Azok a publikus események, amelyekben ezt az alkotói profilt megjelölték, de nem ő a publikáló Persona.
Virtuális tárlatvezetések a kiállításról: Juhász Anna: https://youtu.be/bAMLqMTlpao Orvos-Tóth Noémi: https://youtu.be/548qZqwF3ac Fodor Tamás: https://youtu.be/6aaIOR9JOA4 Süveg Márk SAIID: https://youtu.be/jGrnJ1qYVS4 A járványügyi veszélyhelyzetre való tekintettel a Műcsarnok március 17-től határozatlan időre bezárt. A kiállítás jelenleg online érhető el: http://mucsarnok.hu/panoramafoto/ventura Magyarország legnagyobb fotográfiai eseménye, a BUDAPEST FOTÓFESZTIVÁL 2020. február 28-án negyedik alkalommal ünnepli a fotográfiát a MŰCSARNOKBAN induló rendezvénysorozatával. A Fesztivált ezúttal egy olyan kiállítás nyitja meg, amely a képzőművészet és a fotográfia, a képzelet és a valóság határán épült különleges képi világával varázsolja el a látogatókat. Paolo Ventura Velencéje ismerős és mégis idegen. Az a benyomásunk, hogy talán csak a képzeletben létezett, pedig minden eleme annyira valóságos. Akárcsak maga a történelem, a közös múltunk. A különös, nyomasztó, félelmetes emlékekről gyakran szeretnénk azt hinni, csak rémálmokban léteznek. Hogy a múltat elszenvedők talán csak egy álomszerű bábszínház kicsiny figurái voltak, nem pedig hús-vér emberek. Az alkotó, Ventura így vall projektjéről: „A történet minden egyes képe ebben a képzeletbeli Velencében készült, amelyet saját kezűleg építettem fel kicsiben. A sztori egyetlen, valóban megtörtént része a náci hadsereg és az olasz rendőrség bevonulása a gettóba 1943 decemberében." Az Automaton Velencében játszódik a második világháború alatt, amikor a német hadsereg bevonult Észak-Olaszországba, hogy megakadályozza korábbi szövetségese elpártolását. Egy olyan történet az alapja, amelyet Paolo Ventura még a gyermekkorában hallott mesekönyv szerző édesapjától. Főszereplője egy idős zsidó órás, aki 1943-ban, a náci megszállás és az olasz történelem talán legsötétebb korszakában igyekszik boldogulni a velencei gettóban. A történet ebben az elhagyatott, zárt és rettegéssel teli városrészben bontakozik ki. Az öregúr elhatározza, hogy felépíti az automatont (egy robotfiút), aki társaságot nyújt neki a sötét napokban, és családtagként él vele. Az ember formájú automata gépezetek régóta megmozgatják a művészek képzeletét. Elég csak a népszerű balett, a Coppélia szintén órásmester hőse által teremtett leányra, vagy Offenbach népszerű operájának énekes robotjára gondolnunk. De az olasz mese életre kelt bábja, Pinokkió is eszünkbe juthat. A robotokat életre hívókat bár csodálták, de félték és gúnyolták is. A tágabb közösség gyakran kizárta őket. S az emberi robotok – legyenek csodálni vagy félni valók – arra is emlékeztettek, hogy az emberiség talán nem képes boldogulni a saját maga teremtette világban. Ötszáz éve, 1516-ban jelölték ki a gettónak nevezett kis városrészt a zsidók lakhelyéül. Maga a gettó szó is velencei eredetű s itt játszódik Shakespeare Velencei kalmárja is. Az évszázadok alatt sokféle zsidó kultúra találkozott és hatott egymásra a zsúfolt és szűk utcákon meg az öt zsinagógában. A gettó falainak lerombolója a modern Európa szimbolikus hőse, Napóleon volt. A náci megszállás alatt – az addigra már megfogyatkozott közösségből – több száz zsidót hurcoltak el és közülük csak alig néhányan élték túl a trieszti és auschwitzi táborokat. >>>>>>>>>>> Hungary’s largest-scale photography show, the BUDAPEST PHOTO FESTIVAL 2020, celebrates photographic art for the fourth time with its series of events to run in the MŰCSARNOK from 28 February. This time the Festival opens with an exhibition where visitors can enter a magical pictorial world on the borderline of fine art and photography, fiction and reality. Paolo Ventura’s Venice is at once familiar and unknown. The photographs create the impression as if it only existed in our fantasy, even though all its elements are so real. Akin to history, humanity’s shared past. We often wish to imagine that strange, oppressive and fearful memories only exist in nightmares. That those who suffered the past were only tiny figurines in an imaginary puppet theatre and not flesh-and-blood people. This is how the creator, Ventura described his project: “Each photo was taken in an imaginary Venice, of which I built a model in miniature. The only part of the story that happened in reality was the Nazis and the Italian police entering the ghetto of Venice in December 1943.” The Automaton takes place in Venice during WWII, at a time when the Nazis entered North Italy to stop their former allies from falling away. It was created based on a story that Ventura was told in his childhood by his father, an author of children’s books. The protagonist is an elderly Jewish watchmaker, who tried to survive in the ghetto of Venice in 1943, during what was perhaps the darkest period of Nazi occupation in Italian history. The story unfolds in the deserted, enclosed part of town filled with terror. The old Jew builds an automaton (a robot boy), who keeps him company in this time of darkness and lives with him as a family member. Automatons have long captured artists’ imagination. Think of the dancing doll created by the watchmaker protagonist of the popular ballet, Coppélia, and the singing automaton of Offenbach’s famous opera, The Tales of Hoffmann. And of course there is Pinocchio, the puppet that is brought to life. Although people who created automatons were admired, they were at the same time feared and ridiculed. What is more, they were often excluded from the wider community. Automatons – whether admirable or fearsome – made people wonder if humanity would be able to survive in the world it created itself. It was exactly in Venice more than five hundred years ago, in 1516, that a group of people were first forced to live in a ghetto because of their religion: the Campo di Ghetto Nuovo was founded by the Doge Loredan and its walls dismantled by the symbolic hero of modern Europe, Napoleon. The word ‘ghetto’ itself comes from Venice, the city where Shakespeare’s Merchant of Venice is also set. Over the many centuries various Jewish cultures intermingled and shaped one another in Venice’s crowded alleyways and its five synagogues. During the Nazi occupation hundreds of Jews were deported from the by then decimated Jewish community and only some of them survived the camps in Trieste and Auschwitz. Kurátor/Curator: SZARKA Klára https://www.facebook.com/events/721788181984907/
A Műcsarnok, Juhász Anna, Orvos-Tóth Noémi és Fodor Tamás után felkérte Süveg Márk "SAIID" slammer-t, költőt, hip hop előadót is, hogy otthonából kalauzolja a vendégeket Paolo Ventura: Velencei történet / Automaton c. kiállításában, amely a képzőművészet és a fotográfia, a képzelet és a valóság határán épült különleges képi világával varázsolja el a látogatókat. Képernyő elé várunk minden érdeklődőt Süveg Márk Saiid rendhagyó, virtuális tárlatvezetésére otthonról június 7-én, vasárnap 18.00 órakor. A kiállítás virtuális sétája a http://mucsarnok.hu/panoramafoto/ventura/ címen tekinthető meg, a virtuális tárlatvezetést itt tesszük közzé a megjelölt időpontban. Paolo Ventura Velencéje ismerős és mégis idegen. Az a benyomásunk, hogy talán csak a képzeletben létezett, pedig minden eleme annyira valóságos. Akárcsak maga a történelem, a közös múltunk. A különös, nyomasztó, félelmetes emlékekről gyakran szeretnénk azt hinni, csak rémálmokban léteznek. Hogy a múltat elszenvedők talán csak egy álomszerű bábszínház kicsiny figurái voltak, nem pedig hús-vér emberek. (részlet Szarka Klára kurátori szövegéből) https://www.facebook.com/events/722725071887252/
A Műcsarnok, Juhász Anna sikeres virtuális tárlatvezetése után felkérte Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológust is, hogy a meghirdetett helyszíni tárlatvezetés helyett otthonából kalauzolja a vendégeket Paolo Ventura: Velencei történet / Automaton c. kiállításában, amely a képzőművészet és a fotográfia, a képzelet és a valóság határán épült különleges képi világával varázsolja el a látogatókat. Képernyő elé várunk minden érdeklődőt Orvos-Tóth Noémi rendhagyó, virtuális tárlatvezetésére otthonról. A kiállítás virtuális sétája a http://mucsarnok.hu/panoramafoto/ventura/ címen tekinthető meg, a virtuális tárlatvezetést itt, az esemény FaceBook oldalán tesszük közzé a megjelölt időpontban. Az alkotó, Ventura így vall projektjéről: „A történet minden egyes képe ebben a képzeletbeli Velencében készült, amelyet saját kezűleg építettem fel kicsiben. A sztori egyetlen, valóban megtörtént része a náci hadsereg és az olasz rendőrség bevonulása a gettóba 1943 decemberében." https://www.facebook.com/events/585703268825512/
A Műcsarnok, alkalmazkodva a kialakult helyzethez felkérte Juhász Anna irodalmár, kulturális menedzsert, hogy a meghirdetett helyszíni tárlatvezetés helyett otthonából kalauzolja a vendégeket Paolo Ventura: Velencei történet / Automaton c. kiállításában, amely a képzőművészet és a fotográfia, a képzelet és a valóság határán épült különleges képi világával varázsolja el a látogatókat. Képernyő elé várunk minden érdeklődőt Juhász Anna rendhagyó, virtuális tárlatvezetésére otthonról. A kiállítás virtuális sétája a http://mucsarnok.hu/panoramafoto/ventura/ címen tekinthető meg, a virtuális tárlatvezetést itt, az esemény oldalán tesszük közzé a megjelölt időpontban. Az Automaton Velencében játszódik a második világháború alatt, amikor a német hadsereg bevonult Észak-Olaszországba, hogy megakadályozza korábbi szövetségese elpártolását. Egy olyan történet az alapja, amelyet Paolo Ventura még a gyermekkorában hallott mesekönyv szerző édesapjától. Főszereplője egy idős zsidó órás, aki 1943-ban, a náci megszállás és az olasz történelem talán legsötétebb korszakában igyekszik boldogulni a velencei gettóban. A történet ebben az elhagyatott, zárt és rettegéssel teli városrészben bontakozik ki. Az öregúr elhatározza, hogy felépíti az automatont (egy robotfiút), aki társaságot nyújt neki a sötét napokban, és családtagként él vele. (részlet Szarka Klára kurátori szövegéből) https://www.facebook.com/events/638124086747402/
Magyarország legnagyobb fotográfiai eseménye, a BUDAPEST FOTÓFESZTIVÁL 2020. február 28-án negyedik alkalommal ünnepli a fotográfiát a MŰCSARNOKBAN induló rendezvénysorozatával. A Fesztivált ezúttal egy olyan kiállítás nyitja meg, amely a képzőművészet és a fotográfia, a képzelet és a valóság határán épült különleges képi világával varázsolja el a látogatókat. Paolo Ventura Velencéje ismerős és mégis idegen. Az a benyomásunk, hogy talán csak a képzeletben létezett, pedig minden eleme annyira valóságos. Akárcsak maga a történelem, a közös múltunk. A különös, nyomasztó, félelmetes emlékekről gyakran szeretnénk azt hinni, csak rémálmokban léteznek. Hogy a múltat elszenvedők talán csak egy álomszerű bábszínház kicsiny figurái voltak, nem pedig hús-vér emberek. Az alkotó, Ventura így vall projektjéről: „A történet minden egyes képe ebben a képzeletbeli Velencében készült, amelyet saját kezűleg építettem fel kicsiben. A sztori egyetlen, valóban megtörtént része a náci hadsereg és az olasz rendőrség bevonulása a gettóba 1943 decemberében." Az Automaton Velencében játszódik a második világháború alatt, amikor a német hadsereg bevonult Olaszországba, hogy megakadályozza az olaszok elpártolását. Egy olyan történet az alapja, amelyet Paolo Ventura még a gyermekkorában hallott mesekönyvíró édesapjától. Főszereplője egy idős zsidó órás, aki 1943-ban, a náci megszállás és az olasz történelem talán legsötétebb korszakában igyekszik boldogulni a velencei gettóban. A történet ebben az elhagyatott, zárt és rettegéssel teli városrészben bontakozik ki. Az öregúr elhatározza, hogy felépíti az Automatont (egy robotfiút), aki társaságot nyújt neki, amíg el nem jön érte a fasiszta rendőrség. Ez a robot lesz az öreg zsidó társa a sötétség korszakában. Az Automaton úgy él vele, mint családtag. Az ember formájú automata gépezetek régóta megmozgatják a művészek képzeletét. Elég csak a népszerű balett, a Coppélia szintén órásmester hőse által teremtett leányra, vagy Offenbach népszerű operájának énekes robotjára gondolnunk. De az olasz mese életre kelt bábja, Pinokkió is eszünkbe juthat. A robotokat életre hívókat bár csodálták, de félték és gúnyolták is. A tágabb közösség gyakran kizárta őket. S az emberi robotok – legyenek csodálni vagy félni valók – arra is emlékeztettek, hogy az emberiség talán nem képes boldogulni a saját maga teremtette világban. Először ötszáz éve, 1516-ban éppen Velencében történhetett meg, hogy emberek egy csoportját a vallásuk miatt kényszerlakhelyre, gettóba szorították. A Campo di Ghetto Nuovót Loredan dózse alapította, falainak lerombolója pedig a modern Európa szimbolikus hőse, Napóleon volt. Maga a gettó szó is velencei eredetű, itt játszódik Shakespeare Velencei kalmárja. Az évszázadok alatt sokféle zsidó kultúra találkozott és hatott egymásra a zsúfolt, szűk utcákon és az itt működött öt zsinagógában. A náci megszállás alatt az addigra már megfogyatkozott közösségből több száz zsidót hurcoltak el, közülük csak nyolcan élték túl a trieszti és auschwitzi táborokat. Kurátor: SZARKA Klára
Szántó T. Gábor író, a kiállításéhoz hasonló tematikájú, számos hazai és nemzetközi díjat elnyert 1945 c. film író/forgatókönyvírója kalauzolja a vendégeket Paolo Ventura: Velencei történet / Automaton c. tárlatán, amely a képzőművészet és a fotográfia, a képzelet és a valóság határán épült különleges világával varázsolja el a látogatókat. „Ventura olyan művész, akinek érdemes megismerkedni alkotómódszerével is. Több, mint univerzális művész, még nincs pontos műfaj-elnevezése annak a titoknak, amit csinál.” (részlet Szegő György megnyitójából) Belépőjegy: 2500 Ft Biztosítsa helyét online jegyelővétellel: https://www.jegymester.hu/hun/Event/6000461/Exkluziv-tarlatvezetes-Szanto-T-Gaborral-Paolo-Ventura-kiallitasan https://www.facebook.com/events/1368163533371815/
Nem csupán a tárlat megtekintése, hanem a művek és a rendezés értelmezése is fontos része a kiállítás nyújtotta élménynek. Ha többet szeretne megtudni Paolo Ventura: Velencei történet / Automaton c. kiállításáról, a kiállító művészről, ha érdeklik a kiállítás kulisszatitkai, vegyen részt a kurátor, Szarka Klára tárlatvezetésén! A programon való részvétel létszámhoz kötött, ezért előzetes regisztráció szükséges! Részvételi szándékát kérjük jelezze az eri.ildiko@mucsarnok.hu címen. Regisztrált helye aznapi kiállítási belépőjeggyel érvényes. Kezdés előtt 10 perccel töröljük a helyszínen nem érvényesített regisztrációkat.
Paolo Ventura olasz fotográfus, a jelenkori fotó egyik legérdekesebb történetmesélője, időtlen, enigmatikus képei megmozgatják a képzeletünket. Aprólékosan kidolgozott narratív sorozataiban az embereket saját maga és családtagjai formálják meg. Diorámába zárt jelenetei sokszor a háborúk alatti Olaszországban játszódnak, az emberi lét kiragadott történéseit mélyebb, szimbolikus jelentéssel kapcsolják össze. Kitalált helyszíneit színpadi látványként építi föl, hogy beköltözhessen képzelt világa kulisszáiba. Paolo Ventura: Velencei történet | Automaton című kiállításához kapcsolódva Szarka Klára, fotótörténész, a tárlat kurátora beszélget a művésszel képzőművészeti fotográfiáiról. Paolo Ventura fotográfiáiról négy monográfiában olvashatunk: War Souvenir (Contrasto, 2006), Winter Stories (Aperture/Contrasto, 2009), The Automaton (Peliti Asociati /Dewi Lewis, 2011), Lo Zuavo Scomparso (Punctum Press, 2012). Munkái többek között a The Independent, az Art News, a New Yorker, az Art Economist és a The New York Times oldalain voltak láthatók. A program ingyenes, de regisztrációköteles. Regisztráció: eri.ildiko@mucsarnok.hu Műcsarnok Előadóterem Az előadás nyelve: olasz, magyar A kiállítás aznap 18 óráig látogatható, napi belépőjeggyel. https://www.facebook.com/events/2436059893373660/
EZEN AZ ESEMÉNYEN AJÁNLJUK A BPF2020 PROGRAMSOROZATÁT: Magyarország legnagyobb fotográfiai eseménye, a BUDAPEST FOTÓFESZTIVÁL 2020. február 28-án negyedik alkalommal ünnepli a fotográfiát a MŰCSARNOKBAN induló rendezvénysorozatával. A Fesztivál ezúttal egy olyan kiállítással nyitja meg a rendezvénysorozatot, amely a képzőművészet és fotográfia, a képzelet és a valóság határán épült különleges képi világával varázsolja el a látogatókat. A Fesztivál nyitókiállítása Paolo VENTURA: Velencei történetek A kiállítás február 29-től látogatható a Műcsarnkban! KORTÁRS ÉS KLASSZIKUS, HAZAI ÉS NEMZETKÖZI, SAJÁT SZERVEZÉSŰ ÉS CSATLAKOZÓ KIÁLLÍTÁSOK, SZAKMAI ÉS KÖZÖNSÉGPROGRAMOK, A SZINERGIA JEGYÉBEN A FŐVÁROS MÚZEUMAI, GALÉRIÁI ÉS A NEMZETKÖZI KULTÚRINTÉZETEK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉBEN VALÓSULNAK MEG. ISMÉT ITT VAGYUNK, TARTSATOK VELÜNK! In 2020, the main motif of the 4th consecutive festival is the collective and individual recollection, in which reality mingles with nostalgia and fantasy. Contemporary artists examine the limits of imagination, creating a fairytale-like, Utopian world or building a new dimension from reality, while the classic exhibitions are reminiscent of the past, of the moments of historical and private recollections. The series of events in 2020 span almost two months, bringing you once again a world famous star in photography and other outstanding artists of the genre. The festival also places emphasis on demonstrating the permeability between the art of photography and other art forms and it awaits visitors with true gems of classic and contemporary photo history. In the 2020 our international partners are the Institut Francais Budapest, Istituto Italiano di Cultura, Cervantes Institute, Czech Center Budapest, Korean Cultural Center, Mexican Embassy, Embassy of Brazil in Budapest, Österreich Institut Budapest, Polish Institute Budapest, The Slovak Institute in Budapest, Yunus Emre Enstitüsü, Turkish Cultural Center, Museum partners are the Műcsarnok (Kunstahale), Kiscelli Museum, Petőfi Literary Museum, Robert Capa Contemporary Photography Center, Hungarian Olympic and Sports Museum, Hungarian Museum of Trade and Tourism, Museum of Military History, Szabó Ervin Central Library, Kisgaléria and the biggest galleries: Artphoto Gallery, ArtBázis, Bartók 32 Gallery, D17 Gallery, Deák Erika Gallery, Faur Zsófi Gallery, FISE Gallery, FUGA – Budapest Center of Architecture, Három Hét Gallery, HybridArt Space, K.A.S. Gallery, Molnár Ani Gallery, MyMuseum, Platán Gallery, TOBE Gallery, Várfok Project Room and Viltin Gallery, Ybl Buda Creative House.
