Azok a publikus események, amelyekben ezt az alkotói profilt megjelölték, de nem ő a publikáló Persona.
Archív
Kockavető finisszázs – Tompa Andrea író tárlatvezetése↴ https://capacenter.hu/en/esemenyek/kockaveto-finisszazs-tompa-andrea-iro-tarlatvezetese/ 2025. május 29-én Bartha Máté „Kockavető” című kiállításában tart tárlatvezetést Tompa Andrea író. Az eseményen részt vesz a kiállító művész és a kiállítás kurátora is. Tompa Andrea író, kritikus, színháztörténész, a kortárs magyar irodalom meghatározó alakja. Erdélyből származik, Budapesten él, regényeiben – A hóhér háza, Fejtől s lábtól, Omerta, Haza, Sokszor nem halunk meg – a személyes emlékezet és a történelem kapcsolatát kutatja, különösen a női sorsok tükrében. Színházi szakíróként és egyetemi oktatóként is aktív, több rangos díj – köztük a Márai Sándor-, Déry Tibor- és Füst Milán-díj – kitüntetettje. Időpont: 2025. május 29., csütörtök, 17:30 Helyszín: Capa Központ, 8F Galéria Az eseményen való részvétel ingyenes. A kiállítás kurátora: Csizek Gabriella Megtekinthető 2025. június 1-ig, minden nap 9 és 19 óra közt. A kiállításról: “Vissza akarok térni a régen elhagyott szülői házba, hogy még egyszer, utoljára a hatalmas, Dunára nyíló ablakhoz állva nézhessem az vízen tükröző aranyszínű napfényt.” Ez a vágyakozás áll a Kockavető, az emlékezet és a véletlen által formált fotográfiai zarándoklat középpontjában. Budapest Fotográfiai Ösztöndíj (2023) támogatásával megvalósított projektben szüleinek nagyon fiatalon való elvesztését dolgozza fel Bartha Máté a hátrahagyott fényképek, rajzok, naplóbejegyzések és visszatérő álmainak vizsgálata mentén. Ezeket a töredékeket útikalauzként használva járja be szülővárosa minden kerületét, hogy egy új, múlt és jelen határán álló személyes mitológia építésére tegyen kísérletet. A fotográfus útja kockadobás által irányított játékként bontakozik ki kerületről kerületre. A véletlen által meghatározott helyszíneken pedig az archív anyagokkal összefonódó, gyerekkora óta lejegyzett álmaiból – amelyben a néma várost elnyeli az árvíz, vagy egy sötét bérház végtelen folyosóin bolyong – kiindulva készíti képeit. A maga módján próbál értelmet adni a vele történteknek, a szétszórt emlékek közt új kapcsolatot teremt, a várost orákulumként használva keres mintázatot a sors látszólagos önkényében. Az út abban a rég eladott lakásban ér véget, ahol gyermekkora kezdődött és ahol szülei élete véget ért – nyomon követve a láthatatlan szálakat, amelyek az emlékeinket örökre összekötik a hellyel, ahol megszülettek. “Kísérjenek kedvenc dolgaim, a reggeli köd, a busz ablakán beszűrődő napfény, és az emberek, akiket annyira szeretek, miközben alámerülök titkos városomban. Rajzolja ki a véletlen az utamat ezúttal is, ha már a kezdetektől fogva velem volt.” https://www.facebook.com/events/512595095154211/
