Óriás szívószálak, szivárványos lámpaoszlopok, sajtreszelős lenyomatok és egy interaktív mosógép: szürreális segédtárgyak a színtan, az optika és a fotográfia viszonyainak megértéséhez. Fényérzékeny fizika és RGB hétköznapok. © Cséka György: Eperjesi Ágnes: Ami keveredik, nem vegyül [2009] (kiállítási enteriőr) Beszéljünk a másik két helyszínről. Szerintem a mosógépes dolog baromi jó. Mi volt előbb: a szín-problematika vagy a mosógép? A mosógép számodra egy ikonikus tárgy? A mosás és a színtan összekapcsolása már régebben felmerült bennem. A mosószerekről, a mosóporokról már korábban gyűjtöttem piktogramokat, tehát volt már kiinduló készletem. Ezt a témát aztán évekre félretettem, az alatt a színtani rész dolgozott bennem. Más háztartási dologban is gondolkoztam, de a mosás bizonyult a legtágasabbnak, ami a legtöbb oldalról jól lefedi a témát. A Mai Manós kiállításon viszont csak olyan munkák szerepelnek, amik nem csak a színekről szólnak, hanem elrugaszkodnak attól, és túlmutatnak rajta. Ezek azok a nem-absztrakt munkák, amiket sikerült kihoznom a szín témából. A kiállítások és helyszínek pedig valahogy egymással párhuzamosan érlelődtek.Akkor nem tudatosan épp három kiállításra készültél? Jó ideig nem. Tudtam, hogy lesz a Szt. István Király Múzeumban kiállítás, oda eleve fényinstallációt terveztem. Azt is tudtam, hogy van egy csomó anyagom. Amikor a Mai Manós kiállítást kezdtük szervezni, először a fotogramokat akartam odavinni. Kincses Károly a fotogramokat ismerte, azok miatt hívott oda. Aztán egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy a fotogramokat nem akarom bemutatni önmagukban, de keverni sem akarom őket mással egy kiállításon belül, mert ez egy önálló anyag, saját teret, levegőt igényelnek. Igen, annyira más a kiindulópont, hogy gyengítették volna egymást szerintem. Így pedig inkább erősítik. A közönségben férfiak és nők is vannak. A két nem képviselői kétféleképpen állnak a mosás eszméjéhez. Van a házimunkának ez a régről maradt konnotációja, hogy nőknek való. Én tisztelgek a mosógép, mint szerkezet előtt (gépfetisizmusomnak köszönhetően). Neked mit jelent a mosógép, és miért nem a turmixgép került be végül? A megnyitószövegben elhangzott egy gondolat, hogy a mosógép plexiablaka optikai szerkezetre hasonlít. Olyan sok analógia van a mosás folyamata, vagy a mosás közben felmerülő lehetőségek és a színtan között, ami képileg és formailag is támogatja egymást, hogy nem is nagyon lehetett volna máshoz nyúlni. Hogy forgómozgás és, ezáltal optikai keverés, az biztos volt, mint ahogy a Nessimes kiállításnál a szubtraktív-additív színkeverés volt a koncepció színtani alapja. Az optikai színkeverés a forgómozgással mutatható meg leginkább. Így jött a mosógép a képbe. Hogy ez házimunka, és ettől női, abban azért látok egy kis fricskát, mert színtani szempontból teljesen mindegy volt, hogy turmixgépet, vagy mást használok. Vannak például a falfesték-keverő gépek, ott a gép szélén kicsapódik a festék, létrejönnek a kvázi Pollock képek. Kész absztrakt-expresszionizmus. Attól azonban nagyon távol állok, akkor már inkább Damien Hirst cinikus-mechanikus forgótárcsás festmény-termékei. Szóval nem a mosás volt feltétlenül a legfontosabb, nem azért választottam, mert női. Nem azért foglalkozom női dolgokkal, mert nő vagyok, hanem társadalmi közmegegyezés, hogy azok a hétköznapi dolgok, amikkel foglalkozom, nőiek, és én pedig tagadhatatlanul nő vagyok, aki rájátszik erre az avíttas közmegegyezésre. Gyanúsan egyszerű az a nézőpont, hogy ok-okozati összefüggés volna a női témák választása és a női mivolt között. Hogy mi számít női témának, a társadalom határozza meg, nem én. Én csak tudatosan rájátszom erre. Szerintem a mosógép beemelése a színtani kontextusba meglehetősen ironikus. Ahogy belépek oda, azt érzem, hogy a hétköznapok ihlették a munkát. Ez szerintem igaz a piktogramokra is. A piktogram úgy alakult, hogy elkezdtem gyűjteni a csomagolásokat, és ott a zacskókon lévő képek tematizálták saját magukat. És azt gondolom, hogy ha történetesen nem a főzésre és a házimunkára tematizáltak volna, hanem autószerelésre vagy horgászatra, akkor lehet, hogy azzal foglalkozom inkább. Ezek a csomagolások tükröt tartanak a társadalomnak, amelyben maguk a termékek használatosak. A gyűjtésből pedig ez a házimunka-tematika alakult ki, és ez nem volt ellenemre, ezért vállaltam föl... Tehát az én mozgatórugóim mások, mint ami kívülről látszik, de engem ez rendkívül szórakoztat. És egyáltalán nem is tagadom meg. Ha valaki feministának nevez a munkáim alapján, azt teljesen felvállalom. Nálunk ennek a kérdésnek rossz az akusztikája. Sajnos Magyarországon a feminizmust még mindig a 60-as évek ideologikus mozgalmiságával azonosítják. Szóval nem vagyok programos feminista. A közéleti és a közösségi ügyeket én nem tudom közvetlenül összekapcsolni a művészettel, amit csinálok. Nemrég felkért egy feminista irodalmi társaság, hogy készítsek nekik honlapot. Jó volt együtt dolgozni velük, de aztán később nem éreztem jól magam közöttük, mert ők túlságosan tematikus-aktivisták a számomra. Mindenféle kisebbségi, esélyegyenlőtlenségi problémára érzékenyek, aktívan és direkten küzdenek, ami nagyon tiszteletreméltó, és bár maximálisan egyetértek velük ebben, innen nem találok visszacsatolást a művészethez. A művészet kérdéseket vet fel, tapogatódzóbb valami, és többnyire nem talál egyértelmű válaszokat. Egy aktivista a kérdésre adott határozott válaszból indul ki, és ez viszi ki az utcára is. És amikor a Protesta című akciódban felemelted a táblát, tudtad már a választ? Ott csak egy gesztust emeltem át a politikai-közéleti gesztusredszerből – a tüntetés némely attribútumát. De a közösségi érdek, mint cél már nincs átemelve. Személyes dolgokért tüntettem, csak így tudtam a sajátomnak érezni a gesztust.Térjünk vissza az optikai keverésre. A felpörgetett képek is fotogramok? A nagyok fényképezőgéppel készültek, a kicsik fotogramok. Ezeket Magyarországon csináltam, tehát eleve volt egy mérethatár. Úgy készültek, hogy közvetlenül a papírt forgattam meg. Tehát statikus fénykompozíciót vetítettem a papírra, és az forog. Hogyan jönnek a betűk a színhez és a mosógéphez? Két forgó lightboxon is van szöveg, rajta volt a zacskón? Nem, én írtam oda. Szövegeket egyébként is gyakran használok (a Rövid ima kiállítás csak szövegből áll). Itt a szöveg átmenet az absztrakció és a jelentés között. Mint ahogy a forgó lightbox átmenet a statikus kép és a mozgókép között. Egyébként Duchamp-nak vannak tárcsára írt szövegei, 2 éve láttam ezeket a nagy dada kiállításon forogni. Ez is ott volt a fejemben, amikor csináltam őket. Azt vettem észre, hogy amikor két különböző színű betű találkozik, az átfedésben szürke lesz. Hogy van ez? Ezek komplementer színek. Olyan, mintha színes üvegeket tennénk egymásra és úgy néznénk át rajtuk. Ez így tisztán szubtraktív keverés volna, az összes üveglapon áteresztett fény gyengébb (sötétebb keverékszín), mint az egyes összetevők színei. A mosógépes installáció kétrétegű képe viszont számítógépről megy, a fölső réteg 50%-os fedettségű, míg az alsó réteg 100%, ezért a keverékszínek többnyire világosabbnak hatnak. Számítógépen lehet ezt igazán jól demonstrálni, a természetben ilyen látvány típussal nem találkozunk. De amit a projektor vetít, az vajon tényleges színkeverés, vagy egy program algoritmusának eredménye? Nyilván le van fordítva programnyelvre az egész, de mi most színtanozunk, és felhasználók vagyunk a számítógép előtt. Ezért nyugodtan beszéljünk tényleges színkeverődésről.Beszéljünk a videóinstallációról. Két projekció és egy monitor látható. A monitoron azt látjuk, ahogy kiraksz ruhákból egy színkört. A két oldalsó falon pedig egy-egy videó van, amelyen egy-egy mosógépet látunk működés közben. Hol lassított lejátszásban látjuk a zuhanó ruhákat, hol pedig felgyorsítva. Mik ezek az effektusok? Az elmosódott felvételek stop-trükkel, a lassítottak pedig olyan kamerával készültek, ami másodpercenként 250 képkockát képes rögzíteni. Ha ezt normál módban visszajátszod, élesnek és folyamatosnak látod a lassú mozgást. Egy még sokkal nagyobb felbontásra képes kamerával szokták rögzíteni pl. a robbanásokat is.A videó egy bizonyos pontján kinyitod az ajtót, és bedobsz egy bizonyos színű ruhadarabot, mondjuk kéket. Miért? A bedobott szín hatással van az összemosódásból kapott végső, kevert színre? Igen, ez volt a koncepció. Sorban bedobálom a színkör színeit a gépbe, fehér lepedők közé. Az a címe, hogy „Az észlelésen innen és túl”. Olyan idősíkokkal operál, amit így nem vagyunk képesek látni, ahhoz túl gyors vagy lassú. Mint ahogy magunkat, az életünket sem látjuk annyira kívülről, hogy a körforgás közben észrevegyük a tehetetlenségből eredő törvényszerűségeket. Igazából ez az egész tök másról szól már, mint a konkrét színtani dolgokról. A ruhakirakós videónak mi a szerepe? Végigvártam, hogy mi lesz a csattanó, és az lett, hogy kiraktad a színkört. Nincs csattanó. Az a valós idejű kapocs a két másik idősík között. A másik két videóhoz pedig „színtani magyarázat”. ...