala­dá­ré, aki íme el­mond­ja innen eset­le­ges és hi­á­ba­va­ló pó­za­in­kon ke­resz­tül is – hogy kik va­gyunk.” Ebből a szö­veg­ből köl­csö­nöz­tük a ki­ál­lí­tás címét. Egé­szen más­ként, de a mű­vész­vi­lág­nak ma is mű­köd­nek „szo­mo­rú gyü­le­ke­ze­tű” cso­port­jai és „alá­ak­ná­zott” te­rü­le­tei. Így aki ma jó fo­tog­rá­fus­ként – vagy a fény­ké­pek gyűj­tő­je­ként, köz­re­adó­ja­ként – a nemes mű­vész­tár­sa­ság egé­szé­re veti te­kin­te­tét, ugyan­olyan tisz­te­let­tel és ér­zé­ke­nyen, mint Szé­kely mes­ter, az a pó­zo­kat és ak­ná­kat fe­led­ve ke­re­si az al­ko­tó te­kin­te­tét. Igen, így ké­szí­te­nek fo­tog­rá­fi­á­kat ma is a leg­job­bak, akik meg­al­kot­ják a kép­al­ko­tók ké­pe­it. Kép­ző­mű­vé­szek le­fo­tóz­va. A fotós mű­ter­mé­ben, a saját mű­ter­mük­ben, a csa­lád­juk kö­ré­ben, egy mű­vé­sze­ti ese­mé­nyen, a ki­ál­lí­tá­suk meg­nyi­tó­ján. A ki­ál­lí­tás helye a Mű­csar­nok, mely­nek hom­lok­za­tán 125 éve ez ol­vas­ha­tó: „A ma­gyar kép­ző­mű­vé­szet­nek”, al­kal­ma épp ez a 125. év­for­du­ló. Ké­zen­fek­vő ju­bi­le­u­mi téma, ami mégis meg­ne­he­zí­ti, az az alap­ku­ta­tá­sok hi­á­nya. Egyes fo­tó­sok­ról tud­ha­tó, hogy sok ilyen fel­vé­telt ké­szí­tet­tek, de a köz­gyűj­te­mé­nyek­ben csak tö­re­dé­ke­sen lel­he­tő fel anya­guk, vagy még úgy sem. Má­sok­nak, noha az élet­mű­vük­ben je­len­tős port­ré­gyűj­te­mény is ta­lál­ha­tó, esé­lyük sincs, hogy az anya­guk köz­gyűj­te­mény­be ke­rül­jön. A le­fo­tog­ra­fált mű­vé­szek köre is vé­let­len­sze­rű. Ennek a ki­ál­lí­tás­nak nem célja a fon­tos hazai al­ko­tók tel­jes vagy bár­mi­lyen kánon sze­rint ki­me­rí­tő át­te­kin­té­se. Hi­szen a fotós té­ma­vá­lasz­tá­sa szub­jek­tív: függ a meg­bí­zás­tól, a sze­mé­lyes kap­cso­la­tok­tól, a le­he­tő­sé­gek­től. A Kik va­gyunk ki­ál­lí­tás fő vo­nu­la­tát né­hány fon­tos fény­ké­pész port­fó­li­ó­ja ké­pe­zi a kez­de­tek­től, azaz Szé­kely Ala­dár­tól a je­le­nig. Emel­lett be­mu­ta­tunk pár ön­arc­ké­pet, mű­te­rem­bel­sőt, me­lyek arról ta­nús­kod­nak, ho­gyan lát­ják a kép­ző­mű­vé­szek ön­ma­gu­kat, mun­ka­kör­nye­ze­tü­ket, így a fest­mé­nyek, gra­fi­kák és a fény­ké­pé­szek port­réi mint­egy pár­be­széd­be ke­rül­nek. Fel­ku­tat­tunk do­ku­men­tu­mo­kat a fo­tó­gyűj­tés­ről, a tör­té­net­me­sé­lés kap­cso­la­tá­ról, a csak fény­ké­pe­ken rög­zí­tett mű­vé­sze­ti ese­mé­nyek­ről, ba­rát­sá­gok­ról, közös em­lé­kek­ről, köz­tük olya­no­kat is, ame­lyek a Mű­csar­nok ar­chí­vu­má­ban őrzik a tá­vo­lab­bi és a kö­ze­li múlt em­lé­ke­it. Er­dé­lyi Lajos, Escher Ká­roly, Gink Ká­roly, Kof­fán Ká­roly, Máté Olga, Rónai Dénes, Szé­kely Ala­dár, Tóth Ist­ván, Vat­tay Ele­mér, Cson­tó Lajos, Czim­bal Gyula, Déri Mik­lós, Fá­bi­án Évi, Ja­nesch Péter, Kecs­ke­mé­ti Kál­mán, Lu­go­si Lugo Lász­ló, Pác­ser At­ti­la, Sar­kan­tyu Illés, Su­lyok Mik­lós, Szi­lá­gyi Lenke ku­rá­tor: Bán And­rás A bo­rí­tó­ké­pen: Szé­kely Ala­dár: Szi­nyei Merse Pál, 1910 | Ma­gyar Fo­tog­rá­fi­ai Mú­ze­um, Kecs­ke­mét https://www.facebook.com/events/436127684167216/

Újranézve - Válogatás a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből - Kurátori tárlatvezetés

2020. augusztus 12. 18.00 A múzeumi gyűjtemények sajátossága, hogy a nagyközönség elől elzárt, láthatatlan mesterműveket rejtenek a raktárukban. A mostani kiállítás alkalmával a Magyar Fotográfiai Múzeum féltve őrzött kincseit fedeztük fel és értelmeztük újra. A múzeum gyűjteményéből öt kiemelkedő magyar fotográfus – Székely Aladár, Máté Olga, Haller F.G., Haár Ferenc és Berekméri Zoltán – életművének egy-egy szeletét mutatjuk be öt eltérő kurátori koncepció alapján, kronologikus sorrendben. A kiállítás egyes szekciói önmagukban is értelmezhetőek, együttesen pedig a múlt század jelentősebb magyar fotótörténeti irányzatait tárgyalják. A kiállításon látható alkotók munkásságának feldolgozottsága eltérő. A képek válogatásakor, az egyéni koncepciók kialakításakor arra törekedtünk, hogy a kiválasztott alkotók műveihez a jelen felől közelítsünk. Az életművek áttekintése, újraértelmezése során a már meglévő fotótörténeti ismeretekre építettünk, a válogatáskor azonban fontos volt számunkra a kortárs fotográfiai szemlélet. Az egyedi nézőpontok új hangsúlyokat hoznak az életművekbe, a művészek a korábbiaktól eltérő alkotói korszakai kerülnek fókuszba. A művek befogadása a válogatók és a közönség számára egyaránt új megismerési lehetőséget kínál. Az Újranézve - Válogatás a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből című kiállításon a kiállítás kurátorai kalauzolják végig a látogatókat. Regisztrálni a programra a maimano@maimano.hu e-mail címen lehet, a tárgy rovatba kérjük beírni: Tárlatvezetés – augusztus 12. A tárlatvezetésen a látogatók a kiállításra szóló belépőjeggyel vehetnek részt. A megszokott kedvezmények ezúttal is érvényesek. A kiállítás látogatása az ismert járványügyi szabályok betartása mellett zajlik, gyakori fertőtlenítéssel és szellőztetéssel és a 1,5 méteres távolság betartásával, kötelező maszkviseléssel teremtünk biztonságos környezetet a látogatóink számára. https://maimano.hu/programok/kiallitas-ujranezve https://www.facebook.com/events/662624107671614/