club.profile.motto | club.name
Kincses Károly fotótörténeti írása a méltatlanul elfeledett Strasszer András életét és munkásságát tárja fel. A cikk a fotográfus tragikus sorsán keresztül mutatja be a 20. századi magyar történelem és a fotóművészet tragikus metszéspontjait. Az elemzés egyetlen fennmaradt ikonikus képből kiindulva boncolgatja a fotótörténeti emlékezet természetét.
A rovat a fiatal Fekete Béla képein keresztül mutatja be az új fotós generáció szemléletmódját. Az összefoglaló elemzi a bemutatott képek fény-árnyék viszonyait, a képszövegek és kompozíciók pontosságát. A szakmai értékelés felhívja a figyelmet a fiatal alkotóban rejlő fejlődési lehetőségekre.
A cikk Molnár Ferenc fotóművész munkásságát és pályaképét mutatja be. A bemutató áttekinti a művész által elnyert hazai és nemzetközi díjakat, kiemelve jellegzetes képszerkesztési elveit és formavilágát. A cikkben bemutatott fotók jól szemléltetik a táj- és aktfotográfia terén végzett kísérleteit. Képaláírások: - Molnár Ferenc – Csatasorban - Molnár Ferenc – Vörös és fekete - Molnár Ferenc – Tavaszi táj - Molnár Ferenc – Sugárzás
Képes portré / Molnár Ferenc (6. oldal) Tehetséges fiatal / Fekete Béla (14. oldal) Egy név – 1 kép / Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Strasszer András – Kincses Károly (26. oldal) Szoftverbemutató / A szabadság érzése! – Macromedia Freehand MX – Seszták István (56. oldal) Az én oldalam / Aktfotográfia 3. – Eifert János (48. oldal) Camera obscura gyakorlati kivitelezése – Kerekes Gábor (51. oldal) Fotolabor otthon... – Jesztl Jenő (52. oldal) Mitől lehetne jobb? – Tillai Ernő (55. oldal) Fotótörténet / Kis magyar fotósajtó-história – Szarka Klára (60. oldal)
A műszaki jellegű összefoglaló a digitális képbeviteli és képalkotási eszközök specifikációit hivatott tisztázni. A cikk részletesen elmagyarázza a dpi, ppi, lpi és az optikai felbontás közötti különbségeket a szkenner- és nyomtatóválasztás során. Gyakorlati táblázatok segítségével mutatja be, hogy milyen felbontású állomány szükséges a különböző méretű minőségi fotónyomtatáshoz.
A szakmai esszé a napfogyatkozás ritka és látványos jelenségének fotográfiai rögzítését járja körül. Az író a csillagászati jelenség vizuális élménye mellett kitér a szűrők használatára és a szemet, valamint az érzékelőt védő óvintézkedésekre. A cikk a fotográfia és a természeti tünemények közötti filozófiai összefüggéseket is elemzi. Képaláírás: - Csaba Zoltán – Napfogyatkozás
A szakcikk a természet- és állatfotózás terepi kihívásaival és technikai követelményeivel foglalkozik. A szerző részletesen tárgyalja a megfelelő teleobjektívek kiválasztását, a gyors záridők használatát és a rejtve maradási technikákat. Külön fejezet foglalkozik az állatok viselkedésének előzetes tanulmányozásával és az etikus természetfotózás alapelveivel.
A képelemző rovat az olvasók által beküldött fotókat veti alá részletes szakmai és technikai kritikának. A cikk kitér a helytelen képkivágásokból, a nem megfelelő expozícióból és az élességi hibákból adódó hiányosságokra. A szerző konkrét, gyakorlatban alkalmazható javítási javaslatokat fogalmaz meg a tudatosabb kompozíció és a hatásosabb képi üzenet elérése érdekében.
Az aktfotózás elméleti és gyakorlati kérdéseit tárgyaló sorozat második fejezete az emberi test fényképezésének művészettörténeti előképeiből merít. A szerző az archaikus technikák, a korai dagerrotípiák és a klasszikus beállítások tanulmányozásán keresztül mutat rá a formai harmónia megteremtésére. Az írás technikai tanácsokat ad a modellbeállításokhoz, a világítás beállításához és a plasztikus formák kiemeléséhez.
A rovat a fiatal tehetség, Bóta Luca fotográfiai szárnypróbálgatásait és egyedi látásmódját mutatja be. A cikk elemzi a fiatal alkotó képeinek kompozíciós megoldásait, a témaválasztás érettségét és a fények érzékeny használatát. Az összefoglaló célja a feltörekvő fotós generáció munkájának szakmai támogatása és a nagyközönséggel való megismertetése.
A cikksorozat ezen fejezete a digitális képszerkesztés egyik legösszetettebb területével, a szoftveres színkezeléssel foglalkozik. A szerző lépésről lépésre mutatja be az Adobe Photoshop színbeállítási opcióit, beleértve az RGB és CMYK munkaterek kiválasztását. A leírás kitér a színprofilok illesztésére, a monitor és a nyomtató közötti színhelyesség biztosítására, valamint a hibás színeltolódások javítására.
Az írás átfogó művészi portrét rajzol a hatvanadik életévét betöltő Eifert János fotóművészről, áttekintve sokrétű alkotói pályafutását. A cikk részletezi a tánc- és színházi fotózás terén elért úttörő eredményeit, valamint a természetfotózásban és az aktszéria-építésben alkalmazott látásmódját. A művész saját gondolatain keresztül tárul fel a képi kísérletezés, a montázstechnika és a fotográfiai nyelv folyamatos megújításának igénye. Képaláírások: - Eifert János – Tánc (Sirok, 1991) - Eifert János – Ölelés (Sebesvíz, 1999) - Eifert János – Tépett akt polaroiddal (Soltau, 1998)
A szerző részletes úti beszámolóban mutatja be a mediterrán szigetvilág fényképezési lehetőségeit és sajátosságait. Az írás kitér a tengerparti tájak, a vulkanikus formációk, a helyi építészet, valamint a szicíliai mindennapi élet hangulatos pillanatainak megörökítésére. Külön hangsúlyt kapnak a kültéri fényviszonyok kezelésével, a megfelelő szűrők használatával és a pormentes felszerelés-kezeléssel kapcsolatos gyakorlati tanácsok.
Szicília és a Lipari-szigetek – Sipos Péter (6. oldal) Rendhagyó képes portré / Eifert János – Eifert János (10. oldal) Photoshop iskola / Színkezelés – Jakab Zsolt (18. oldal) Tehetséges fiatal / Bóta Luca (22. oldal) Az én oldalam / Aktfotográfia 2. – Eifert János (28. oldal) Mitől lehetne jobb? – Tillai Ernő (30. oldal) Az állatfotózás alapjai / Mire figyeljünk? – Ifj. Takács Szabolcs (36. oldal) Íráskép / Napfogyatkozás – Csaba Zoltán (39. oldal) Összefoglaló / Szkennerek és nyomtatók mérőszámai (52. oldal)
A kettős látás kora: Mivel és kikkel találkozhattunk a FotóMozaik 2003-as évadában?A 2003-as esztendő a magyar fotográfia történetének egyik legizgalmasabb fordulópontja volt. Ebben az időszakban az analóg világ még teljes fényében tündökölt: a sötétkamrák megszokott vegyszerszaga, a hívótálcák piros derengése és a nagyítógépek alatt kirajzolódó ezüst-halogenid tónusok jelentették a fotográfiai alkotás szentélyét. Ezzel párhuzamosan azonban már megállíthatatlanul éreztette hatását a digitális képalkotás első, bizonytalan, mégis forradalmi lépéseinek iránya. A fotográfusok társadalma a „kettős látás” állapotában élt: miközben a film tónusgazdagságát és geometriai pontosságát tekintették etalonnak, a szerkesztőségek és stúdiók ablakain már betört a pixelek világa.Ebben az átmeneti korszakban a FotóMozaik nem csupán szakmai folyóiratként, hanem igazi szellemi műhelyként szolgált. Az évad hasábjain a hazai fotográfia legjelentősebb alakjai osztották meg tudásukat, elengedhetetlen iránytűt nyújtva az amatőröknek és a hivatásosoknak egyaránt. Elképesztő szellemi ív rajzolódik ki a cikkek mögött: Eifert János mélyreható aktfotográfiai sorozatával és portréival a klasszikus képépítés és a kísérletezés határait mutatta be, míg Kincses Károly fotótörténeti tárcái és arcképcsarnoka a magyar fotográfia elfeledett vagy ikonikus nagyságainak (például Strasszer Andrásnak vagy Koffán Károlynak) állított méltó emléket. Tillai Ernő képelemző rovata a kompozíció, a formai egység és a vizuális gondolkodás alapjait fésülte át, elmélyült szempontokat adva a képek esztétikai olvasásához.A technikai oldalon Jakab Zsolt Photoshop-iskolája és színkezelési útmutatói képezték hidat a digitális jövő felé, segítve a fotósokat az új szoftveres környezetben való eligazodásban, míg Jesztl Jenő írásai a sötétkamra intimitását, a hagyományos laborálás és közelfényképezés fogásait tartották életben. A természetfotózás iránt érdeklődők számára Ifj. Takács Szabolcs és Forrásy Csaba terepi tapasztalatai, kontaktuscsapdás technikái nyújtottak kézzelfogható szakmai fogásokat, de a lap emellett olyan különleges témákra is nyitott volt, mint Erőss Zsolt expedíciós fotózása vagy a sztereó/3D képalkotás úttörő kérdései Molnár Miklós tolmácsolásában.Hogy ez a szellemi pezsgés milyen valóságos piaci és technikai környezetben zajlott, azt alábbi részletes körképünk mutatja be:A 2003-as esztendő a magyar fotográfia történetének egyik legizgalmasabb fordulópontja volt. Ebben az időszakban az analóg világ még teljes fényében tündökölt: a sötétkamrák megszokott vegyszerszaga, a hívótálcák piros derengése és a nagyítógépek alatt kirajzolódó ezüst-halogenid tónusok jelentették a fotográfiai alkotás szentélyét. Ezzel párhuzamosan azonban már megállíthatatlanul éreztette hatását a digitális képalkotás első, bizonytalan, mégis forradalmi lépéseinek iránya. A fotográfusok társadalma a „kettős látás” állapotában élt: miközben a film tónusgazdagságát és geometriai pontosságát tekintették etalonnak, a szerkesztőségek és stúdiók ablakain már betört a pixelek világa.Ebben az átmeneti korszakban a FotóMozaik lapja nem csupán szakmai folyóiratként, hanem igazi iránytűként szolgált. Egyszerre ápolta a hagyományos laborálási eljárások kultúráját, és mutatta meg a helyes utat a színprofilok, a szenzortechnológiák, a RAW-konverzió, valamint a digitális utómunka labirintusában.Analóg vs. Digitális mérleg (A technikai áttekintés elemző módon)Szenzorok és felbontások: A megapixel-láz hajnala 2003-ban a digitális képérzékelők piaca rendkívül széles technológiai skálán mozgott. A belépő szintű hobbikompaktok kategóriájában a 2–3,3 megapixeles felbontás számított az elfogadott szabványnak (például a Kodak CX4200 2 MP-es vagy a CX4300 3,2 MP-es modellszériája). A haladó, úgynevezett prosumer vagy bridge gépek mezőnyében a 4–5 megapixel jelentette a csúcsot, amit olyan modellek fémjeleztek, mint a Canon PowerShot G-sorozata vagy a Sony Cyber-shot váza.A digitális tükörreflexes (DSLR) szegmensben a 6 megapixeles APS-C/DX méretű érzékelők váltak a szakmai munka alapköveivé. A Nikon D100 (6,1 MP CCD), a Fuji FinePix S2 Pro (6 MP Super CCD) és a Canon EOS 10D (6,3 MP CMOS) már a fotóriporterek és hivatásos alkotók mindennapi eszközeivé váltak. A korszak legnagyobb piaci áttörését azonban a Canon EOS 300D megjelenése hozta el: a 6,3 megapixeles APS-C CMOS szenzorral szerelt váz elsőként hozta el a cserélhető objektíves digitális rendszert a szélesebb nagyközönség számára.A professzionális stúdió- és riportfotózás csúcsán a kisfilmes képmezőt lefedő (24×36 mm-es) Full Frame szenzorok és a középformátumú digitális hátfalak álltak. A Kodak DCS Pro 14n a maga 13,5/14 megapixeles Full Frame CMOS érzékelőjével feszegette a határokat, míg a középformátumú kamerákhoz illeszthető digitális hátfalak, mint a Kodak DCS Pro Back, már 16 megapixeles felbontást kínáltak. Ugyanekkor indult hódító útjára az Olympus által támogatott, kifejezetten digitális alapokra tervezett 4/3-os rendszer is.A megabájtok és kártyák világa: Kiszámolt expozíciók Míg az analóg filmeknél a 36 kockás korlát adott keretet a fényképezésnek, a digitális gépeknél a méregdrága memóriakártyák szűkös kapacitása kényszerítette szigorú önfegyelemre a fotóst. A kor professzionális ipari szabványa a CompactFlash (CF Type I/II) volt, de mellette párhuzamosan létezett a SmartMedia, a Secure Digital (SD), a Sony Memory Stick, az xD-Picture Card, valamint a CF foglalatba illeszkedő IBM Microdrive miniatűr merevlemez is.A 2003-as esztendőben az átlagos kártyakapacitások 32 MB, 64 MB és 128 MB körül alakultak. Egy 128 MB-os kártyára mindössze 15–20 darab 12 bites nyers RAW állomány fért rá (egy-egy EOS 300D RAW fájl mérete 6–8 MB volt). A 256 MB-os és 512 MB-os kártyák már ritka luxuscikknek számítottak, az 1 GB-os határ elérése pedig a technológia abszolút csúcsát jelentette. Emiatt a fotós nem kattintgathatott felelőtlenül: minden egyes expozíciót alaposan meg kellett fontolni.Piaci árak: Milliós csúcsgépektől a 300 ezer forintos áttörésig A FotóMozaik hirdetési és „Fotó Piac” rovataiból pontos kép rajzolódik ki a korabeli árszintekről. A csúcskategóriás digitális eszközök ára a csillagokat verdeste:Kodak DCS Pro 14n (14 MP Full Frame váz): 1 425 000 Ft (+áfa)Kodak DCS Pro Back (16 MP digitális hátfal): 4 917 500 Ft (+áfa)Canon EOS-1D váz: 1 352 000 FtA félprofi DSLR kategóriában a Nikon D100 ára 600 000 Ft körül mozgott, a Fuji FinePix S2 Pro 496 000 – 604 000 Ft-ba került, míg a Canon EOS 10D ára 470 000 – 504 000 Ft volt. Ebben az árkörnyezetben csapott le villámcsapásként a Canon EOS 300D, amely vázszinten 239 990 – 256 000 Ft-ért, kitben az EF-S 18–55 mm-es objektívvel pedig 259 990 – 288 000 Ft-ért vált megvásárolhatóvá, áttörve a lélektani 300 ezer forintos határt.A memóriakártyákat szinte grammra mért aranyárban mérték:64 MB CompactFlash: kb. 8 600 – 9 600 Ft128 MB CompactFlash: kb. 13 700 – 17 300 Ft256 MB CompactFlash: kb. 21 200 – 32 000 FtKompromisszumok és munkafolyamatok: ISO-zaj, pufferelés és a DPI-harc A kor digitális úttörőinek komoly technikai korlátokkal kellett megküzdeniük. Az érzékelők zajszintje szűkös határok közé szorította a munkát: míg alapérzékenységen (ISO 100/200) tiszták voltak a képek, ISO 400 felett a kompaktok képe drasztikusan zajosodott és színes pixelegyenetlenségeket mutatott.A gépek belső memóriapuffere és írási sebessége is szűk keresztmetszetet jelentett. Az EOS 300D-ben alkalmazott Smart Buffering eljárás mindössze 4 RAW kép tárolására volt képes sorozatfelvételnél, a kártyára írás pedig képenként 1–1,3 másodpercet vett igénybe. Mivel a kártyák hamar megteltek, a hosszabb külső fotózásokra kényszerűségből 20–30 GB-os, akkumulátoros hordozható merevlemezes adattárakat (például DigiBin eszközöket) vittek magukkal a fotósok.A legjellemzőbb munkafolyamat emiatt a hibrid modell volt. Mivel a digitális vázak még drágák voltak, a fotósok jelentős része továbbra is dia- és negatívfilmre dolgozott, majd az elkészült felvételeket dedikált filmszkennerekkel (például a nagy optikai felbontású Nikon Coolscan IV ED-vel) vagy professzionális CCD síkágyas lapolvasókkal digitalizálta. A fotólaborok nagy felbontású (1024×1536 vagy 2048×3072 pixeles) hívás- és szkennelési szolgáltatásai képezték a hidat az ezüst-halogén alapú múlt és a számítógépes kiadványszerkesztési jelen között.***A Fotomozaik folyóirat korának talán a legjobb fotószakmai újságja volt, mely a fotós szakma legnagyobb szakembereinek hiánypótló szakmai cikkeivel az amatőr és profi fotósokat célozta, az ingyenesen leközölt árlistákkal fontos korképet festett és amely a fotográfiai múltunk kutatóit is bő információhalmazzal látja el.Köszönet a gyűjteményért Takács Szabolcsnak, a FotoMozaik főszerkesztőjének aki rendelkezésünkre bocsátotta ezt a hatalmas archívumot.A folyóirat megtekinthető itt: https://www.fotoklikk.eu/wp-content/uploads/2019/01/2003.pdf