Azok a publikus események, amelyekben ezt az alkotói profilt megjelölték, de nem ő a publikáló Persona.
Kiállításmegcsukó esemény a FUGA Lucien & Rodolf termében Budapesten a Petőfi Sándor utca 5-ben. A kiállítást megcsukja: Dozvald János audiovizuális alkotó és fotográfus. Közreműködik: Babcsán Bence szaxofon. https://www.facebook.com/events/3924549357814252/
Barakonyi Szabolcs 2001-től tagja a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának, 2003 decemberétől pedig az Index.hu internetes hírportál fotóriportere. 2006-ban elnyerte a Lucien Hervé- és Rodolf Hervé-díjat, 2007-ben az arles-i fotófesztiválon (Recontres des Arles) a Photo Service Publishing díjában részesült. Fotóit a világ több városában, azok fotófesztiváljain, művészeti vásárain és múzeumában bemutatta, köztük a toulouse-i Chateau d’Eau-ban, a sanghaji Museum of Conteporary Artban. Többször részt vett a Paris Photo nemzetközi fotóvásáron, 2008-ban a budapesti Viltin Galériával a FIAC-on. Szerepelt már a łódzi a krakkói és a párizsi fotóhónapon, valamint a poznani Fotó Biennálén. Munkái megtalálhatóak a toulouse-i Chateau d’Eau fotógyűjteményében, Franciaországban, és a Miskolci Galéria gyűjteményében, Miskolcon. November 16-án 15 órától Barakonyi Szabolcs tart tárlatvezetést Helmut Newton fotói között. https://www.facebook.com/events/1050877345243299/
FFS Szerda - Dobokay Máté: Denzitás - 2019. 10. 23. 19:00 Acb Attachment (VI., Eötvös utca 2., Budapest, 1067) ———————————————————————————— A következő FFS Szerdán Dobokay Máté tart tárlatvezetést aktuális kiállításán. A Denzitás című kiállítás Dobokay Máté három különböző, 2013 és 2019 között kidolgozott sorozatára épül, és absztrakt, a fotópapír szerkezetét vizsgáló képeken keresztül mutat rá a fotográfia materialitását fürkésző művész praxisára. A festészeti eszközöktől sem visszariadó válogatás különböző minőségekben, különböző hordozókon mutat be változó állapotú ezüstvegyületeket. Ahogy a cím is utal rá, a sorozatok egymás mellé rendelése alkalmat ad a különböző struktúrák, fedettségek, sűrűségek, telítettségek összehasonlítására, mivel a kiindulópont minden esetben ugyanaz: fényérzékeny papír és ezüst. ———————————————————————————— Dobokay Máté 1988-ban született Pécsett. Egyetemi tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen és a Kaposvári Egyetem Fotográfia BA szakán végezte. Munkáit számos díjjal és ösztöndíjjal ismerték el: 2015-2016-ban Köztársasági Ösztöndíjat kapott, elődöntős volt 2015-ben a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjon és 2017-ben az Esterházy Művészeti Díjon. 2014-ben tagja volt a pozsonyi OFF_Festival győztes csapatának és jelölték a Lucien és Rodolf Hervé-díjra. 2018-ban másodmagával nyerte meg az első MODEM-díjat Debrecenben. 2012 óta rendszeresen mutatja be munkáit, többek között kiállított már a Ludwig Múzeumban, a Vasarely Múzeumban, a MODEM-ben, az Új Budapest Galériában és részt vett számos európai kiállításon. Legfiatalabb alkotóként mutatkozott be az IMPACT: Abstraction & Experiment in Hungarian Photography című kiállításon New Yorkban. 2014–2017 között tagja, 2015–2017 között vezetőségi tagja a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának (FFS). 2015-től a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE) tagja. Az idei évben láthatóak lesznek munkái a Paris Photo-n is az acb Galériának köszönhetően. ———————————————————————————— Az FFS Szerda előadássorozat a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásával valósul meg. www.ffs.hu www.instagram.com/ffs_budapest www.fotomuveszek.hu https://www.facebook.com/events/912129705822981/
2019. október 1–7. között nagyszabású rendezvénysorozattal ünnepeljük a FUGA alapításának 10. évfordulóját. Az egyhetes fesztiválon délelőttől késő estig minden nap szélesre tárul a FUGA kapuja: napközben előadások, interjúk, nemzetközi konferencia és aukciók váltják egymást, esténként pedig koncertek és irodalmi felolvasások színesítik a programot. Október 7-én, az Építészet Világnapján 5 új kiállítással vágunk bele a FUGA következő tíz évébe. Kiállítások: VISSZATÉRŐ FORMÁK BREUER MARCELL ÉPÍTÉSZETÉBEN (kurátor: Fehérvári Zoltán, Nagy Bálint) - válogatott művek a Syracuse University Breuer Marcell Digitális Archívumából a FUGA Breuer Marcel termében. megtekinthető: 2019. október 7 - október 23. !! Október 7-én 18:30-kor Robert McCarter amerikai építész, építészettörténész előadása Last of the First Moderns / First of the Last Moderns címmel !! /// METAMORFÓZIS. Lucien Hervé és Rodolf Hervé fotókiállítása (kurátor: Gebauer Imola, Judith Hervé) - kiállítás a FUGA Hervé termében, kurátor Judith Hervé, Lucien Hervé özvegye, Rodolf Hervé édesanyja és Gebauer Imola, a Jeu De Paume tavalyi Hervé-kiállításának kurátora. Átlényegíteni az anyagot, lendületbe hozni az elemeket, a zene ritmusára rendezni a világ bármely elemét. Lucien Hervé (1910–2007) és Rodolf Hervé (1957–2000), apa és fia fotográfiái felfejtik a valóság rétegeit, kitágítják az érzékelést, a felfedezés élményét adják. A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivállal közös program. A kiállítás létrejöttét a Francia Intézet támogatta. megtekinthető: 2019. október 7 - november 4. /// ZALOTAY-HÁZ, ZIEGELRIED. Szerkezetrekonstrukció (kurátor: Nagy Elemér) - Zalotay Elemér ziegelriedi otthonának részleges rekonstrukciója megtekinthető: 2019. október 7 - október 28. /// SZALAI TIBOR: BRETTSCHNEIDER ARCHITEKTÚRÁK (kurátor: Szabó Anna Julianna, Szoboszlai János) megtekinthető: 2019. október 7 - november 4. /// 10 ÉVES A FUGA – AMBROTÍPIA PORTRÉK ZALKA IMRE MŰTERMÉBŐL megtekinthető: 2019. október 7 - november 4. _____________________________________________________ Between October 1 and 7, 2019 we will celebrate the 10th anniversary of FUGA with a festive series of events. During this jubilant week, FUGA will open its doors from early morning to late at night: lectures, interviews, an international conference and auctions will take place during the day, and concerts, literary nights in the evening. On the International day on Architecture, the 7th of October, we are going to greet the next 10 years of FUGA with the opening of five brand new exhibitions. Exhibitions: RECURRING FORMS IN THE ARCHITECTURE OF MARCEL BREUER (curators: Zoltán Fehérvári, art historian and Bálint Nagy, art director of FUGA) - selected works from the Marcel Breuer Digital Archive of the Syracuse University Open until the 23rd of October /// METAMORPHOSIS. PHOTO EXHIBITION OF LUCIEN HERVÉ AND RODOLF HERVÉ - curated by Judith Hervé, widow of Lucien Hervé and mother of the late Rodolf Hervé and Imola Gebauer, the curator of last year's Hervé exhibition in the Jeu De Paume, Paris Open until the 4th November /// ZALOTAY HOUSE, ZIEGELRIED. RECONSTRUCTION OF THE STRUCTURE (curator: Elemér Nagy) - partial reconstruction of the Swiss home of the renowned Hungarian architect, Elemér Zalotay Open until the 28th October /// TIBOR SZALAI: BRETTSCHNEIDER ARCHITECTURES (curators: Anna Julianna Szabó, János Szoboszlai) Open until the 4th of November /// 10 YEARS OF FUGA – AMBROTYPE PORTRAITS FROM THE ATELIER OF IMRE ZALKA Open until the 4th November https://www.facebook.com/events/725285631265979/
A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum 2019. október 4-én nyitja meg Au Revoir! Magyar származású fotográfusok Franciaországban című nemzetközi fotókiállítását. Az eddig még soha nem szerepeltetett képeket is szép számmal felsorakoztató, kizárólag vintage kópiákból (az alkotók által készített korabeli nyomatokból) álló, többnyire francia magán- és közgyűjteményekből érkező válogatást most először láthatja a budapesti közönség. Magyarországon nem jelent még meg olyan nagyszabású, 100 évnyi időszakot átfogó, a jelenig ívelő fotótárlat, mely ilyen széles körű válogatását adja franciaországi magyar fotográfusok műveinek: 30 nagynevű, Magyarországon is népszerű alkotó (pl. André Kertész, Brassaï, Robert Capa, Lucien Hervé), valamint a hazai közönség előtt még kevéssé ismert, magyar származású művész (pl. Rogi André, Ergy Landau, Ervin Marton, Emeric Feher, André Steiner stb.) munkáinak, akik az 1920-as évektől napjainkig Franciaországban működtek, illetve működnek ma is. A kiállítás egyik különlegessége az a három, nemrégiben előkerült, közel százéves Kertész-fotó, amelyet az érdeklődők itt láthatnak először. André Kertész életműve fotótörténeti referencia, amelynek jelentőségét a kiállítás is megfelelően érzékelteti. A tárlat címe („Au revoir!”, azaz Viszontlátásra!) a frankofil kapcsolódáson túl az alkotók és műveik kétpólusú létére, fel- és eltűnésük lehetőségére utal; a hazalátogatásra a maradás illúziója nélkül, a visszatérés szóbeli ígéretével vigasztaló búcsúra, egy nem végleges távozás aktualitására. A közel kétszáz bemutatott művet eredeti dokumentumok, tárgyak és mozgóképes anyagok egészítik ki, valamint korabeli kontaktmásolatok, amelyek rendkívüli betekintést engednek az alkotói folyamatokba. A szakmai megnyitót követően a megnyitó napján a nagyközönség 16.30 és 20.00 óra között látogathatja a tárlatot! A kiállítás 2020. január 5-ig a BTM Vármúzeum nyitvatartási idejében látogatható. Kurátorok: Cserba Júlia és Cseh Gabriella A kiállítás támogatói: Budapesti Francia Intézet, Budapesti Francia Nagykövetség, Budapest Főváros Önkormányzata, NKA Fotóművészeti Kollégium, CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál Partnerek: Bibliothèque nationale de France, Musée Nicéphore Niépce, Chalon-sur-Saône, Médiathèque de l’architecture et du patrimoine – Département de la photographie, magángyűjtemények, Szépművészeti Múzeum, Petőfi Irodalmi Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum Fotó: Rodolf Hervé, Önportré, Budapest, 1990 © Rodolf Hervé örököse courtesy Várfok Galéria https://www.facebook.com/events/437034393607961/
Kedves Művészetbarátok! Örömmel hirdetjük meg, hogy 2019. március 9-én 16 órakor Czigány Ákos, Lucien Hervé & Rodolf Hervé díjas fotográfus, a Várfok Galéria művésze tart tárlatvezetést Lucien & Rodolf Hervé Négyszemközt című kiállításán. A tárlatvezetés időpontja: 2019. március 9, szombat, 16 óra Helyszín: Várfok Galéria (1012 Budapest, Várfok u. 11.) Időtartam: 1 óra A vezetés magyar nyelvű, előzetes bejelentkezés nem szükséges, a részvétel ingyenes. A kiállításról: Lucien Hervé & Rodolf Hervé: Négyszemközt A Várfok Galéria Négyszemközt című tárlata Lucien Hervé és Rodolf Hervé, apa és fia fotográfiáinak különleges válogatását mutatja be. Olyan, egymásra rímelő képek kerülnek kiállításra, melyek amellett, hogy összekacsintanak, mindkét fényképész művészetének lényeges vonásait is bemutatják. A képpárok kiemelik a két életmű sajátosságait, az alkotók egymástól élesen eltérő látásmódját, ugyanakkor áthatja őket a közös szellemiség is, így például a szociális érzékenység, a társadalomkritika, a humor, az irónia, az absztrakció iránti affinitás. A magyar származású Lucien Hervé (1910-2007) 1929-től élt Párizsban. Az 1930-as évek végén kezdett el fotózni, majd 1949-ben megismerkedett Le Corbusier-vel, a modern építészet egyik legmeghatározóbb alakjával, akinek 1949 és 1965 között „hivatalos fényképésze” lett. Letisztult, geometrikus kompozíciók, a fény-árnyék hatások erőteljes jelenléte határozza meg fényképeinek világát. Építészeti témájú fotói az 1980-as években hozták meg számára a világhírnevet, kiállításai a mai napig sorra nyílnak Tokiótól Athénig. Alkotásait többek között olyan jelentős nemzetközi gyűjteményekben őrzik, mint a bécsi Albertina, a párizsi Centre Pompidou, a Los Angelesi The Getty Institute és a londoni Victoria & Albert Museum. Rodolf Hervé (1957-2000) sokoldalú művészete az 1990-es években az underground körökben jól ismert volt. A művész 1989 utolsó napjaiban a Vasarely Múzeum meghívására érkezett Budapestre és a rendszerváltást követően több éven át élt és alkotott Magyarországon, ahol az alternatív színtér fontos személyisége lett. Fiatalon, édesapja nyomán kezdett el érdeklődni a fotográfia iránt, ám lázadó, a határokat feszegető személyiségéből fakadóan apja szigorúbb, a geometriára alapozott kompozíciókat előnyben részesítő látásmódja helyett az expresszívebb, szürreálisabb kifejezési formák vonzották. Művészetét az erőteljes ellentétek határozzák meg: alkotásaiban megfér egymás mellett a gyengédség és az erőszak, a tűpontos társadalomábrázolás és a szürrealizmus, valamint a lírai és a drámai kompozíciók. A fotográfia és egyéb vizuális művészeti ágak (fotó, videofilm, elektrografika, kollázs, festészet) mellett zenével és performansszal is foglalkozott. Habár ígéretes alkotói pályáját 2000-ben bekövetkezett halála derékba törte, képei mit sem veszítettek aktualitásukból, ma is kortárs művekként hatnak. Videófilmjeit az OSA Archívumban és a C3-ban őrzik. A kiállítás létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. A tárlat a Budapest Photo Festival hivatalos programsorozatának része. https://www.facebook.com/events/2061755280791401/
EZEN AZ ESEMÉNYEN AJÁNLJUK A BPF2019 PROGRAMSOROZATÁT: Magyarország legnagyobb fotográfiai eseménye, a BUDAPEST FOTÓFESZTIVÁL igazi különlegességgel és egyben közép-európai premierrel nyitja meg 2019-es rendezvénysorozatát a február 28-án a MŰCSARNOKBAN. A kiállítás március 1-től látogatható! KORTÁRS ÉS KLASSZIKUS, HAZAI ÉS NEMZETKÖZI KIÁLLÍTÁSOK, SZAKMAI PROGRAMOK ISMÉT ITT VAGYUNK, TARTSATOK VELÜNK! Ízelítő az idei kínálatból: A harmadik éve megrendezett Fesztivál nyitókiállítását nem más, mint David Lynch, az amerikai függetlenfilm élő legendája, rendező, forgatókönyvíró, festő és zenész jegyzi. David Lynch: Small Stories / Kis történetek című fotókiállítása március 1. és június 2. között látható a Műcsarnokban, a kiállításhoz izgalmas tárlatvezetések és programok kapcsolódnak majd. A kortárs magyar fotóművészet bemutatásának 2019-ben is a Kiscelli Múzeum ad otthont. A már hagyománnyá vált tárlat, amely a Budapesti Tavaszi Fesztivál programját is színesíti, idén a tájkép klasszikus fotóművészeti műfaját mutatja be. A Fesztiválközpont - Budapest Projekt Galériában a francia és a portugál fotóművészet kerül fókuszba a Fesztivál saját szervezésében és kurátori nézőpontjából megvalósuló kiállításain. Elsőként a budapesti Francia Intézettel és a Frankofón Fesztivállal együttműködésben, Gilles Roudiere, a kortárs francia fotográfia középnemzedékéhez tartozó művész három sorozatából összeállított anyaga látható. Március végén nyílik a modern portugál fotográfia négy képviselőjének csoportos kiállítása a Camões Intézet - Portugál Nyelvi Központ programjaként. A kortárs tájkép az eltérő fotográfiai munkák értelmezésében formálódik újjá. Tiago Casanova, Paulo Catrica, João Grama és Tito Mouraz a tradicionális területek, az érintetlen portugál táj és a természet misztikumát, vagy ennek ellentétét, a turizmus és az ipar által formált területek komplexitását mutatják be. 2019-ben a sajtófotó műfajával színesedik a program, a 37. Magyar Sajtófotó Pályázat díjnyerteseinek munkái a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban láthatók. A nemzetközi fotográfia számos kiállítással képviselteti magát a Fesztivál 2019-es programjában. A Photon Valencia fesztivál portfolio reviewának PHEN díjasát, az ecuadori származású Misha Vallejot mutatjuk be a Telep galériában. Az Olasz Kultúrintézet két kiállítással is csatlakozik, melyből az egyik a nemzetközi hírnévre szert tett TerraProject kollektíva tagjának Michele Borzoni Inshallah című munkája. A Cervantes Intézet a Greenpeace Photo Award díjas Bruno Morais és Cristina de Middel munkáit, a Cseh Centrum Robert Vano polaroidjait mutatja be. A Lengyel Intézetben Varsó történelmének dokumentumait láthatjuk, az Osztrák Intézet a kortárs ételfotók izgalmas világába, a Török Kultúrintézet pedig Isztambul rejtelmeibe kalauzol el. A budapesti múzeumok ismét teret adnak a fotográfiának, a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Fesztivál 3 kortárs fotográfus bevonásával emlékszik Kányádi Sándor költőre, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum pedig Hemző Károly, az 50-es évek Honvéd Sportegyesületnél készült sokáig elveszettnek vélt műveiből mutatnak be eddig még soha sem látott képeket. A kortárs magyar fotográfiát a budapesti galériák reprezentálják, Fresh meat címmel a BPF és a Hybridart Galéria közös felhívásán a 35 év alatti fotográfusok munkáit ismerhetjük meg, az Artphoto Galériában Kerekes Gábor fotográfusra emlékeznek kortárs fotográfusok képein keresztül, a TOBE Galéria három kiállítása között Robitz Anikó legújabb munkáit, a Várfok Galéria Négyszemközt című tárlata pedig a világhírűvé vált, magyar származású Lucien Hervé és Rodolf Hervé fotográfiáinak különleges válogatását mutatja be. Pszichedelikus és szürreális, vad és inspiráló, könnyed és játékos, 2019-ben a Budapest FotóFesztivál változatos tavaszi trendkalauza közel 40 kiállításnak, a Fesztiválközpontban megvalósuló számos szakmai és közönség programnak ad helyet. https://www.facebook.com/events/299354387441425/
2014 szeptemberében új taggal bővül a Várfok Galéria állandó művészköre, Czigány Ákos (1972, Budapest) személyével tovább erősítve a fotográfia jelenlétét a Galériában. Az őszi évadot az ő bemutatkozásával indítjuk a Várfok Project Room terében. 2014 szeptemberében új taggal bővül a Várfok Galéria állandó művészköre, Czigány Ákos (1972, Budapest) személyével tovább erősítve a fotográfia jelenlétét a Galériában. Az őszi évadot az ő bemutatkozásával indítjuk a Várfok Project Room terében. Czigány Ákos a magyar kortárs fotográfiai szintér meghatározó alakja, számos elismerésnek örvend, így többek között 2010-ben Egek – hommage ? Hiroshi Sugimoto című sorozatával elnyerte a neves Lucien Hervé és Rodolf Hervé-díjat, valamint az International Photography Awards 3. díját, 2011-ben a prágai Leica Galéria FRAME011 nemzetközi fotográfia versenyének 2. díját és különdíját. Alkotásaival az elmúlt években számos egyéni és csoportos kiállításon találkozhattak az érdeklődők többek között a Magyar Nemzeti Galériában, a Mai Manó Házban, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban. A Várfok Project Roomban megrendezésre kerülő kiállítás Czigány Ákos három emblematikus sorozatából – Egek, Darwin Online, A művészet fénye – mutat be egy válogatást, összegezve a fotográfus 2009 és 2012 közötti alkotói periódusát.
Idén 5. alkalommal lehet pályázni a fiatal magyar és francia alkotóknakszóló Lucien- és Rodolf Hervé díj elnyerésére. A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója a hazai zsűritagokkal-szervezőkkel közösen úgy döntött, hogy nyílt tájékoztatót tart a pályázatról, a korábbi magyar díjazottak részvételével! 2014. április 10-én este 19 órakor várunk mindenkit az ArtBázison, ahol lehetőség nyílik megismerkedni a pályázat részleteivel, valamint olyan korábbi magyar díjazottak véleményét, tapasztalatait meghallgatni, mint Barakonyi Szabolcs, Czigány Ákos, Esterházy Marcell, Hermann Ildi vagy Idén 5. alkalommal lehet pályázni a fiatal magyar és francia alkotóknak szóló Lucien- és Rodolf Hervé díj elnyerésére. A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója a hazai zsűritagokkal-szervezőkkel közösen úgy döntött, hogy nyílt tájékoztatót tart a pályázatról, a korábbi magyar díjazottak részvételével! 2014. április 10-én este 19 órakor várunk mindenkit az ArtBázison, ahol lehetőség nyílik megismerkedni a pályázat részleteivel, valamint olyan korábbi magyar díjazottak véleményét, tapasztalatait meghallgatni, mint Barakonyi Szabolcs, Czigány Ákos, Esterházy Marcell, Hermann Ildi vagy Gáti György. *** A pályázatról röviden: Az idei év témája: Újragondolt/újraalkotott természet Olyan fotósorozatokat várnak, amelyek az emberi tevékenység által átalakított természet kérdését vizsgálja akár kert akár tájépítészeti konstrukciók formájában természeti vagy városi, urbánus környezetben. Pályázhatnak 25 és 43 év közötti hivatásos fotográfusok alkotói fotósorozattal Díj: 6.000.- Euró, egyéni kiállítási lehetőség Párizsban a kétévente megrendezésre kerülő fotóhónap rendezvénysorozaton, katalógus www.prixherve.com Várunk mindenkit szeretettel a szervezők nevében!
Fotók és videók Rodolf Hervé munkáiból A tárlatot megnyitja: VEREBES GYÖRGY, festőművész Közreműködik: TÚRI CSABA, gitár Fotók és videók Rodolf Hervé munkáiból A tárlatot megnyitja: VEREBES GYÖRGY, festőművész Közreműködik: TÚRI CSABA, gitár
Barakonyi Szabolcs legújabb munkáit a Deák Erika Galéria mutatja be 2013. január.11-től február 2-ig. A kiállítást megnyitójára január 10-én, csütörtökön kerül sor (18-21 óra), a tárlatot megnyitja: Szily László, újságíró, író, horgász. Barakonyi Szabolcs legújabb munkáit a Deák Erika Galéria mutatja be 2013. január.11-től február 2-ig. A kiállítást megnyitójára január 10-én, csütörtökön kerül sor (18-21 óra), a tárlatot megnyitja: Szily László, újságíró, író, horgász. Barakonyi Szabolcs az elmúlt két év nyarán most bemutatásra kerülő fotósorozatán dolgozott, és nem kisebb cél lebegett előtte, minthogy megmutassa, milyen zajos is tud lenni egy dolgos hétvége a családi birtokon. Munkálkodó háztulajdonosokat látunk, ezek a férfiak fát vágnak, fúrnak, festenek, fűrészelnek, locsolnak – de hétköznapinak látszó tevékenységük mégsem kockázatmentes. Sem nekik, sem a környezetükben lakóknak. Bár munkájuk hasznos, a szomszédjaiknak leginkább idegesítő a fűnyíró egész napos durrogása, aminél csak a délutáni sziesztába belevisító lombvágó hangja kellemetlenebb. Barakonyi most a nyughatatlan férfi társadalmi jelenségét vizsgálja, leleplezi a pihenő és a pihenni nem tudó férfiakat és sajátos lencséjén keresztül mutatja meg a hétköznap banalitásai mögött húzódó különös, de mégis szerethető pillanatokat. Barakonyi képein most is az abszurditást, a groteszkbe hajló, a nem egyértelmű helyzeteket keresi. Szeretne megzavarni, bizonytalanná tenni abban, hogy pontosan mi is az, amit látunk. Témája most is keresetlenül hétköznapi, de a kompozíciók pontos és klasszikus szerkezete közti feszültség biztosíthat minket arról, hogy nem véletlenül latjuk, amit latunk. Képeit továbbra is analóg technikával készíti, középformátumú fényképezőgéppel, ragaszkodik a természetes színekhez és a direkt vakus megvilágításhoz. Barakonyi Szabolcs 1976-ban született. 1997-ben végzett a Szellemkép Szabadiskola fotó szakát. 2000 novemberében a Fiatal Fotóművészek Stúdiójának vendéghallgatója majd 2001-től tagja. Munkájáért 2003-2006 között Pécsi József Fotóművészeti ösztöndíjat, 2006-ban Lucien Hervé és Rodolf Hervé Díjat, 2007-ben a Recontres d’Arles Photo Service Publishing Díját, 2011-ben pedig André Kertész ösztöndíjat kapott.
A Centrális Galéria új kiállítása a rendszerváltást követő időszak underground kultúráját és társadalmi változásait veszi górcső alá, Rodolf Hervé kameráján keresztül. A kiállítás a dokumentátor és képzőművész szemével láttatja az 1989-1994-es éveket, az átmenet korát, a kulturális underground felszínre törésének idejét a tömegkultúra térhódításának előestéjén – egy furcsa, inspiratív, várakozásokkal teli, ellentmondásos korszakot. A Centrális Galéria új kiállítása a rendszerváltást követő időszak underground kultúráját és társadalmi változásait veszi górcső alá, Rodolf Hervé kameráján keresztül. A kiállítás a dokumentátor és képzőművész szemével láttatja az 1989-1994-es éveket, az átmenet korát, a kulturális underground felszínre törésének idejét a tömegkultúra térhódításának előestéjén – egy furcsa, inspiratív, várakozásokkal teli, ellentmondásos korszakot. Rodolf Hervé magyar származású francia képzőművész és fotográfus 1989 utolsó napjaiban érkezett Budapestre. Magyar kultúrájú külföldiként sajátos szemszögből követte nyomon és rögzítette a rendszerváltás éveit, miközben maga is intenzíven részt vett az időszak szubkulturális életében. Rodolf Hervé elsősorban „perpetuális, elégedetlen embernek” tekintette magát, nem művésznek, hanem olyasvalakinek, akit minden izgat, akinek a művészet és élet egy és ugyanaz. A változások ereje és hangulata magával ragadta, így eredeti terveivel ellentétben közel egy évtizedig maradt Budapesten. Rodolf Hervére inspirálóan hatottak a rendszerváltás időszakának átmeneti évei, a légüres tér, amelyben a régi rend szabályai már nem, az új rendé pedig még nem voltak érvényesek, szabad utat engedve a művészi kreativitásnak és szabadságnak. Megtalálva helyét az underground szubkultúrában, Hervé rögzítette az eltűnő, átalakuló korszak világát és saját benyomásait. Privát érdeklődésébe – melyet legkevésbé a dokumentarista szándék vezérelt – számos dolog bekerült, ami miatt fotóinak és videóinak jelentősége nemcsak művészeti szempontból fontos. Rodolf Herve itt bemutatott fotói és videófelvételei a rendszerváltás utáni Magyarország első négy évét, elsősorban a budapesti szubkultúra mindennapjait, ünnepeit és eseményeit, jellegzetes figuráit, személyiségeit, és a mára már eltűnt kultikus helyeit (Tilos az Á, ZanziBár, Biliárd ½ 10, Fiatal Művészek Klubja) emelik „korképekké”. Művészeti értékük mellett történeti, szociológiai, kultúrantropológiai vizsgálódások trágyát képezhetik; nem véletlen, hogy a gyűjtemény éppúgy otthonra tud lelni történeti anyagok között az OSA Archívumban, mint a C3 művészeti archívumában. A Centrális Galéria jelenlegi tárlata ebből az anyagból mintegy 100 színes, fekete-fehér és Polaroid fényképet mutat be, melyet egy 5 órányi videóanyag felhasználásával készült installáció egészít ki. (A videóállomány teljes terjedelemben az OSA Archívumban kutatható.) Egyedi dokumentarista módszere, hogy ne húzzon éles határt az alkotás és mindennapi létezés közé, hogy mindent rögzítsen, olykor több kamerával is, "Rudit" emeli az alkotások főszereplőjévé. Az ő szemével látjuk a változások ma már jól ismert mozzanatait: átnevezett utcák és terek, átragasztott politikai plakátok, a KGST piac groteszk figurái, megfáradt utcaseprők, takarítónők a hajnali városban, félszeg kéregetők és kukázók a 6-os villamos útvonala mentén. De a 90-es évek pezsgő kulturális életébe szintén az ²öndokumentáción² keresztül kapunk betekintést: Rodolf Hervé kiállításai, performanszai, (pl. a budapesti fürdőkben készült Langyos víz c. felvételei, vagy az Erdély Dániellel és fiával, Erdély Mátyással készített Az éjszakai 6-os villamos című videója), a hozzá közel álló művészeti csoportok (Rézonances csoport, Árnyékkötők, Újlak Csoport) bemutatkozásairól készített felvételek, valamint a folyamatosan rögzített művészeti fesztiválok (Artexpo, Agora Fesztivál), események (Virágszerda), kiállítás megnyitók (Halas István, Kovács Attila, Dárdai Zsuzsa, vagy Erdély Miklós kiállításáról a Spicchi dell¢Est Galériában 1992-ben Rómában), és koncertek felvételei (Új Nem, Flash, Vasmalom, Csókolom, ef Zámbó, Happy Band, Csigafröccs) mind a sajátos alkotói szelekció jegyében maradtak fent. Megnyitó: 2012. szeptember 18. 17 óra Kiállítást megnyitja: Klaniczay Gábor és Szirtes András Kurátor: Sandly Orsolya OSA, Centrális Galéria, 2012. szeptember 18 – november 4. Budapest, V. ker. Arany János u. 32.Nyitva tartás kedd-vasárnap: 10-18 óráig A kiállítás ingyenesen látogatható Együttműködő partnerünk: www.rodolfherve.com Információk a kiállításról és a kapcsolódó rendezvényekről: www.osaarchivum.org és az OSA facebook oldalán. http://www.facebook.com/OSAarchivum?ref=hl További információ: Bertalan Nóra, 06-30-271-2709, 327-3250, bertalan@ceu.hu.
Megnyitja: Tillmann J. A. filozófus, 2012. szeptember 8-án, szombaton 11.30 órakor A kiállítás megtekinthető: 2012. október 23-ig, szerdától vasárnapig 10–18 óráig *** Czigány Ákos (1972) Lucien Hervé és Rodolf Hervé-díjas fotóművész. A kétévente kiírásra kerülő díjat 2010-ben Czigány Ákos nyerte el, Alexis Cordesse francia fotográfussal megosztva. Megnyitja: Tillmann J. A. filozófus, 2012. szeptember 8-án, szombaton 11.30 órakor A kiállítás megtekinthető: 2012. október 23-ig, szerdától vasárnapig 10–18 óráig *** Czigány Ákos (1972) Lucien Hervé és Rodolf Hervé-díjas fotóművész. A kétévente kiírásra kerülő díjat 2010-ben Czigány Ákos nyerte el, Alexis Cordesse francia fotográfussal megosztva. Műveiben visszatérő motívumok az emberi környezet és a fény. Ahogy tudatosabbá vált és elmélyült a fénykép iránti érdeklődése, próbált közelebb férkőzni magához a fényhez, eltávolodva a visszavert fénytől és közelebb jutva közvetlenebb, tisztább, sugárzó formájához, és ezt visszavezetni a visszaverő felületre, ami a kép maga. A 2007 óta készülő „Galéria (A művészet fénye)” című fotósorozat, mely önálló és nagyobb terjedelmű válogatásban először Székesfehérváron mutatkozik be, hazai és nemzetközi művészeti múzeumok és galériák mennyezeti világítási eszközeit, felülvilágító szerkezetét, fényviszonyait és a felülről érkező fényt ábrázolja a tárgynak és az alkotó elgondolásának megfelelő absztrakt geometrikus megközelítésben. A téma kontextusát részben az adja, hogy a galéria és a múzeum mára a művészeti reflexió önálló területévé vált. A feltárt összefüggések és határterületek (művészetelmélet, történet, esztétika, szociológia, ideológia, politika, építészet és design, üzlet stb.) folyamatosan visszahatnak magukra a művekre. A műtárgyak megvilágítása minden galéria, minden művészeti megmutatkozás elemi és „anyagtalan” feltétele. A világítás befolyásolja, alakítja a kiállított tárgyakat és ezek terét, az élményt, a légkört, a hatást és a befogadást. A kortárs múzeumi téralakításban jellegzetes elem a hatalmas bevilágító mennyezet, mely kifinomult belsőépítészeti, anyagbeli, technológiai és design megoldások szintézise; természetes fény közvetítésére és mesterséges világításra egyszerre szolgáló felület. A fotográfiának egyedülálló lehetősége nyílik arra, hogy külön figyelemben részesítse ezt a fajta fényt. A műveket helyzetbe hozó világítás a művészet fényévé válik, hogy végül a fény művészete legyen belőle. HANG ÉS FÉNY – Kísérőprogram a kiállításban 2012. október 10-én 18.00 órakor Helyszín: Székesfehérvár, Országzászló tér 3. Grencsó István zenél (szaxofon), Balog József kulturális szerkesztő (Mecénás, Klubrádió) vezetésével Czigány Ákos fotóművész, Czigány Tamás Ybl-díjas építész és Izinger Katalin művészettörténész beszélget. A belépés ingyenes!
Czigány Ákos legújabb sorozatának / munkájának kiállítása a Nessim Galériában látható szept. 20. és okt. 22. között. Czigány Ákos Darwin Online című sorozata az utóbbi évek egyik figyelemre méltó fotómunkája. Az alkotó neve néhány éve forog intenzíven a fotó iránt érdeklődő közönség körében, de újabb és újabb sorozatait egyre nagyobb várakozás előzi meg. A Darwin Online az eddigi út nagyon karakterisztikus állomása. Czigány Ákos legújabb sorozatának / munkájának kiállítása a Nessim Galériában látható szept. 20. és okt. 22. között. Czigány Ákos Darwin Online című sorozata az utóbbi évek egyik figyelemre méltó fotómunkája. Az alkotó neve néhány éve forog intenzíven a fotó iránt érdeklődő közönség körében, de újabb és újabb sorozatait egyre nagyobb várakozás előzi meg. A Darwin Online az eddigi út nagyon karakterisztikus állomása. Czigány Ákos azon alkotók közé tartozik, akik nem riadnak vissza alapvető problémák megválaszolásának kísérletétől. Vállalják a válasz keresését, még ha olyan kérdéseket is tesznek fel, mint a fény misztikuma vagy az üresség fogalma. 2010-ben Egek című sorozatáért Lucien Hervé és Rodolf Hervé-díjban részesült. A Darwin Online ekkorra már jórészt megformálódott a fejében és a keze alatt. Charles Darwin könyveinek első és további korai kiadásait a világ több pontján egymástól függetlenül digitalizálták, mindig az adott könyvtár feltételei mellett, hogy végül összeálljon belőlük egy internetes archívum, mely teljes egészükben tartalmazza és közreadja ezeket a köteteket. Minden oldalt. Az egész könyvet. A szövegeket, a rajzokat, a megjegyzéseket és még az üres oldalakat is. Üres oldalak első kiadású Darwin kötetekből. Nem érdekes, hogy mely nemzet nyelvén adták ki őket. Csak az üres oldalak szekvenciái. Ezekből épül fel ez a sorozat. Mit jelenthet egy üres oldal? Egy lap, melyre nem akartak semmilyen tartalmat írni, mégis ott van a könyvben. Az idő jelenik meg benne. Az idő és nyomai, a könyv történetének sajátos olvasata. Ez bármilyen könyv esetében hasonló lenne, de Charles Darwin valami olyasmivel töltötte meg az időt, nevezetesen az evolúció gondolatával, aminek évmilliói és az utolsó száz év üres lapokon ejtett jelei közötti feszültség másfajta tartalommal tölti meg ezeket a képeket. Az üres oldalak, mentesülve a tartalom hordozásának kényszere alól, csak az idővel állnak perben. Miként mi, vagy Darwin. Vajon milyen üzenetet hozhat ez az üresség? Létezik-e a semmi? Van-e üresség? A Darwin Online sorozat középpontjában már nem a fény hordozta jelentés vizsgálata áll, mint az Egek fekete-fehér képein, ugyanakkor nem valaminek a hiánya, noha ez kézenfekvőnek tűnhet a képeket nézve; hanem az az üresség, amely, úgy tűnik, mégsem lehet üres. Czigány Ákosnak nagyon biztos keze és szeme van. A kép létrehozása számára már csak végső aktus, mert maga a mű sokkal előbb létrejött, kialakult, majd elvesztette minden szükségtelen elemét, hogy azután egy erősen redukált látványban koncentráltan ölthessen testet. A sorozat első darabjai, 2010. nyarán, Essenben mutatkoztak be, majd ősszel a 10. isztambuli vásáron és Chebben, egy kortárs magyar fotográfiai kiállítás keretében voltak láthatók. Idén a torinói NOPX galéria rendezett kiállítást a sorozatból és a portfólió látható volt a frankfurti Galerie Lothar Albrechtben is. „Szóval továbbra sem tudjuk, ki írt minket, stílszerűen: mely lapok átiratai vagyunk. Nem akarom azt állítani, hogy nem fontos kérdések ezek, és azt sem tartom kizártnak, hogy egyszer a saját erőnkből (nyilván Isten vagy valami könyv segítségével...) meg is lesznek válaszolva, biológiailag, teológiailag és filológiailag egyaránt igazolható módon. De ennek jelenkori hiányában térjünk vissza a tárgyunkat képező üres oldalakhoz (...). Tényleg nem tudom, talán a látásnak van, lesz egy külön története, mely a maga finom módján érintkezhet az evolúcióval, a teremtéssel, a megértéssel, de egészében valami mást képvisel: talán ennek egyik fejezete a Darwin-ciklus." - Németh Marcell: Natura non facit saltum (részlet) Megnyitó: 2011. szeptember 20-án 19.00 órakor. Bevezetőt mond: Somosi Rita művészettörténész. Látható: 2011. október 22-ig a Nessim Galéria Paulay Ede utcai termeiben.
Czigány Ákos Lucien Hervé és Rodolf Hervé- díjas fotóművész "Egek" című kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők a Budapesti Francia Intézetben 2011 január 15-től február 18-ig. Megnyitó: 2011 január 14-én, pénteken 18 órakor Bevezetőt mond: Böröczfy Virág művészettörténész, szerkesztő Czigány Ákos Lucien Hervé és Rodolf Hervé- díjas fotóművész "Egek" című kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők a Budapesti Francia Intézetben 2011 január 15-től február 18-ig. Megnyitó: 2011 január 14-én, pénteken 18 órakor Bevezetőt mond: Böröczfy Virág művészettörténész, szerkesztő
Rodolf Hervé alkotásaiból a Fotóhónap 2010 keretében az Országos Széchényi Könyvtár mutat be egy válogatást.Megnyitó: 2010. november 9-én, 15,00 órakor Megnyitja Beke László és Müller Péter Sziámi Rodolf Hervé alkotásaiból a Fotóhónap 2010 keretében az Országos Széchényi Könyvtár mutat be egy válogatást. Megnyitó: 2010. november 9-én, 15,00 órakor Megnyitja Beke László és Müller Péter Sziámi Rodolf Hervé 1957. május 2-án született Párizsban. Fiatalon vette kezébe a fényképezőgépet, édesapja példája nyomán, de míg Lucien Hervé a konstruktív képalkotást választotta, Rodolf önálló fotográfusi nyelvét a szürrealizmus és az expresszionizmus inspirálta. Első kiállítását 19 évesen rendezte. Normákat nem tűrő, lázadó természete iskolás korától kezdve kitaszította a hagyományos keretekből, de annál inkább otthonra lelt az invenció, a szabad alkotás terén, annak művelői között. 1989-ben fotósorozatot készített a 200 éves Eiffel-toronyról, melynek felvételei önálló kiadásban jelentek meg. Fotóin motívumait sokszorosította, átfestette, el- és szétmosta, a nonfigurativitásig bontotta, gyökeresen megváltoztatva fogalmazta újra. Nyitott volt a legújabb technikák iránt, kísérletező kedve és kezdeményező készsége sohasem csillapodott. Korán került a kezébe a digitális fényképezőgép, a digitális technika egyik legkorábbi művelőjének tarthatjuk. A polaroid lehetőségeit eredeti módon tovább tágította: egy időben a „polaroidkirály” elnevezéssel illették. Minden eszközével a kifejezés végsőkig való felfokozására törekedett, minden művészeti ág, az alkotás, a kifejezés mindenáron vonzotta. A vizuális művészeti ágak, a fotó, a videofilm, az elektrografika, a kollázs és a festészet művelése mellett plakátokat tervezett (Nemzetközi Mail Art Kiállítás, Kassák Múzeum, Budapest; Burle-Marx kiállítás, Párizs). 1989-ben, a rendszerváltás évében a Vasarely Múzeumban rendezett kiállítása kapcsán érkezett Budapestre. Ideköltözött, bekapcsolódott a születőben lévő underground művészvilágba. Felvételei az Árnyékkötők, Laza lapok, Magyar Műhely, Fotó, Fotóművészet, Nagyvilág, Pompeji oldalain jelentek meg. Ez a mindenre elszánt, mindent végigélő művész úgy bánt a művészi alkotással, mint az élettel, mint ahogy a saját életét is élte. Hogy ma nincs már köztünk, felfokozott intenzitású alkotásai szinte megmagyarázzák. 2010 őszén éppen 10 éve, hogy a Montparnasse temetőben nyugszik. Emlékére szülei díjat alapítottak, mely fiatal magyar és francia fotóművészeket támogat. A díj 4. átadása az idén ősszel várható. Országos Széchényi Könyvtár www.oszk.hu Budai Vár, bejárat az Oroszlános udvar felől, Szent György tér 4–6. Nyitva tartás: kedd–szombat 10–19 óra között
Helyszín: Mai Manó Ház I. emeleti kiállítótermei (Budapest V., Nagymező u. 20. Megnyitja Jérôme Bloch kulturális attasé, a Francia Intézet igazgató-helyettese és Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora, a Mai Manó Ház művészeti vezetője A vendégeket köszönti Horváth Csaba főpolgármester-helyettes Megtekinthető: minden hétköznap 14-19 óráig, hétvégén és ünnepnap 11-19 óráig *** Helyszín: Mai Manó Ház I. emeleti kiállítótermei (Budapest V., Nagymező u. 20. Megnyitja Jérôme Bloch kulturális attasé, a Francia Intézet igazgató-helyettese és Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora, a Mai Manó Ház művészeti vezetője A vendégeket köszönti Horváth Csaba főpolgármester-helyettes Megtekinthető: minden hétköznap 14-19 óráig, hétvégén és ünnepnap 11-19 óráig *** A Mai Manó Ház egyik - éveken átívelő - kiállítás sorozata a Magyarországon született, bár a későbbiek során már más nemzethez tartozóként is híressé, világhíressé vált fotográfusok műveinek bemutatása (Kati Horna polgárháborús képei (1999), Müller Miklós Visszatekintés (2006), Brassai Gyulus Brassai fotográfiák és dokumentumok (2007)). Művészi pályájuk gyökerei Magyarországhoz köthetők, míg kibontakozásuk már választott hazájuk hatásaival és az addig megtett út élményeivel ötvöződve lett a nemzetközi fotótörténet része. A világhírűek közül egy, a nemrég elhunyt (2007. június 26.) LUCIEN HERVÉ, akit az építészeti fotográfia megújítójaként ismerhetünk. Most az Ő életművének egy-egy töredékét - válogatva párizsi képsorozatából és franciaországi művészek portréiból - mutatjuk be a nagyközönségnek. A kiállításban párhuzamba állított két téma, a városképek illetve a portrék megrajzolják egységes alkotói stílusát. Választ adhatnak arra, a talán sosem feltett kérdésre, hogy miként is jelenítette meg ’saját’ városát, Párizst, ahol élt, ahonnan elindult utazásaira és ahova visszatért. Azt a helyet, ahol mindennapjait töltötte. Életművéből még sosem válogattak e szempont szerint. Így akik ismerik meghatározó stílusát és iskolateremtő képeit, azok számára is meglepetéseket tartogat a most bemutatott válogatás. Akik pedig nem találkoztak még műveivel, új meglepő perspektívából láthatják, az akár már ismert párizsi helyeket, építményeket (Champs Elysées, Eiffel-torony...). A portrék betekintést engednek a ’francia művészvilág’ nagy alakjai közé. Arcképeket láthatunk többek között az ott élő, vagy akár a csak rövidebb ideig Párizsban tartózkodó magyar művészekről, értelmiségiekről (Anna Mark, Ligeti György, Rozsda Endre, Kassák Lajos, Fejtő Ferenc). Az építészet nagyjai (Le Corbusier, Marcel Brauer...) mellett, pedig a kor meghatározó képzőművésze Henri Matisse is megjelenik. A figyelmes szemlélő számára kibontakozik egy nagyformátumú személyiség gondolati világa, akinek mindig volt bátorsága saját útját járni, érzékenységét, nyitottságát képekben megmutatni. Mindazt - ami meghatározta választásait, életminőségét, lázadó személyiségét, új szabályokat alkotó, igazságkereső magatartását. Lucien Hervé különlegessége abban rejlik, ahogy az építészet filozófiáját látja és teszi láthatóvá fotográfiában mások számára is. Abban, ahogy képes volt együtt lélegezni az építészeti formákkal és olyan konstellációt látott meg a természetes környezet és az épített terek vagy akár azok formái között, amely néha még magát az építészt is meglepte. A részletekben rejlő teljességet egyszerű, tiszta eszközökkel ragadta meg. A fény közeli barátja lehetett vagy - felesége szerint - egyszerűen a zsebében hordta, mert az, kompozícióinak, képei szerkezetének alapszintű formálója. Sok adósságunk van még Vele szemben (is), és bár ez a kiállítás nem az első lépés, még van mit tennünk. Csizek Gabriella művészeti vezető A kiállított leveleket válogatta: Gebauer Imola művészettörténész A kiállításhoz kapcsolódóan Seres Szilvia LUCIEN HERVÉ-PORTRÉ című filmjét vetítjük. A kiállítás létrejöttéért hálás köszönet Judith Hervé-nek Létrehozásáért köszönet: Sandly Orsolya, Bán Dávid, Sarkantyu Illés „1910-ben születtem Magyarországon. 1929-ben Párizsba mentem. Életem elég kemény volt. Mindenféle mesterséggel foglalkoztam s közben el kellett hagynom a zenét, mind álmaimat. Ebben a korszakban, ifjúságom első felében igen sokat sportoltam, még birkózóbajnok is voltam. Nem annyira hiúságból, mint inkább azért, mert az egyszerű emberi környezetben bátorságból és emberi méltóságból ugyanolyan leckéket vehettem, mint amit Bartók Béla környezetében megéreztem. Sok mindenfélével kellett foglalkoznom: voltam banktisztviselő, modellkészítő szabászatban, ügynök, épületfestő, számvevő, titkár, újságíró, aligazgató napilapnál, idegenvezető, és a többi. Mindezek a tapasztalatok emberileg gazdagítottak. A fogságban rajzolni kezdtem, majd szökésem után festeni. 1948-ban kezdtem fényképezni. 1949-ben Le Corbusier azt írta nekem, hogy „önnek építészlelke van”. Azóta vagyok az ő fényképésze. Nagyon sokat utaztam és mégis, ha egy kisvárosban találom magam, legyen az akár Szíriában, akár Franciaországban, boldog vagyok, idegen vagyok, és minden meglep. Számomra az építészet is az Embert jelenti. Az Embert, akit mindenben keresek, még akkor is, ha fényképeimen legtöbbször elkerülöm” Lucien Hervé (katalógus, 1966. Paul Valéry kiállítás) Lucien Hervé életműve (Hódmezővásárhely, 1910 - Párizs, 2007) Az illegalitásban kapta a Hervé nevet, amihez azóta is ragaszkodik. Mára már senki nem szólítja valódi nevén, talán ő maga is csodálkozna. Bár 1928 óta él külföldön, csak az 1949-es év hozta meg számára a várva várt sikert. Ekkor készítette el azt a 650 felvételt Marseille-ben a Le Corbusier tervezte Unité d’Habitationról, amelynek láttán a világhírű építész ezt írta neki: „önben egy építész lelke lakik”. Alig múlt nyolc éves, amikor zsidó nagypolgári családjával Hódmezővásárhelyről Budapestre költözött. Apja, Elkán Lajos bőrnagykereskedő, két évre rá meghalt. Hervé fiatalkorában muzsikált és intenzíven sportolt, többszörös birkózóbajnok volt. "Megtanultam, hogy az életben az egyenlőtlen helyzetekben is fel kell venni a küzdelmet.” A reáliskola befejezése után Bécsbe utazott. „Én mindenáron el akartam kerülni hazulról. Bécsben ugyan nagyon keveset jártam be a Közgazdasági Egyetemre, szívesebben mentem a Technische Hochschuléba rajzolni. Azonkívül sokat udvaroltam és jártam koncertekre.” Egy évet töltött ott, majd 1929-től Párizsban élt. Két évig a Patou Divatháznak tervezett modelleket. Részt vett a CGTU szakszervezet magyar szárnyának irányításában Zalka Mátéval, Tarr Imrével, Lőwy Gézával. Tagja lett a francia kommunista pártnak. Előbbiből aztán frakciózás vádjával 1938-ban kizárták. „Egy párizsi barátom azzal a javaslattal állt elő, hogy dolgozzam együtt az unokaöccsével, aki fotós, és éppen akkor érkezett Pestről. Talán együtt tudnátok riportokat készíteni. Te írhatnál, ő meg fényképezhetne.” A fotóst Müller Miklósnak - Nicolas Mullernek hívták, s a Marianne magazinnak kezdtek közösen dolgozni 1938-ban. Kapcsolatuk addig tartott, míg a háború fenyegetése elől, Müller kivándorolt Tangerba. „Egyedül maradtam. Nem szerettem volna elveszteni a munkát, s nem vallottam be, hogy a társam elment, s folytattam a riportok készítését Müller név alatt. Kölcsöngéppel, kölcsönnévvel fényképeztem.” A második világháborúban katonaként szolgált, rádiósnak képezték ki. Egy ideig Párizsban maradt, sőt fotózhatott is, képei a Vu-ben, a Picture Pos-tban és a Match-ban jelentek meg. 1940. június 4-én Dunkerque-nél német fogságba esett. A németországi fogolytáborban festeni kezdett. Kalandos módon megszökött, Grenoble-ban csatlakozott a francia ellenállási mozgalomhoz, később visszatért Párizsba. 1947 óta hivatásos fényképész. 1948-ban Budapesten és Párizsban állította ki festményeit. 1949-ben zajlott le élete döntő találkozása Le Corbusier-vel. Ettől kezdve az építész haláláig (1965) ő volt a fényképésze. Dolgozott Gropius-nak, Breuer Marcellnek, Nervinek, Niemeyernek is. A Carré Bleu című építészeti folyóirat szerkesztőségi tagja, munkatársa több nemzetközi építészeti folyóiratnak : Architecture Aujourd’hui, Architectural Design, Domus stb. Mint a fentiekből kitűnik, elsősorban építészeti fotóival lett ismertté, de humán tárgyú és absztrakt fényképeiből is több kiállítást rendezett Franciaországban és külföldön. Írásai és albumai megjelentek magyar, francia s számos idegen nyelven Munkáit megtalálhatjuk a legnagyobb francia, magyar és nemzetközi közgyűjteményekben. Fia, Rodolf Hervé - Elkán Dániel Rodolf (Párizs, 1957 - 2000) - is képző- és fotóművész, aki felváltva élt és alkotott Budapesten és Párizsban. (Kincses Károly: Fotográfusok - made in Hungary. Akik elmentek/akik maradtak, 1998., módosítva 2008-ban) A kiállítás támogatói: Francia Intézet, ELLE
Helyszín: Erdész & Makláry Fine Arts (Budapest V., Falk Miksa u. 10.) Megtekinthető: hétfőtől péntekig 10-18 óráig, szombaton 10-14 óráig Helyszín: Erdész & Makláry Fine Arts (Budapest V., Falk Miksa u. 10.) Megtekinthető: hétfőtől péntekig 10-18 óráig, szombaton 10-14 óráig
A díj célja, hogy egy 25-43 éves fényképészek művészi munkáját jobban megismertesse. A 2004. évi pályázat témája "Az ember és környezete". A pályázaton résztvehetnek mindazok a fiatal fotósok, akik legalább 3 éve Franciaországban, vagy Magyarországon élnek, állampolgárságtól függetlenül.Egy újabb fotó-díj kerül kiosztásra a 2004-es párizsi Fotó Hónap keretébenLucien Hervé és felesége Judith kezdeményezésére, fényképész fiúk Rodolfemlékére, egy új fotó-díjjal jutalmazza egy hivatásos, fiatal fotós munkáját. A díj célja, hogy egy 25-43 éves fényképészek művészi munkáját jobban megismertesse. A 2004. évi pályázat témája "Az ember és környezete". A pályázaton résztvehetnek mindazok a fiatal fotósok, akik legalább 3 éve Franciaországban, vagy Magyarországon élnek, állampolgárságtól függetlenül.Egy újabb fotó-díj kerül kiosztásra a 2004-es párizsi Fotó Hónap keretébenLucien Hervé és felesége Judith kezdeményezésére, fényképész fiúk Rodolfemlékére, egy új fotó-díjjal jutalmazza egy hivatásos, fiatal fotós munkáját.A díj célja, hogy egy 25-43 éves fényképészek művészi munkáját jobban megismertesse. A 2004. évi pályázat témája >> Az ember és környezete <<A pályázaton résztvehetnek mindazok a fiatal fotósok, akik legalább 3 éve Franciaországban, vagy Magyarországon élnek, állampolgárságtól függetlenül.A Lucien Hervé és Rodolf Hervé díjat a párizsi építészeti fóiskolával (Ecole Spécial d.Architecture de Paris - ESA) együttműködésben ítélik oda.Az ESA nagy jelentóséget tulajdonít annak, hogy a fényképészet méltó helyet foglaljon el a jövő épitészeinek kultúrájában.A pályázatok elbírálása két lépcsőben zajlik. Felkért személyiségek javaslatai alapján, a zsűri 2004. szeptember 8-án választja ki adíjazottat. Kizárólag a felkért személyiségek által elóterjesztett pályázatok kerülnek a zsűri elé.A díj átadására 2004. november 4-én kerül sor a zsűri és a felkért személyiségek jelenlétében, a díjazott kiállításának megnyitásakor az ESAgalériájában (254, boulevard Raspail, Paris). A kiállítás 2004. december 3-ig tart nyitva.A díjazott jutalma 6000 Euro, egy a munkáiból készült kiadvány (Editions Filigranes) és a párizsi ESA.ban megrendezett kiállítás.Kontakt: Judith HervéTel: 00 33 1 47 27 20 65E-mail: o.sandly@wanadoo.frFIGYELEM:A pályázat végeként megjelölt időpont minden valószínűség szerint pontatlan. Kérjük, hogy pontosítás céljából forduljon Judith Hervéhez a feni elérhetőségeken.Felkért személyiségek:Gabriel Bauret, újságiró és műkritikusDominique Gaessler, a Trans Photographic Press Kiadó igazgatójaPatrick Le Bescond, a Filigranes Kiadó igazgatójaArmelle Canitrot, újságiró, La Croix fényképészeti részlegének felelőseHervé Le Goff, újságiróMagali Jauffret, újságiróKincses Károly, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatójaPőcze Attila, a Vintage Galéria igazgatójaZSŰRILucien HervéJudith HervéAgn.s b. styliste és galeristaPierre Borhan, történész és iróDidier Brousse, a Camera Obscura Galéria igazgatójaGilles Mora, tanár, sorozat felelős a Seuil KiadónálFrancoise Morin, kiadó, Ville OuverteAlain Pélissier, az Ecole Spéciale d.Architecture (ESA) igazgatójaFrancoise Reynaud, Musée Carnavalet Fénykészeti Részlegének igazgatójaBarbara Shapiro, építészettörténész, tanárGuy Vacheret, fényképész, az Ecole Spécial d.Architecture tanára
