Azok a publikus események, amelyekben ezt az alkotói profilt megjelölték, de nem ő a publikáló Persona.
Archív
Az ajkai vörösiszap-katasztrófa tíz emberéletet és több mint 150 sérültet követelő ipari szerencsétlenség és környezetkárosító katasztrófa, amit az okozott, hogy 2010. október 4-én átszakadt a MAL Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. tulajdonában lévő Ajkai Timföldgyár Kolontár és Ajka között létesített, 400×600 m-es vörösiszap-tárolójának gátja. A kiömlő, több mint egymillió köbméternyi zagy elöntötte Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely települések mélyebben fekvő részeit. Az ajkai vörösiszap-katasztrófa tíz emberéletet és több mint 150 sérültet követelő ipari szerencsétlenség és környezetkárosító katasztrófa, amit az okozott, hogy 2010. október 4-én átszakadt a MAL Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. tulajdonában lévő Ajkai Timföldgyár Kolontár és Ajka között létesített, 400×600 m-es vörösiszap-tárolójának gátja. A kiömlő, több mint egymillió köbméternyi zagy elöntötte Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely települések mélyebben fekvő részeit. Az erősen lúgos, maró hatású ipari hulladék körülbelül 40 négyzetkilométeren terült szét, felbecsülhetetlen gazdasági és ökológiai károkat okozva a Devecseri kistérségben. Kollányi Péter szabadúszó fotográfus a budapesti Bálint György Újságíró Akadémia fotóriporter szakán végzett. 2005 és 2012 között az MTI munkatársa volt. Számos szakmai díja mellett képei többek között az alábbi lapokban jelentek meg: The New York Times, The Washington Post, Los Angeles Times, The Guardian, The Times, Telegraph, Stern Magazin, Time, Frankfurter Allgemeine, Die Zeit, The Wall Street Journal. Kollányi költői fényképeinek segítségével öt év távlatából tekinthetünk vissza korunk és régiónk egyik legijesztőbb környezeti katasztrófájára. Egy csendes októberi napon az ajkai timföldgyár egyik védőgátja átszakadt, és a zagytározóból kizúduló 1 millió köbméter mérgező vörösiszap miatt két falut azonnal evakuálni kellett. A lakóknak csak pár percük volt arra, hogy elhagyják az otthonaikat, és sokan közülük soha nem térhettek vissza. Az iszap mindent a vörös különböző árnyalataira festett csupán káoszt és némaságot hagyva maga mögött. A magyar dokumentarista fotós több mint egy éven keresztül készített képeket a szellemfalvakról, mielőtt az elhagyott házakat lebontották volna. Díjnyertes fotósorozatával tudatosan az emberi jelenlét folyamatosan halványuló jeleit igyekezett dokumentálni, elégikus refrént alkotva az apokalipszis utáni világ és az élet elmúlása között. Kollányi Péter többszörös díjnyertes fotográfus Memento című limitált kiadású fotóalbumát a vörösiszap-katasztrófa ötödik évfordulója alkalmából 2015. október elsején jelenteti meg a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ. Nádas Péter Kossuth-díjas író kifejezetten ehhez az albumhoz írt lírikus bevezetője a katasztrófa verbális és képi utóhatásainak kereszteződésében állva, több műfaj elemeinek összegyúrásával öleli fel a történet egészét. Kollányi Péter jelenleg Tallinban él és dolgozik. A Capa Központban megrendezett kiállítás 2015. október 21-ig ingyenesen látogatható.
Archív
A kiállítást megnyitja: Földényi F. László esztéta, irodalomtörténész, egyetemi tanár (ELTE)Közreműködik: Lukács Miklós cimbalomművész Kurátor: Bazsányi Sándor esztéta, tanszékvezető egyetemi tanár (PPKE) A kiállítást megnyitja: Földényi F. László esztéta, irodalomtörténész, egyetemi tanár (ELTE) Közreműködik: Lukács Miklós cimbalomművész Kurátor: Bazsányi Sándor esztéta, tanszékvezető egyetemi tanár (PPKE) Az elsősorban szépíróként ismert, pályáját azonban fényképészként kezdő Nádas Péter fotóit már a legelső évektől kezdve meghatározza az a „semleges figyelem”, amelyre maga az író utal Világló részletek című esszéjében: „Ha a figyelem semleges, ha éppen semmit nem akarunk, még csak nézni sem, akkor önkéntelenül, ösztönösen követjük a fény és az árnyék útjait.” A jelen kiállítás hét témakörbe rendezve követi végig „a fény és az árnyék útjait” – a hatvanas évek elején készített képes tudósítások felvételeitől az ezredforduló tájékán keletkezett minimalista alkotásokig. Tárgyukat tekintve találhatunk itt szociofotókat, portrékat, természetképeket, csendéleteket – a Nádas-féle látásmód tükrében, amely egyre inkább lemarja a tárgyi valóság fölös pompáját annak tartós alapszerkezetéig. Cserében viszont valamiféle jótékony fátyolszerűség – fény-árnyék raszter – ereszkedik a látható valóság lecsupaszított vázára. Hús a csontra. A Nádas által sűrűn emlegetett és szívósan alkalmazott „semlegesség” nem volna más, mint a részrehajlás nélküli figyelem megbocsátó gesztusa: a sokdimenziós voltában felfoghatatlan létezés vizuális modellezése, láttatása a fénykép kétdimenziós közegében. Hiszen a fotósnak az a dolga, hogy figyeljen arra, sőt mindarra, ami éppen az útjába kerül, amit muszáj valahogyan látnia és láttatnia.
Archív
A kiállítást megnyitja : Tuba László (ny. könyvtár igazgató) Kiállítók: Dr. Bán András Bánk András Bordács Gábor Cserkuti István (ES-MAFOSZ) Kiss Zoltán László Nádas Péter Pál Miklós Pál Regina Tomasits Károly Uzsák Zoltán A tárlat megtekinthető: 2010. november 26 - december 7-ig A kiállítást megnyitja : Tuba László (ny. könyvtár igazgató) Kiállítók: Dr. Bán András Bánk András Bordács Gábor Cserkuti István (ES-MAFOSZ) Kiss Zoltán László Nádas Péter Pál Miklós Pál Regina Tomasits Károly Uzsák Zoltán A tárlat megtekinthető: 2010. november 26 - december 7-ig
Archív
Helyszín: Budapest, József krt. 69. A Tat Galéria első válogatásában Baksa-Soós János és Szilágyi Lenke fotói, Köves Éva és Fürjesi Csaba festményei, valamint Kemény Judit szobrász- és grafikusművész munkái láthatók. Mintha Budapest nem lenne hajlandó tudomást venni a „válságról”, pezseg a kulturális élet. Bizonyos szempontból jó itt élni, jó galériába járni. 2010. április 10-én a Tat Galéria egy bohém tavaszköszöntővel és rendhagyó galéria-avatóval „kihajózott”, megkezdte működését. Helyszín: Budapest, József krt. 69. A Tat Galéria első válogatásában Baksa-Soós János és Szilágyi Lenke fotói, Köves Éva és Fürjesi Csaba festményei, valamint Kemény Judit szobrász- és grafikusművész munkái láthatók. Mintha Budapest nem lenne hajlandó tudomást venni a „válságról”, pezseg a kulturális élet. Bizonyos szempontból jó itt élni, jó galériába járni. 2010. április 10-én a Tat Galéria egy bohém tavaszköszöntővel és rendhagyó galéria-avatóval „kihajózott”, megkezdte működését. A Tat egy minden szempontból rendhagyó galéria, szokatlan művészeti és szellemi tér. Az értékek felkutatását, a kvalitás előtérbe állítását, az új gondolatok, alkotói utak,önkifejező formák felfedezését kínálja látogatóinak. Ez az innováció, a közös gondolatok felerősítése, kvalitásos művészek, életművek és művészeti alkotások előtérbe állítása a fő célja. A célként megfogalmazott gondolatokból kiindulva rendhagyó és szokatlan módon indult útjára a Tat Galéria. A pénzügyőr zenekar fúvósainak zenei felvezetés után Rónai-Balázs Zoltán költő verse örökítette meg a Tat Galéria első pillanatait. Majd Zólyomi Zsolt az egyetlen magyar „orr”, avagy parfümőr illatperformansza, különleges illatbemutatója töltötte be a Tat levegőjét. Ezt követően a több mint kétezer palackból álló a hazai borászat múltját és jelenét előtérbe állító váci Curia Borház tulajdonosa, Víg Gyula BOR-gourmand „tiltott kéjelgése” kínálta a következő élményt. Mindezt kivételes társaságban, klasszikus és kortárs művészeti alkotások - festmények, grafikák és plasztikák - között. A Lét határtalan - vallja a legendás Kex együttes frontembere, aki jelenleg Január Herceg néven alkot. A Berlinben élő képzőművész-zenész Baksa-Soós János összművészete a mai kortárs művészet fontos része. Baksának 1971-ben politikai okok miatt disszidálnia kellett. Az 1960-70-es évek magyar avantgárdjának meghatározó alakja Németországban professzionális képzőművész lett. 1971-től a Folkwang iskolába járt, Essenben grafika szakra, majd a düsseldorfi Kunstakademie-n festészetet, grafikát, valamint szobrászatot-kerámiát tanult olyan világszerte elismert mesterektől, mint Joseph Beuys, Gerhard Richter és Rolf Sackenheim. 1978-ban Mesternövendék Oklevelet kapott. Azóta nemzetközileg is jelentős, figyelemreméltó életművet hozott létre. A Tat Galériában egy fotósorozat látható Baksa-Soós Jánostól.A fotók különlegessége, hogy szobrász nagybátyja emléke előtt is tisztelegnek. A Baksa-Soós György által készített szoborról, Január herceg különböző hangulatú és látványstruktúrájú fotókat hozott létre. Szilágyi Lenke úti- és emberjegyzetei: Két igazán mély emberi ügy van, ami soha nem megy ki a divatból. Az egyik az utazás, illetve a másik emberrel eltöltött idő. Van egy fotóművész, aki utazni és időt tölteni is kivételes szemmel szeret. Ez a fotós Szilágyi Lenke. A Tat Galériában kiállított fotó-sorozat New York és Dubrovnik hangulatát idézi meg, illetve a két Petri egy meghitt, nyári pillanatát örökíti meg, fotóba sűrítve az apa és fiú kapcsolat minden rezdülését. A negyedik képen Máté Gábor színművész ellesett pillanata látható vintázs fotón megörökítve. Szilágyi Lenke 1980-ban végzett Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola fotó szakán. 1981 óta vesz részt hazai és külföldi kiállításokon. Film és színházi fotózásból él. 1991-ben Pécsi József-ösztöndíjas, 1999-ben Balogh Rudolf és a Soros Alapítvány Székely Aladár-díját kapta. 2007-ben a Magyar fotográfiai nagydíjjal, 2008-ban a Magyar Köztársaság Érdemes Művész-díjjal ismerték el tevékenységét. Fürjesi Csaba személyes mítoszrendszerrel foglalja össze a benne képpé váló karaktereket, emléklenyomatokat, élmény-foszlányokat. Ezeket az elemeket szubjektív szempontok, egyéni nézetek szerint rendezi. Festményein igen nagy hangsúlyt kapnak a színek. Minden egyes szín egy-egy szimbólum - írja Shah Gabriella művészettörténész. Ami biztos, Fürjesi olyan mesemondó, mint Krúdy Gyula a Szindbádban.Történetei mély líra, színes mívesség és szerethető érzelmek világa. Látni kell, érezni kell! Köves Éva „körbenéző művész”:vizsgálja és faggatja a környezetét, ami ez esetben Berlin. Mintha Nádas Péter berlini elbeszéléseinek a világában lennénk: könyörtelen következetesség, a környező világ pontos leltárba vétele. Persze távol mindenféle valódi leíró szándéktól, Köves Éva is csak személyes motívumait látja meg mindenhol, az ajtókilincset, a csillárt vagy a korlátok árnyékait. Az eszköztelenség dacára Köves Éva képeiből süt egy nehezen körülírható etikai sűrűség. Egyszerűnek tűnik a válasz, de az etikum talán tényleg a montázstechnikának köszönhető. A képek ugyanis szinte kivétel nélkül több jelenetből állnak össze, az alap motívumra rákerül egy félig belemosódó másik felvétel: a fényre vezető ablak. Máskor meg fordítva működik a montázselv: a beépített jelenet rántja vissza a földre a hátteret, mint naplementét a támlásszék vagy a széles panorámát az emeletes ágy. Köves Éva egyszerre leltároz kint és bent, de szigorúan megmarad kedves motívumai között, hogy mindkét világra rányissa a hétköznapok csodáinak fényes ablakát - írja Rieder Gábor Köves Éva festészetéről. Bővebb infó: Bretus Imre (Tat Galéria) 20-415-6776, imrebretus@gmail.com vagy a tatgallery@gmail.com A Tat Galéria nyitva tartása: szerda-szombat 12 és 19 óra között.
Archív
A hágai fotómúzeum meghívására Nádas Péter vendégkurátorként rendezte ezt a kiállítást, amely a 20. századi magyar fotográfia keresztmetszetét adja. A nagy nevek (Robert Capa, Éva Besnyő, André Kertész Brassai) mellett jónéhány kevéssé ismert szerző műveit is felvonultatja. A hágai fotómúzeum meghívására Nádas Péter vendégkurátorként rendezte ezt a kiállítást, amely a 20. századi magyar fotográfia keresztmetszetét adja. A nagy nevek (Robert Capa, Éva Besnyő, André Kertész Brassai) mellett jónéhány kevéssé ismert szerző műveit is felvonultatja.Nádas - aki nemcsak világhírű iró, hanem képett fotográfus, aki évekig dolgozott fotóriporterként - saját képeivel párhuzamba állítva, szubjektív módon válogatott a magyar fotó történetéből. Azokat a szerzőket és alkotásokat emelte ki, amelyek hatással voltak rá, vagy amelyek rímelnek saját, az 1950-es, 60-as években született képeivel.A hollandiai magyar kulturális évad keretében megrendezett kiállítás magyar fotótörténeti anyagát a Magyar Fotográfiai Múzeum bocsátotta rendelkezésre.Helyszín: Fotomuseum, Hága
Archív
Dokumentumfilm a főváros szerte ismert gyermekfényképészről és műhelyéről, amely a századforduló nevezetes és legendás helyszíne volt. Dokumentumfilm a főváros szerte ismert gyermekfényképészről és műhelyéről, amely a századforduló nevezetes és legendás helyszíne volt.Pár évvel ezelőtt, amikor először mondtam, írtam le ezt a nevet: Mai Manó, azt hitték jópofáskodom. Azóta sokan megtanulták, hogy "a Maimanó" az egy gyönyörű műteremépület a Terézvárosban. Ez nagyjából rendben van. Itt az ideje, hogy azt is megtudják, és főleg meglássák, hogy e pazar atelier építtetője, Mai Manó, vagy ha úgy jobban tetszik May Emmanuel, a 19. század fordulójának különleges képességű fényképészeként megérdemelten válik lassanként ismét közgondolkodásunk részévé.Kevés olyan európai város van, ahol ehhez fogható módon, épségben megmaradt volna és továbbra is a fotográfia szolgálatában állna egy, még a múlt században épült fényképész műteremház, annak minden tartozékával, három napfényműteremmel, gazdagon díszített várószobával, homlokzatán a fényképezés és a festészet allegorikus alakjaival. Értéke ez mind Budapestnek, mind a magyar építészetnek, de legfőképpen a magyar fotográfiának. Ezzel az albummal és a saját műteremházában rendezett első igazi kiállításával köszönetet mondhatunk a ránk maradt képek és a ránk hagyott ház alkotójának, Mai Manónak.Ha csak annyit írnánk Mai úrról, hogy fényképészmester, szakíró, a maga korában a gyermekfényképezés egyik legjobb hazai képviselője, 1885-től udvari fényképész, még nem sokat mondtunk volna, hiszen a maga korában féltucatnyi magyar fényképészről lehetett ugyanezt állítani. De tegyük hozzá, hogy alapítója és főszerkesztője volt A Fény című lapnak, amely 1906-ban indult s máig felülmúlhatatlan etalonja a fényképészeti szaksajtónknak, s toldjuk meg azzal is, hogy a maga korában a szakmán belül az egyik legnagyobb szaktekintély, akire még a konkurens műtermek fényképészei is felnéztek.Apja dr. Mai Henrik bölcseleti és orvosdoktor, főreáliskolai tanár volt Budán, aki a későbbiekben saját intézetet nyitott. Mai Manó már 14 évesen inaskodott Kalmár Péter Andrássy úti fényképésznél, miközben esténként rajziskolába járt. Később a Borsos és Koller cégnél tanult. Aki ekkoriban valamicskét is adott magára, külföldön is tökéletesítette tudását, így töltött ő is két évet Grazban, Leopold Bude műtermében, miközben magánúton leérettségizett. Hazajőve Budapestre, Koller tanár műtermébe került laboránsnak. Csekély nyolcévi tanulás után, 1878-ban lett Mai Manó önálló fényképésszé. Mai és Társa néven a Vilmos császár út és Andrássy út sarkán, egy üres telken álló kis műteremházban dolgozott.1885-ben már főnök, három-négy segédet utasított. Elsősorban a felső középosztályról készítették műtermi portréikat, de korai riportjellegű felvételei is maradtak, miként azt a könyvben és a kiállításban is bizonyítja.1885-ben alapító tagja volt a Fényképész Ifjak Önképző és Segély Egyletének. Egyik kezdeményezője a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének. 1896-ban aztán a Fényképészek Asztaltársaságának is elnökévé választották. Kitüntetései késői verzóinak teljes felületét betöltötték. Az 1900-as párizsi világkiállításon például aranyéremmel honorálták képeit.Az Ab Ovo Kiadó és a Magyar Fotográfiai Múzeum jelentette meg azt az albumot, amely Mai Manó több mint száz képe mellett Nádas Péter esszéjét és Kincses Károlynak a fényképészről írott tanulmányát is közli. Az eredeti képek pedig december elejéig tekinthetők meg a Mai Manó volt lakószobáiból, fürdőszobájából kialakított kiállítási térben.Kincses KárolyDuna Televízió
Archív
Pár évvel ezelőtt, amikor eőlször mondtam, írtam le ezt a nevet: Mai Manó, azt hitték jópofáskodom...Megnyitó: 2003. október 27-én hétfőn délután 18.00A kiállítást megnyitja: Bächer IvánSajtótájékoztató: 2003. október 27-én (hétfőn) délután 3 órakor. Pár évvel ezelőtt, amikor eőlször mondtam, írtam le ezt a nevet: Mai Manó, azt hitték jópofáskodom...Megnyitó: 2003. október 27-én hétfőn délután 18.00A kiállítást megnyitja: Bächer IvánSajtótájékoztató: 2003. október 27-én (hétfőn) délután 3 órakor.Pár évvel ezelőtt, amikor eőlször mondtam, írtam le ezt a nevet: Mai Manó, azt hitték jópofáskodom. Azóta sokan megtanulták, hogy a Maimanó az egy gyönyörű műteremépület a Terézvárosban. Ez nagyjából rendben van. Itt az ideje, hogy azt is megtudják, és főleg meglássák, hogy e pazar atelier építtetje, Mai Manó, vagy ha úgy jobban tetszik May Emmanuel, a 19. század fordulójának különleges képességű fényképészeként megérdemelten válik lassanként ismét közgondolkodásunk részévé.Kevés olyan európai város van, ahol ehhez fogható módon, épségben megmaradt volna és továbbra is a fotográfia szolgálatában állna egy, még a múlt században épült fényképész műteremház, annak minden tartozékával, három napfényműteremmel, gazdagon díszített várószobával, homlokzatán a fényképezés és a festészet allegorikus alakjaival. Értéke ez mind Budapestnek, mind a magyar építészetnek, de legőfképpen a magyar fotográfiának. Ezzel az albummal és a saját műteremházában rendezett első igazi kiállításával köszönetet mondhatunk a ránk maradt képek és a ránk hagyott ház alkotójának, Mai Manónak.Ha csak annyit írnánk Mai úrról, hogy fényképészmester, szakíró, a maga korában a gyermekfényképezés egyik legjobb hazai képviselje, 1885-től udvari fényképész, még nem sokat mondtunk volna, hiszen a maga korában féltucatnyi magyar fényképészről lehetett ugyanezt állítani. De tegyük hozzá, hogy alapítója és főszerkesztje volt A Fény című lapnak, amely 1906-ban indult s máig felülmúlhatatlan etalonja a fényképészeti szaksajtónknak, s toldjuk meg azzal is, hogy a maga korában a szakmán belül az egyik legnagyobb szaktekintély, akire még a konkurens műtermek fényképészei is felnéztek.Apja dr. Mai Henrik bölcseleti és orvosdoktor, freáliskolai tanár volt Budán, aki a későbbiekben saját intézetet nyitott. Mai Manó már 14 évesen inaskodott Kalmár Péter Andrássy úti fényképésznél, miközben esténként rajziskolába járt. Később a Borsos és Koller cégnél tanult. Aki ekkoriban valamicskét is adott magára, külföldön is tökéletesítette tudását, így töltött is két évet Grazban, Leopold Bude műtermében, miközben magánúton leérettségizett. Hazajvőe Budapestre, Koller tanár műtermébe került laboránsnak. Csekély nyolcévi tanulás után, 1878-ban lett Mai Manó önálló fényképésszé. Mai és Társa néven a Vilmos császár út és Andrássy út sarkán, egy üres telken álló kis műteremházban dolgozott.1885-ben már főnök, három-négy segédet utasított. Elsősorban a felső középosztályról készítették műtermi portréikat, de korai riportjellegű felvételei is maradtak, miként azt a könyvben és a kiállításban is bizonyítja.1885-ben alapító tagja volt a Fényképész Ifjak Önképző és Segély Egyletének. Egyik kezdeményezője a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének. 1896-ban aztán a Fényképészek Asztaltársaságának iselnökévé választották. Kitüntetései kési verzóinak teljes felületét betöltötték. Az 1900-as párizsi világkiállításon például aranyéremmelhonorálták képeit.Az Ab Ovo Kiadó és a Magyar Fotográfiai Múzeum jelentette meg azt az albumot, amely Mai Manó több mint száz képe mellett Nádas Péter esszéjét és Kincses Károlynak a fényképészről írott tanulmányát is közli. Az eredeti képek pedig december elejéig tekinthetk meg a Mai Manó volt lakószobáiból, fürdőszobájából kialakított kiállítási térben.Helyszín: Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház André Kertész TeremCím: 1065 Budapest-Terézváros, Nagymező utca 20.Telefon: (1) 473-2666Fax: (1) 473-2662E-mail: maimano@maimano.huNyitva: minden hétköznap: 14.00 - 19.00
Archív
"A vadkörtének a termékenység a végzete. Nyári felhőszakadások után, mikor a növények több nedvességet nem képesek már befogadni, a gyümölcsök súlyától olykor megroppannak és leszakadnak a fák vezérágai..."Nádas Péter "A vadkörtének a termékenység a végzete. Nyári felhőszakadások után, mikor a növények több nedvességet nem képesek már befogadni, a gyümölcsök súlyától olykor megroppannak és leszakadnak a fák vezérágai..."Nádas Péter"A vadkörtének a termékenység a végzete. Nyári felhőszakadások után, mikor a növények több nedvességet nem képesek már befogadni, a gyümölcsök súlyától olykor megroppannak és leszakadnak a fák vezérágai. A lombkoronák e nyári balesetektől megbomlanak, sérülékennyé válnak, ám tépett, egyre viharvertebb állapotukban is több évszázadon át kitartanak. A mi hatalmas vadkörtefánk megőrizte szabályos koronáját. Arbores excelsae, ahogy az erdészeti szaknyelv mondaná, a fajta kivételes példánya."Nádas PéterHelyszín: Mai Manó Ház George Eastman TeremCím: 1065 Budapest-Terézváros, Nagymező utca 20.Telefon: (1) 473-26-66Fax: (1) 473-26-62Email: maimano@maimano.huNyitvatartás: minden hétköznap 14 és 19 óra között; hétvégén és ünnepnap 11 és 19 óra között
