Magyar Fotóművészek Szövetsége

Re-relevancia szimpózium

Re-relevancia – a fotográfia örök kérdései aktualizálva A fotográfia, mint a vizuális művészetek alapvetővé váló médiuma, a modernizmus egyik katalizátora volt, s mai szerepe még összetettebb. A rögzített kép alapja minden vizuális és mediális, alkalmazott és autonóm kifejezési formának. Az aktus során keletkezett vizuális tartalom a dinamikusan változó információs társadalom meghatározó eleme. A vizuális információ szabad áramlása, a megértésére és előállítására való képesség és tudás elsajátítása alapvető kommunikátori igény. A vizuális formanyelv huszadik és huszonegyedik századi megújulása, valamint az újabb és újabb technikai eszközök/médiumok elterjedése új kifejezési és kommunikációs formák létrejöttét eredményezték a vizuális művészetek, így a fotográfia területén is. Ugyanakkor a fotográfia tele van olyan kérdésfelvetésekkel is melyek, folyamatosan adaptálódva a változó körülményekhez, újra és újra felszínre kerülnek. A műfaj feladata és fogalma, a technológia hatása, az ízlésformálás kérdésköre, a társadalmi szerepvállalás ugyanúgy jelen van most a fotóban, mint egy évszázada. Moholy-Nagy, Eisenstein, Kandinszkij, Rodcsenko, Sander, Man Ray hasonló alkotói és elméleti feladatokkal, problémákkal kerültek szembe, mint a mai fotósok. A Magyar Fotóművészek Szövetsége által szervezett Re-relevancia szimpóziumon a kortárs fotós szakma képviselői beszélgetnek ezekről az örökös témákról. 1. Alkotói attitűdök és mintázatok Meghívott művészek: Kudász Gábor Arion DLA habil/ Fotográfus, docens, a MOME Fotográfia Tudásközpont vezetője/, Gordon Eszter /Fotográfus/, Csoszó Gabriella / Fotóművész, tanár, aktivista/ Mitől válik egy életmű koherenssé? Hogyan alakítja egy alkotó a saját vizuális nyelvét, és milyen visszatérő elemek, motívumok jelennek meg egy fotográfus munkásságában? Milyen szempontok válnak meghatározóvá, mik a mozgatórugók? A beszélgetés az alkotói attitűdök természetét vizsgálja, a tudatos koncepció, az ösztönös ismétlődés, vagy az idővel formálódó vizuális világ összemosódó területeit. 10:00-tól 11:00-ig 2. Nők a fotográfiában – generációs kérdések Meghívott vendégek: Szarka Klára/ Fotótörténész, kurátor/, Horváth M. Judit / Fotográfus, szubjektív dokumentarista/, Bede Kincső /Fotográfus/ A magyar fotóoktatás hajnalán a szakiskolákban rengeteg tehetséges művésznő végzett. Az ezt követő évtizedekben mégis sokáig háttérbe szorultak a kánonban. Hogyan változott ez az elmúlt időszakban, és milyen kérdések foglalkoztatják ma a női fotográfusokat? Miként tekintenek a vizuális narratívákra, az emberábrázolásra és a társadalmi kérdésekre? 11:45-től 12:45-ig 3. Hitelesség és eredetiség a képalkotó AI tartalmak világában Meghívott vendégek: Köszeghy Flóra DLA/ Építész, képzőművész/, Pfisztner Gábor PhD / METU egyetemi docens/, Karvázy György / Vizuális kommunikáció tervező, író/ Mit jelent az új szavunk, a promptográfia? Az algoritmusok által generált képek egyre inkább átalakítják a vizuális kultúrát, de vajon milyen hatással vannak a fotográfia eredeti funkcióira? Az igazság, a dokumentáció, a hitelesség kérdései új kihívások elé állítják az alkotókat és nézőket egyaránt. Vajon az AI csak egy új eszköz, vagy teljesen átformálja a fotográfiát? Hogyan változik a szerzőiség, ha egy algoritmus is beleszól a képalkotásba? Milyen jövő vár így a dokumentarizmusra? 14:00-tól 15:00-ig 4. „Kell-e szépnek lennie egy képnek?” – Az esztétika szerepe a fotográfiában Meghívott vendégek: Bán Zsófia /író, műkritikus/ Bán András PhD / Műkritikus/, Tóth Balázs Zoltán / Fotótörténész, esztéta/ Hol ér véget a szép és hol kezdődik a giccs? Miért bírhatnak csúnya, agresszív képek művészi értékkel? Feladata-e a fotónak az esztétikai szépség elérése? A fotográfia történetében visszatérő kérdés, hogy a szépség mennyiben elvárás, vagy éppen korlát egy kép esetében. A klasszikus kompozíciós elvektől a konceptuális fotográfiáig folyamatosan változik, hogy mit tekintünk esztétikusnak. 15:45-től 16:45-ig A beszélgetéseket Bera Viktor moderálja. Az esemény háziasszonya Gőbölyös Luca DLA habil PTE egyetemi docens, Fotográfia tanszék vezetője, Design és Média Intézet igazgatója https://www.facebook.com/events/1166102061662158/

Élet és Mű: Kovács Melinda

Élet és Mű: Kovács Melinda https://capacenter.hu/esemenyek/elet-es-mu-kovacs-melinda/ Ingyenes beszélgetéssorozatunkban Szarka Klára fotótörténész, kurátor beszélget Kovács Melinda fényképésszel. Az Élet és Mű beszélgetéseken egy, a kortárs magyar fotográfiát meghatározó személyiség – minden hónapban más és más – lesz a vendég. Olyanok, akik már komoly alkotói múltat tudhatnak maguk mögött, akik érett és kiforrott művészek. Működésük markáns nyomot hagyott a huszadik században, de jelenlétük manapság is megkerülhetetlen aktív fotográfusként, tanárként vagy a szakmai közélet részeseként. Bár életművük már az analóg korszakban fontossá vált, kíváncsiságuk és aktivitásuk a mai napig szinte semmit sem változott a fényképezés technológiai és szerkezeti változásai során. Jártasak a közelmúlt történetében, de élesen látnak rá a jelen problémáira s van képzetük a jövő távlatairól is. Szavakkal és képekkel idézzük föl életük, pályájuk, fotográfiai útkereséseik fontos pontjait. S megkérdezzük őket holnapi és holnaputáni terveikről is. Időpont: 2023. október 25., szerda, 18:00 Helyszín: Capa Központ Az eseményen való részvétel ingyenes. Már első munkáival meghökkentette a fotográfiai és képzőművészeti szcénát. Markáns stílusú, tudatos és meglehetősen termékeny alkotó. Folytonos kísérletezés jellemzi a munkáit, miközben az eltervezett, megrendezett, esetleg megépített és utólag színezett vagy másként manipulált műveivel változatos, mégis koherens meta univerzumot épít föl. Művészetében a fotográfia, a képzőművészet, valamint a vizuális kultúra profán és klasszikusnak tekintett mozzanatai keverednek. Esztergomban született, most Kékkúton él. Miután elvégezte a fényképészeti szakiskolát szabadúszóként dolgozott. Különféle nemzetközi fotóművészeti alkotótáborokba hívták előadónak hosszú ideig (Salföld, Sebesvíz). Vezette az esztergomi Duna Múzeum galériáját 2006 és 2016 között. Közben 2014 és 2018 között ő volt az Esztergomi Fotográfiai Biennálé művészeti vezetője. 2016-ban elkészítette az efb.hu weboldalt, ez a Biennálé teljes történetét bemutatja be 1978-tól máig. 2021 óta a salföldi Pajta Galéria művészeti vezetője. Rangos ösztöndíjakat nyert el, többek között a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíjat (1992-1995), a Kultur Kontakt Ausztria fotóművészeti ösztöndíját (1999), az NKA alkotói támogatását több alkalommal, a Budapest Galéria művészeti alkotói ösztöndíját, amelyet Gyergyószárhegyen Romániában töltött (2012), illetve a Magyar Művészeti Akadémia három éves alkotói ösztöndíját is megkapta (2018-2021). Fontosabb egyéni kiállításai (válogatás) 1993 Hasonlatok Fészek Klub, Budapest; Kunst und Raum Galéria, Bécs 1995 Bársony Országos Fotóhónap, Vasarely Múzeum, Pécs; Pozsonyi Fotóhónap, Magyar kulturális Központ, Pozsony; Vég – Kép (Bozsó Andrással) Dorottya Galéria, Budapest 1999 Sienna Gebrant Collegium Hungarikum, Bécs; Pozsonyi Fotóhónap, Dopamin Banka Galéria, Pozsony 2001 Duna Múzeum, Esztergom 2003 Mesék Győr, MÉDIAWAWE; Duna Múzeum, Esztergom 2008 Keresztény Múzeum, Esztergom; Budapest Galéria, Budapest 2011 Másképek Duna Múzeum, Esztergom; Barabás Villa, Budapest; E.T.A. Hoffmann Theatater Galéria, Bamberg, Németország 2015 Oltalom Esztergomi Főszékesegyház Kincstár, Panoráma terem, Esztergom; Embertelen tájak Gútay Galéria, Tata 2016 Mélyfelszín Artphoto Galéria, Budapest; Létige Keresztény Múzeum, Esztergom 2019 Emlékezet Keresztény Múzeum, Esztergom 2023 Jel Tihanyi Bencés Apátság és Apátsági Múzeum, Tihany Tagságok Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete 1990- Magyar Fotóművészek Szövetsége 1991- Díjak, kitüntetések Országos Fotográfiai Biennálé, Budapest „A legjobb kollekcióért” 1991, Aranykamera Nagy-díj 1993 Esztergomi Fotográfiai Biennálé, Fő díj 1992, MFSZ díja 1994, Esztergom Város különdíja 2010, Balogh Rudolf-díj 2012 Művei gyűjteményekben Magyar Fotográfiai Múzeum KulturKontakt Austria Esztergom Megyei Jogú Város Önkormányzata Úttörténeti Múzeum Pajta Galéria Dr. Zsemberi Dezső magángyűjteménye Detvay Jenő és Hangyál Judit magángyűjteménye Kovács Melinda, Hét hegy 2014 (Részlet a sorozatból) https://www.facebook.com/events/782577540293617/

Élet és Mű: Flesch Bálint

Élet és Mű: Flesch Bálint ↴ https://capacenter.hu/esemenyek/elet-es-mu-flesch-balint/ Ingyenes beszélgetéssorozatunkban Szarka Klára fotótörténész, kurátor beszélget Flesch Bálint fényképésszel. Az Élet és Mű beszélgetéseken egy, a kortárs magyar fotográfiát meghatározó személyiség – minden hónapban más és más – lesz a vendég. Olyanok, akik már komoly alkotói múltat tudhatnak maguk mögött, akik érett és kiforrott művészek. Működésük markáns nyomot hagyott a huszadik században, de jelenlétük manapság is megkerülhetetlen aktív fotográfusként, tanárként vagy a szakmai közélet részeseként. Bár életművük már az analóg korszakban fontossá vált, kíváncsiságuk és aktivitásuk a mai napig szinte semmit sem változott a fényképezés technológiai és szerkezeti változásai során. Jártasak a közelmúlt történetében, de élesen látnak rá a jelen problémáira s van képzetük a jövő távlatairól is. Szavakkal és képekkel idézzük föl életük, pályájuk, fotográfiai útkereséseik fontos pontjait. S megkérdezzük őket holnapi és holnaputáni terveikről is. Időpont: 2023. április 4., kedd, 17.30 Helyszín: Capa Központ Az eseményen való részvétel ingyenes. Nem is olyan egyszerű bemutatni Flesch Bálintot. Mondhatnám róla: a magyar fotóművészet neoavantgárd korszakának egyik legizgalmasabb alkotója. De azt is, hogy a János Kórház, majd a Petőfi Irodalmi Múzeum fényképésze volt. Vagy azt, hogy a 80-as években Kincses Károllyal ő indította el a Fotótechnikatörténeti Táborokat. Meg azt is, hogy a fotótechnika történetének talán legkomolyabb szakértője Magyarországon. Flesch korántsem szokványosnak mondható pályát futott be. Sok minden radikálisan változott az életében az elmúlt majd hat évtizedben, talán csak az iróniára/öniróniára való hajlama maradt állandó. Fontosabb kiállítások 1974 Vajda Lajos Stúdió, Szentendre (Szerencsés Jánossal, Kerekes Gáborral, Montvai Attilával és Horváth Dáviddal) 1982 Nagy Meleg Rózsaszín, Óbudai Pincegaléria 1984 Hideg Ragacsos Dolgok, Liget Galéria 2016 Flesch Bálint retrospektív (1976-1985), Magyar Fotográfiai Múzeum Fontosabb díjak 1989-ben az Air France és Párizs városának fotóművészeti ösztöndíja 2010 Balogh Rudolf-díj 2012 a Magyar Fotóművészek Szövetsége Életműdíja Tagságok Fiatal Fotóművészek Stúdiója (1976-1983) Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja (1983-), a Múzeumi Bizottság vezetője European Society for the History of Photography-nak (UK) European Photographic Material Groupnak (UK) Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Magyar Fotótörténeti Társaság https://www.facebook.com/events/1603029333523501/

Gink Károly (1922-2002): Tisztelet Bartóknak - Fotómúzeum

Helyszín: Magyar Fotográfiai Múzeum(Kecskemét, Katona József tér 12.)Megnyitja: Gera Mihály fotográfiai szakíróMegtekinthető: hétfő és kedd kivételével naponta 10-16 óráig Helyszín: Magyar Fotográfiai Múzeum(Kecskemét, Katona József tér 12.)Megnyitja: Gera Mihály fotográfiai szakíróMegtekinthető: hétfő és kedd kivételével naponta 10-16 óráigA Magyar Fotográfiai Múzeum a nemzetközileg is jegyzett Gink Károly (1922-2002) fotóművész képeiből kiállítást rendez a Mai Manó Házban. A bemutatandó képanyag igazodik a Tavaszi Fesztivál eseménysorozat gerincét képező Bartók Béla (1881-1945) emlékére rendezett ünnepségsorozathoz. Úgy gondoltuk, hogy ez alkalomból a Múzeum által 2004-ben megvásárolt teljes Gink Károly életműből azokat a felvételeket emeljük ki, melyek a Változatok Bartók színpadi műveire és a Mikrokozmosz gyűjtőnevet viselik. Ezekből a kiállítási képekből és a fotóművész hagyatékában maradt, eddig ismeretlen felvételekből kívánunk kiállítást bemutatni, mely azoknak is újszerű és izgalmas lesz, akik ismerik a fent említett sorozatokat.Baki PéterGINK KÁROLY1922. február 4-én született a Győr-Moson-Sopron megyei Iván községben. 1940-ben érettségizett a Széchenyi Ferenc Felsőkereskedelmi Iskolában. 1941-42 között könyvelőként, tisztviselőként dolgozott. 1942-ben fényképészinas, segéd Várkonyi László stúdiójában. 1945- ben az Orient Kép-szolgálat (a Magyar Szociáldemokrata Párt sajtóügynöksége) munkatársa; a Dolgozók Világlapja fotóriportere; a Külügyminisztérium fotóosztályának munkatársa; 1950- 51 között a Magyar Fotó munkatársa. 1955-től szabadfoglalkozású fotográfus. Ekkor készítette első könyvét. 1956: a Magyar Fotóművészek Szövetsége alapító tagja; 1990: a Magyar Fotóriporterek Kamarája elnöke; tiszteletbeli tagja a Német Szövetségi Köztársaság és a Dán Fotóművészek Szövetségének.Portréfilmet készített vele a Hamburgi Televízió, és A Dunakanyar szerelmese címmel a Magyar Televízió is; majd 1978-ban Változatok Bartók zenéjére címmel. Keresztury Dezsővel volt önálló televíziós műsora. Bartók Béla és Kodály Zoltán életművéhez kapcsolódó munkásságáért elnyerte a centenáriumi esztendők Bartók- és Kodály diplomáját. Önálló kiállításainak száma, a világszerte vándorló Bartók tiszteletére összeállított tárlatával meghaladja a kétszázat. Életmű kiállítására készülve, váratlanul érte a halál, 2002. május 10-én.Legfontosabb albumai1955 Csunyinka1956 Fülemüle1957 Beszélő házak1963 Beszélő tájak1967 Lighea1968 Európai pillanatok1969 Ithaka1974 Az én világom1976 Változatok Bartók színpadi műveire1983 Vallomás Görögországról1989 Beszélő házak és tájak1994 Budapest- Papírváros1998 Hatvanhat portréLegtöbb könyve több kiadásban, és több országban jelent meg. Összesen 53 könyvet illusztrált.Fontosabb kiállításai1957 Amszterdam, Nemzetközi Focus Szalon XVI. Nemzetközi Kiállítása1958 Barcelona, XVII. Nemzetközi kiállítás1959 Brüsszel, Világkiállítás1962 Kereskedelmi Kamara Váci u. mintaterme, Budapest; Athén; Krakkó; Varsó1964 Róma1966 Lipcse1968 Hamburg1976 Tihany, Tisztelet Bartóknak1980 Vallomás művésztársakról, Bartók 32 Galéria, Budapest1981 Hommage a Bartók, Vigadó Galéria, Budapest1987 Magyar Fotográfia '87, Műcsarnok, Budapest; Meditációk, Miskolci Galéria1991 Németország 1960-1990, Goethe Intézet, Budapest1998 40 portré, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest2002 Bartók- sorozat, MVM Galéria, BudapestKiállításai halála óta2002 Életmű kiállítás a Sajtófotó keretén belül, Néprajzi Múzeum, Budapest2003 Boldog, Mai Manó Ház, BudapestKodály- Budavári Te Deum, Újlipótvárosi Klub Galéria, Budapest2004 Bartók- sorozat, Miskolci Operafesztivál, Miskolci SzínházSenior Fotográfusok, MVM Galéria, Országos Széchenyi Könyvtár, stb.Boldog/ képek, Néprajzi Múzeum, BudapestFontosabb kitüntetései1940 Országos Diákfotó Pályázat, aranyérem1942 Nemzetközi Budapesti Fotókiállítás, aranyérem 19421954 Nemzetközi Fotókiállítás, Bécs, aranyérem1955 Nemzetközi Fotókiállítás, Bécs, aranyérem 19551958 Brüsszel- Grand Prix, a színes fotózásban elért eredményeiért1969 Nemzetközi Naptárkiállítás- Grand Prix, Bombay1970 Nemzetközi Naptárkiállítás- Grand Prix, Bombay1972 Balázs Béla díj1974 Érdemes művész1976 Nemzetközi Naptárkiállítás- aranyérem, Bréma1982 Pécsi József díj1989 Kiváló művész; a Magyar Művészetért Alapítvány díja1997 A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje1998 A Magyar Fotóművészek Szövetsége Életmű- díja2002 A MÚOSZ Aranytoll díja"Egész életútja és művészete könyörtelen oppozíció az illúziók ellen. Nyugtalan keresése azoknak a mélyebb összefüggéseknek, amelyekben kijelölhető az ember helye az emberhez méltatlan viszonyok között. Ezt az egyetemes emberit kereste a parasztban és a munkásban, az íróban és a művészben, mégha arcukat előnytelenül kellett is megrajzolnia. Ugyanennek az emberi meg- nem- szépítésnek a jegyében keresi a közeli és a messzi tájak, kövek, fák, rekvizitumok üzenetét." (Részlet az 1981-ben, Zsámbékon rendezett kiállítás meghívószövegéből)Vámbéry Ármin írásain felbuzdulva vágott neki a világnak. Így születtek meg útikönyvei- élménybeszámolói a látottakról, az ott élők kultúrájának ismertetéseként, történelmi emlékeinek művészi dokumentálásaként. Albuma jelent meg Perzsiáról, Grúziáról, Azerbajdzsánról, Üzbegisztánról, Örményországról, Perszepoliszról, Indiáról. Figyelt arra, hogy ezek ne csak egyszerű művészettörténeti könyvek legyenek - képeivel arra akarta felhívni az emberek figyelmét, hogy a magyar kultúrán kívül létezik más kultúra is. Könyvterve volt Németországról."Kodály Budavári Te Deum-ának alapgondolata ragadta meg. Képein mintha arra keresne választ: mit adott a magyarság Európának, és mit adott Európa a magyarságnak. Hol lírai hangú, hol meg drámai erejű képein azt mutatja be, amit egy-egy korszak alkotott, a következő lerombolt és betemetett, majd egy újabb ismét napvilágra hozott."(Részlet Eősze László írásából)Két mesekönyvében, a Csunyinka álmában, és a Fülemilében túllépi a hagyományos fotókönyvek eddig megszokott jellegét, és mint egy animációs film, lejátssza a mese világát.Örökké elégedetlen volt magával és a világgal. A legnagyobb elismerés az volt számára, amikor valaki azt mondta egy fényképéről, hogy olyan szívesen kirakná a lakása falára.1956 novemberében a zöldhatáron keresztül megpróbált disszidálni, de elfogták.Reklámfotóival több díjat nyert, többször kiérdemelte az Év legszebb könyvéért járó díjat is.A technika kínálta valamennyi eszközt (ki)használta. A különböző szűrőket, a sötétkamra- manipulációkat. Ezeket nem afféle "olcsó trükk"- ként kezelte, sokkal inkább a naturalista kép emocionális úton történő megváltoztatásához használta fel. Tudta, hogy a fotográfia a létezés egyfajta dokumentuma, és mint ilyen, nem lehet hamis. Azt vallotta, hogy a fotózás 60%-a laborban történik. Fő mottója a "látni és láttatni", majd később a "látva látni".Összeállította: Miszlivetz Sára