Azok a publikus események, amelyekben ezt az alkotói profilt megjelölték, de nem ő a publikáló Persona.
Herczeg Klára-díj 2021 A Stúdió Alapítvány örömmel ad hírt a 2021-es Herczeg Klára-díj díjátadó eseményéről, valamint ezzel egybekötve Várnai Gyula senior díjazott és Tranker Kata junior díjazott közös kiállításának megnyitójáról. A Stúdió Alapítvány kuratóriuma idén Aknai Katalint, Berhidi Máriát és Pinczehelyi Sándort kérte fel, hogy a szakmai zsűri tagjaként döntsenek a senior díjazott személyéről. A senior díj jelölője, Szalai Bori által javasolt művészek közül - Komoróczky Tamás, Várnagy Tibor és Várnai Gyula - a szakmai zsűri a senior díjat Várnai Gyulának ítélte. A junior díjra idén is az FKSE tagjai jelölhettek olyan 35 év alatti alkotót, aki az elmúlt években kiemelkedő teljesítményt nyújtott és aktívan hozzájárult az FKSE közösségének építéséhez. A jelöltek közül egy öttagú zsűri, amelynek tagjai Gadó Flóra, Lendeczki Kinga, Kútvölgyi-Szabó Áron, Petrányi Luca és Zemlényi-Kovács Barnabás voltak, választotta ki a díjazottat. A junior díjért szoros versenyben lévő művészek közül - Horváth Gideon, Süveges Rita, Tranker Kata és xtro-realm - a zsűri a junior díjat november 29-i döntése alapján Tranker Katának ítélte. Megnyitó: 2022. 01. 22. 18.00 Cím: Képíró utca 6., 1053 Budapest A kiállítás 2022. 02. 05-ig látogatható a Foton Galéria nyitvatartási ideje alatt. -------------------------------- A NÉVADÓRÓL Herczeg Klára Munkácsy-díjas szobrász- és éremművész 1906. október 13-án született Budapesten. Gyermekkorában Bécsben élt. Művészeti tanulmányait először Bécsben, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte 1924-28 között, ahol mestere Kisfaludy Stróbl Zsigmond volt. 1929-30-ban Berlinben élt, ahol többek között a Rosenthal porcelángyár számára készített kisplasztikákat, hogy megélhetését biztosítsa. 1930-33 között Párizsban Charles Despiau mellett képezte tovább magát. 1925 óta szerepelt műveivel hazai és nemzetközi kiállításokon. Részt vett az 1937. évi párizsi és az 1938. évi New York-i világkiállításon. Mintegy harminc köztéren felállított szobra látható Budapesten és az egész országban. Hazai múzeumokon kívül megtalálhatók művei külföldön is (pl.: nürnbergi Dürer-Hausban és az amszterdami Van Gogh Múzeumban). 1997. augusztus 6-án hunyt el Budapesten. A HERCZEG KLÁRA-DÍJ TÖRTÉNETE Herczeg Klára végrendeletében az örökség egy részét művészek támogatására szánta. A Herczeg-hagyaték kezelője, Dr. Székely Ádámné Dr. Szűts Ildikó úgy döntött, hogy a Fiatal Képzőművészek Stúdiójára (mint a pályakezdő képzőművészeket képviselő szervezetre) testálja át azt a megtisztelő feladatot, hogy döntsön a támogatás formájáról. A Stúdió egy – az örökhagyóról elnevezett – díjat alapított, melynek - mivel Herczeg Klára mindig fontosnak tartotta az idős és fiatal generációk egymáshoz való közeledését - minden évben egy senior és egy junior díjazottja van. A díjat a Stúdió Alapítvány (SA) gondozza. A Herczeg Klára-díj 1998 óta minden évben kiadásra kerül. A DÍJAT 1998 ÓTA AZ ALÁBBI MŰVÉSZEK KAPTÁK: 2020. Jovánovics György - Kútvölgyi-Szabó Áron 2019. Csutak Magda - Dallos Ádám 2018. Berhidi Mária – Rudas Klára 2017. Pinczehelyi Sándor – Ember Sári 2016. Maurer Dóra – Gosztola Kitti 2015. Kemény György – Trapp Dominika 2014. Ladik Katalin – Szemző Zsófia 2013. Bodóczky István – Kerezsi Nemere 2012. Baksa-Soós János – Csákány István 2011. Szirtes András – Hatházi László András 2010. Medve András – Horváth Tibor 2009. feLugossy László – Szörényi Beatrix 2008. Körösényi Tamás – SZAF (Mécs Miklós és Fischer Judit) 2007. St. Auby Tamás – Gróf Ferenc (Société Réaliste) 2006. Szikora Tamás – Tibor Zsolt 2005. Türk Péter – Lóránt Anikó 2004. Lantos Ferenc – Galbovy Attila / Péli Barna 2003. Deim Pál – Szász György 2002. Major János – Kokesch Ádám 2001. Kaján Tibor – Benczúr Emese 2000. Gyarmathy Tihamér- Király András 1999. Lossonczy Tamás – Schneemeier Andrea 1998. Papp Oszkár – Wächter Dénes ------------- grafika: Süveges Rita Támogató: NKA - Nemzeti Kulturális Alap http://www.nka.hu/ Honfi Zsolt (műtárgyszállítás) https://www.facebook.com/events/1124923538323410/
December 1-től látogatható a Short List 2021 – Esterházy Art Award kiállítás a Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzemban. A 2009-ben alapított díj célja a kortárs képzőművészet és a nemzetközi párbeszéd támogatása. Az egyenként 5000 euróval jutalmazott díjat kétévente, három 45 év alatti képzőművésznek ítéli oda a független szakmai zsűri. A pályázaton festészettel és festészettel határos technikákkal lehet indulni. A zsűri 282 pályázóból választotta ki a díjra jelölt 26 művészt. A díjra jelölt és kiállító művészek: Balázs Nikolett, Bilak Krystyna, Czene Márta, Dallos Ádám, Dóra Ádám, Fábri Zachary, Fridvalszki Márk, Horesnyi Bálint, Kádár Emese, EJTECH – Kárpáti Judit Eszter és Esteban de la Torre, Kiss Adrian, Kiss Adrienn Mária, Koós Gábor, Kútvölgyi-Szabó Áron, Melkovics Tamás, Neogrády-Kiss Barnabás, Pintér Gábor, Rózsa Luca Sára, Rudas Klára, Süveges Rita, Schwéger Zsófia, Szabó Eszter, Tollas Erik, Tranker Kata, Trapp Dominika, Ulbert Ádám --------------------------------- Founded in 2009, the Esterházy Art Award supports contemporary Hungarian art and its international exchange. It consists of three prizes of €5000 each, awarded every two years to artists selected by an independent international jury. It is an open call eligible to all Hungarian artists below the age of 45 working in the field of painting and other associated techniques. The 26 nominees for 2021 were selected by the jury from a pool of 282 applicants. The exhibition will be opened to the public from 1 of December 2021 until 13 of February 2022. The Esterházy Art Award 2021 Nominees Are: BALÁZS Nikolett, BILAK Krystyna, CZENE Márta, DALLOS Ádám, DÓRA Ádám, FÁBRI Zachary, FRIDVALSZKI Márk, HORESNYI Bálint, KÁDÁR Emese, EJTECH (KÁRPÁTI Judit Eszter és Esteban de la TORRE), KISS Adrian, KISS Adrienn Mária, KOÓS Gábor, KÚTVÖLGYI, SZABÓ Áron, MELKOVICS Tamás, NEOGRÁDY-KISS Barnabás, PINTÉR Gábor, RÓZSA Luca Sára, RUDAS Klára, SÜVEGES Rita, SCHWÉGER Zsófia, SZABÓ Eszter, TOLLAS Erik, TRANKER Kata, TRAPP Dominika,ULBERT Ádám. https://www.facebook.com/events/919272422361212/
Iványi-Bitter Brigitta és Muladi Brigitta művészettörténész, a tárlat két kurátora kalauzolja az érdeklődőket az Így látjuk mi... Öntárgyiasítás, női pozíciók című kiállításon az Ybl Budai Kreatív Házban. Látogatóink bepillantást kapnak hat művésznő különleges, szellemi-lelki munkán alapuló alkotótevékenységébe. Tárlatunk Fabricius Anna, Lovas Ilona, Moizer Zsuzsa, Rabóczky Judit, Szabó Klára Petra és Tranker Kata az öntárgyiasítás témájához kapcsolódó alkotásait mutatja be. A kiállítás többféle nézőpontot mutat meg, mind generációk, mind eltérő kulturális orientációk tekintetében. Olyan többrétegű anyagról van szó, amely a nő nézőpontját az élet minél szélesebb területén ragadja meg. Mindehhez most meghallgathatjuk Iványi-Bitter Brigitta és Muladi Brigitta művészettörténészek színes magyarázatát és kiegészítéseit is. Az Így látjuk mi... Öntárgyiasítás, női pozíciók című kiállítás augusztus 7-ig várja a látogatókat az Ybl Budai Kreatív Házban. A belépés díjtalan. https://www.facebook.com/events/2202222499833073/
Iványi-Bitter Brigitta művészettörténész, a tárlat egyik kurátora kalauzolja az érdeklődőket az Így látjuk mi... Öntárgyiasítás, női pozíciók című kiállításon az Ybl Budai Kreatív Házban. Látogatóink bepillantást kapnak hat művésznő különleges, szellemi-lelki munkán alapuló alkotótevékenységébe. Tárlatunk Fabricius Anna, Lovas Ilona, Moizer Zsuzsa, Rabóczky Judit, Szabó Klára Petra és Tranker Kata az öntárgyiasítás témájához kapcsolódó alkotásait mutatja be. A kiállítás többféle nézőpontot mutat meg, mind generációk, mind eltérő kulturális orientációk tekintetében. Olyan többrétegű anyagról van szó, amely a nő nézőpontját az élet minél szélesebb területén ragadja meg. Mindehhez most meghallgathatjuk Iványi-Bitter Brigitta művészettörténész színes magyarázatát és kiegészítéseit is. Az Így látjuk mi... Öntárgyiasítás, női pozíciók című kiállítás augusztus 7-ig várja a látogatókat az Ybl Budai Kreatív Házban. A belépés díjtalan. https://www.facebook.com/events/2348914535147366/
A kiállítás témája az öntárgyiasítás, amely a művészeti gyakorlatban azt az alkotói irányt jelenti, amikor a művész saját identitását, szubjektív élményvilágát, önmaga belső érzékelését kihelyezi a külvilágba, objektíven, tárgyilagosan tekint rá. Saját testét, énjét, véleményét művészi adaptációban, önszántából közszemlére bocsátja, kiállítja, az offline és online térben megosztja. Az egyén mások által történő tárgyiasításának ellenpólusaként létezik a tárgyiasításnak egy filozófikus, hatalmi visszaéléstől mentes formája, amelyben az önvizsgálat és a társadalmi nemi szerepek elemzése kapcsolódik össze a tartalom előállítójának szándéka szerint. A társadalmi nemi szerep-sztereotípiák öntárgyiasításon keresztül történő kritikai bemutatása, kritikája a 60-as évek óta egyre fontosabb művészeti gyakorlat. Hat magyar művésznő mutatja be műveit a témához kapcsolódóan: Lovas Ilona, Fabricius Anna, Moizer Zsuzsa, Rabóczky Judit, Szabó Klára Petra, Tranker Kata. Figyelem! A hely befogadóképessége miatt csak korlátozott számban tudunk vendégeket fogadni, ezért kérjük részvételi szándékod jelezd az esemény Facebook oldalán az "OTT LESZEK" gomb segítségével. Köszönjük! https://www.facebook.com/events/609949316180652/
CHILF Mária | GERBER Pál | iSKI KOCSIS Tibor | TRANKER Kata MEGNYITÓ | 2019. MÁRCIUS 14. | CSÜTÖRTÖK | 19 – 21H MEGTEKINTHETŐ | 2019. ÁPRILIS 13.| SZOMBAT | 17H A művészet történetét végigkísérik a médiummal, illetve a műfaji határokkal való kísérletezések. A VILTIN Galéria Ceci n'est pas une photo kiállításán a képzőművészeti fotóhasználat kerül középpontba: a fotó médium-jellegéből kiinduló alkotások, vagy a másodlagosan felhasznált képek segítségével az alkotás folyamatában elfoglalt szerepét és a médium sajátosságainak értelmezési lehetőségeit, megjelenési formáit járja körül. Az elmúlt pár évtizedben a fotografikus kép jelenléte egyre dominánsabb lett a kulturálistól a hétköznapi közegig, s a kortársművészeti alkotások között is egyre több a fotó, illetve a fotó alapú, vagy azt felhasználó műtárgy, gondoljunk akár a hetvenes évek experimentális képeire, a hiperrealista alkotásokra, vagy a folyamatosan reneszánszát élő kollázsokra. CHILF Mária (1966) emblematikus akvarelljei mellett 2014-ben jelentek meg első „fotórajzai”, hol egy installáció részeként, hol a síktól eltávolodva, áttört vizualitással játszó önálló műként. A személyes hangvételű, részletgazdag akvarellek entitásainak helyébe lépve, vagy azokat kiegészítve, szubtilis layerként jelennek meg, akár szürreálisba hajló kompozíciók formájában. GERBER Pál (1956) kevés motívumot felvonultató, tömör megfogalmazású fotói festményeihez, installációihoz hasonlóan a gerberi Gesamkunstwerk egy-egy darabjaként értelmezhetők. Más műtárgytípusairól jól ismert tárgyak kerülnek véletlen vagy éppen teoretikus gondolkodással lassan felépülő konstellációkba, melyet gyakran a textus és annak azonos hangsúlyú jelenléte szakít ki az eredeti kontextusból. Fotói tekinthetőek egy-egy pillanat vagy cselekvés lenyomatának, melyek tükrözik a művész gondolkodásának heterogenitását, egyben tanúskodnak a narratíva és az irónia irányító és szervező szerepéről munkáiban. iSKI KOCSIS Tibort (1972) a festőiség és a fotó médiumának szintézise foglalkoztatja. Saját fotóarchívuma festészeti gyakorlatának közvetlen vagy közvetett inspirációja. A kiállításon szereplő Cum dederit sorozatában a fényképek festői minőségével, a tónusok, valőrök, egyedi anyagszerűségek megjelenési lehetőségével foglalkozik. A lépték -és perspektívaváltásokhoz rendelt dinamikus kompozíciók variálásával a környezet komplexitásának bemutatása a célja, s egyszersmind átfogó portrét rajzolni az emberről közvetlen emberábrázolás nélkül. TRANKER Kata (1989) munkáiban a fotó médiuma kezdettől fogva fontos szerepet játszik, azonban soha nem saját, hanem talált/kisajátított fotográfiákkal apellál, összegyűjtve, szétvágva, majd installációba, új kontextusba helyezve őket. Műveinek asszociációs mezőjét az egyéni és társadalmi viszonyok és törvényszerűségek megjelenítéséhez köti, továbbá új narratívával tágítja értelmezési tartományukat. A kiállítás a Budapest FotóFesztivál 2019 programsorozat része. image | GERBER Pál | Konstelláció https://www.facebook.com/events/409383036488389/
Szeretettel meghívjuk a Fotóhónap2018 Kitalált igaz családtörténetek című kiállításának megnyitójára 2018. november 4-én délelőtt 11 órára. The Hungarian Month of Photography 2018 cordially invites you to the opening of Invented True Family Stories on November 4th, 2018 at 11 am. Helyszín / Location: Kende, 1111 Budapest, Kende utca 1. A kiállítást Barnás Ferenc, író nyitja meg. Opening speech by novelist Ferenc Barnás. Kiállító művészek / Exhibiting artists: CSÁKY Marianne, ESTERHÁZY Marcell, TRANKER Kata Kurátor / Curator: SZEGEDY-MASZÁK Zsuzsanna ////// scroll down for English version Kitalált igaz családtörténetek / Invented True Family Stories A sokszor poszt-igazság címkével jelzett korunkban, amikor a történelem és fikció régi ellentétpárja már végképp nem tartható fenn, a fényképek átalakítása és manipulálása magától értetődő, majdhogynem természetes velejárója az események illusztrálásának. Ennek ellenére a fénykép médiumra ösztönösen, mint egyfajta hitelesítési stratégiára gondolunk, mely igazolja egy személy vagy egy esemény érvényességét. Nehezünkre eshet elvonatkoztatni attól a gondolattól, hogy fotózni csak azt lehet, ami van, noha a fotó manipulálása, elő- vagy utómunkálatok révén, egyidős a technika felfedezésével. A mesterkedés célja bizonyos esetekben, hogy a módosítások segítségével egy valódi történetnek az igazsághoz, a valósághoz hűségesebbnek vélt képét nyújtsa, melyre részben akkor szorulhatott az alkotó, amikor a felvétel készítésekor nem voltak adottak a megfelelő körülmények, esetleg a kép irreleváns részletei megzavarták, elvonták a figyelmet a lényeges részekről, vagy egyszerűen a valóságra csak utóbb derült fény. Ugyanez igaz a privát céllal készült családi fényképek esetére is: a kezdetekre visszavezethető, hogy a beállítások, a kompozíciók kulturálisan meghatározott konvenciókat tükröztek, melyek előttünk esetleg láthatatlan igazságokat takartak. A Kitalált igaz családtörténetek kiállításon Csáky Marianne, Esterházy Marcell és Tranker Kata e tárlatra készült új alkotásai láthatók. Mindhármuk eddigi munkásságában meghatározó szerepet játszott a magánjellegű, saját vagy talált családi fotók felhasználása és fotó-alapú munkáikban e fotók digitális vagy mechanikai átalakítása. A jelen kiállításon bemutatott valamennyi mű lezárt anyaghalmazra épül: fekete-fehér archív fotók és mozgóképek átalakításával nyerik el formájukat. Műveikkel a fotó pillanatnyiságát helyesbítik, a kronológiát vagy a családon belüli szerepeket igazítják, kimaszkolják a lényegtelen elemeket, hogy a fotó dokumentumszerű jellegét segítségül hívva igaz történeteket találjanak ki. ////// In this day and age, which is often labelled with the tag “post-truth,” when the old dichotomy between history and fiction no longer exists, the transformation and manipulation of photographs might seem self-evident, an almost natural concomitant of illustrating events. Nonetheless, our postmodern savvy notwithstanding, we still almost instinctively regard the medium of photographyas a kind of authentication strategy, which verifies the presence or existence of a person or the occurrence of an event. We perhaps find it difficult to set aside the idea that only what exists can be photographed, even if the manipulation of photography, whether pre- or postproduction, is as old as the technology itself. In certain cases, the goal of such manipulation is to present a more faithful image of an actual event, of the (alleged) truth. The creator/artist is sometimes inclined to revert to the use of these kinds of transformations if the necessary circumstances were not given at the time the photograph was made or irrelevant details disturbed or diverted attention from the significant motifs or, simply, reality only came to light afterwards. The same holds true for family photographs made with a private function: the fact that the poses and the compositions reflected socially determined conventions can be traced back to the very beginnings of photography, a medium which (thus) may conceal invisible truths from us. The exhibition Invented True Family Stories presents new works by Marianne Csáky, Marcell Esterházy and Kata Tranker. All three artists have created several works in which they used private family photographs – found or their own – and transformed them either digitally or mechanically. Each work presented at this exhibition is built on a final set of materials: they have been given form through the alteration of black-and-white archival photographs and moving images. With their works, the artists rectify the instantaneity of photographs, adjust the chronology or the roles within a family, mask superfluous elements and, by using the documentary-like quality of the photograph, invent true stories. https://www.facebook.com/events/277919376172432/
