Szabó Endre

Szabó Endre (1964? – 2019) – Az analóg fotográfia és a történeti eljárások mestere
Szabó Endre a kortárs magyar fotográfia azon meghatározó alakja volt, aki szinte teljes egészében a klasszikus, kémiai alapú fotográfiának, az archaikus technikáknak és a nagyformátumú kamerák használatának szentelte az életét. Digitális eszközök helyett a fény és a kémia tiszta, fizikai kapcsolatát kereste. Online jelenlétében és szakmai e-mail címeiben is használt stgellertfoto elnevezése az analóg fotós közösségben fogalommá vált. [1, 2]

Főbb szakterületei és munkássága

• Archaikus és történeti technikák: Specialistája volt a XIX. századi fotográfiai eljárásoknak. Kiváló minőségben készített ambrotípiákat (nedves kollódiumos eljárással üveglemezre exponált, egyedi direkt pozitív képeket), kalotípiákat és ferrotrípiákat. Nemcsak használta, hanem kutatta és újraalkotta is ezeket a történelmi recepteket. [1]
• A nagyformátumú és síkfilmes fotózás szakértője: Elmélyült tudással rendelkezett a faház-kamerák, a síkfilmek, a laborálás és a különleges lágyrajzú objektívek (például az Imagon lencsék) működéséről, kezeléséről és otthoni előállításáról. [1]
• Közösségi és szakmai magja: A Látszótér közösség és a korai hazai fotós levelezőlisták (mint a Fotolista) meghatározó, segítőkész egyénisége volt. Önzetlenül osztotta meg tudását azokkal a fiatalabb fotósokkal, akik a digitális világban szerették volna megtanulni a valódi analóg laborálást és a nemeseljárásokat. [1, 2]
• A Mai Manó Ház elismerése: Munkái helyet kaptak a Mai Manó Ház történeti eljárásokat bemutató kortárs válogatásaiban (pl. Újat régivel tárlat), ahol a szakma a hazai historizáló fotográfia élvonalbeli képviselőjeként hivatkozott rá.

Öröksége

2019-ben bekövetkezett halála óriási veszteség volt a magyar analóg és alternatív fotós közösség számára. Precizitása, a kémiai folyamatok iránti alázata és a kézműves fotográfia iránti rajongása a mai napig inspirálja azokat, akik az általa is hátrahagyott tudásbázisból és szellemiségből merítenek.