Minden alkotócsoport, fotóklub és komolyabb alkotó eljut arra a pontra, hogy kell egy saját weboldal. Aztán szembejön a valóság: drága a fejlesztés, nyűgös a karbantartás, folyamatosan frissítgetni kell a sokszor elavult rendszereket (mint amilyen a múltat idéző WordPress), és ami a legrosszabb: a dupla adminisztráció. Felteszed a kiállításod anyagát a hírfolyamodba, elküldöd e-mailben, majd valakinek fel kell töltenie az egyesület saját weboldalára is. A vége szinte mindig ugyanaz: a honlap hónapokkal lemarad, és szép lassan elhal a figyelemhiánytól.Mi a FotoKlikk Társaságnál (FKT) mérnöki logikával álltunk ehhez a problémához. Miért dolgoznál kétszer? Megépítettük a "láthatatlan motort".A szétválasztott rendszer logikája: motor és karosszériaA FotoKlikk nemcsak egy közösségi hálózat, hanem a háttérben egy bivalyerős, modern technológiákra épülő, strukturált adatbázis. Ezt úgy alakítottuk ki, hogy képes legyen külső, önálló weboldalakat is meghajtani. Ezt hívják a fejlesztők szétválasztott (decoupled) rendszernek, ahol az adatbázis (a motor) és a megjelenés (a karosszéria) teljesen független egymástól.De hogyan áramlik az adat a motorból a weboldaladra? A válasz: a címkézés.A címkézés a kapcsolatok habarcsaVegyünk egy konkrét példát: egy klubkiállítást. Hagyományos esetben, ha 20 alkotó állít ki, a feltöltött anyagot mind a 20 embernek külön-külön fel kellene vinnie a saját személyes weboldalára.Az FKT-ban ez másképp működik. A Körötök feltölti a klubkiállítás eseményét a rendszerbe, és egyszerűen becímkézi az összes résztvevőt. A címke itt nem egy hashtag, hanem a kapcsolatok habarcsa. Ennek az egyetlen, központi szerkesztésnek köszönhetően a kiállítás az összes résztvevő saját, FKT által hajtott honlapján és életútján azonnal megjelenik, a hozzá tartozó képekkel és albumokkal együtt. Egyetlen mozdulat, húsz frissített weboldal.Az okosalbumok és az események idővonalaEgy komoly kiállítás sosem csak abból az 50 képből áll, ami a falon lóg. Az FKT albumrendszere hamarosan rendelkezni fog egy speciális, eseményalapú megjelenítéssel is.Ez lehetővé teszi, hogy egyetlen eseményhez kapcsolódóan az albumokat sorba rendezzük és komplex folyamatként mutassuk be. Egyetlen kiállítási projekt alatt dokumentálhatjuk és elkülöníthetjük:A kiállítás építését és az előkészületeket,A megnyitó eseményeit és résztvevőit,Magukat a kiállított műveket (a falon lévő fotókat),A későbbi tárlatvezetéseket,És végül a finisszázst.(Mérnöki lábjegyzet: Teljesen jogos kérdés, hogy vajon nem vállalunk-e be megjelenítési káoszt, ha a kapcsolódó események összes kapcsolódó albumát kiterítjük a weblapokon. A válasz az okos szűrésben rejlik: a motor tudja, mi a fő esemény és mik az alcélok, így a weboldalon a látogató nem egy ömlesztett képzuhatagot kap, hanem egy logikusan, mappaszerűen lenyíló, tiszta struktúrát.)Testreszabható arculat, stabil alapokA külső látogatók ebből a gépházból semmit sem vesznek észre. A weboldalatok a saját domain neveteken fut (például szegedifotokor.hu). Az FKT moduláris rendszerében különböző arculatok (skinek) közül választhattok, amiket egyedi háttérképekkel, saját fejlécekkel és menüpontokkal tudtok a saját ízlésetekre szabni. Nem lesz rajta kötelező FotoKlikk logó, egy önálló, profi, letisztult weblap marad, amit a háttérből az FKT motorja tart életben.Több mint honlap: egy visszautasíthatatlan szolgáltatásMiért éri meg lemondani a drága, nulláról kódolt weboldalakról a mi moduláris rendszerünk javára? Mert az a szinte összehasonlíthatatlan szolgáltatáscsomag, amit a hálózatba kötöttség ad, mindent felülír.Nagyon fontos célunk, hogy ebből az egyedülálló, automatizált weboldal-rendszerből (legyen szó személyes alkotói portfólióról vagy intézményi honlapról) minél többen részesüljenek. Azt a rengeteg időt, adminisztrációs terhet és fejlesztési költséget, amit ez a megoldás levesz a válladról, nem lehet hagyományos weblapokkal versenyeztetni. Egy olyan eszközt adunk a kezedbe, ami nem hagy kérdést és hezitálásra okot: ha beállsz a rendszerbe szolgáltatásként, nemcsak a saját munkádat könnyíted meg radikálisan, de ezzel a hazai fotográfia archívumának fennmaradását is támogatod.Kezdd el építeni a saját rendszeredet! Ha még eddig nem tetted meg, gyere, és keress rá a nevedre vagy a fotóklubodra a FotoKlikk Társaság hálózatában! Ha megtalálod a saját vagy a közösséged adatait a múltbeli események alapján, egyetlen kattintással vedd birtokba a profilt. Tapasztald meg a gyakorlatban, milyen az, amikor nem te dolgozol a weboldaladért, hanem a hálózat dolgozik helyetted!Támogasd a működésünket! A FotoKlikk Társaság használata ingyenes, reklám- és algoritmusmentes. Ha szimpatikus neked ez az értékmentő irány – és szeretnéd a jövőben szolgáltatásként élvezni a láthatatlan motor előnyeit –, boldoggá tennél minket, ha a működésünket évi 15 000 forinttal (vagy havi 1500 forinttal) támogatnád. Ez az összeg alapítványi támogatásként, mindenféle levonás és jutalék nélkül, 100%-ban a technológiai fejlesztésekre megy.A sorozat következő, 6. részében megmutatjuk az igazi varázslatot: az automatizmusokat. Bemutatjuk, hogyan pótolhatsz be másodpercek alatt évekre visszamenő eseményeket egy naptárfájlból vagy egy Facebook-szinkronizációból, és miért veri kenterbe az FKT hálózatba kötött SEO-ereje a magányos Wix vagy WordPress szigeteket.
Az első három részben a FotoKlikk Társaság (FKT) ökoszisztémájának építéséről, az egyéni profilok és a közösségi Körök fontosságáról beszéltünk. Megmutattuk, hogyan dolgozunk a jelenben a szakmai emlékezet megtartásáért. Most azonban eljött az ideje, hogy leássunk a legmélyebb fundamentumokhoz, és megmutassuk, mi rejtőzik az FKT hálózatának gépházában. Ez a cikk a digitális emlékezet igazi, strukturált alapköveiről és egy különleges, analóg tisztelgésről szól.Mik azok az "Exponált profilok"?A közösségi médiában megszoktuk, hogy egy profil mögött mindig egy élő, aktív felhasználó áll, aki posztol, lájkol és kommentel.A FotoKlikk Társaságban (FKT) azonban a hálózat jelentős részét azok az entitások alkotják, akiket mi "exponált alkotói profiloknak" (exposed creator profiles) hívunk.Kik ők? Az exponáltak egyszerűen azok a fotósok, alkotók, kurátorok vagy szervezetek, akik a feldolgozott forrásainkban már szerepelnek, de még nem vették át a saját profiljuk irányítását. Szó sincs arról, hogy ez csak a halott mesterek vagy a hírességek kiváltsága lenne! Ide tartozik egy világhírű fotóművész éppúgy, mint egy vidéki fotóklub ma is aktív, lelkes tagja, aki 1998-ban kiállított, vagy egy természetfotós, aki 2015-ben indult egy pályázaton.Ők mindannyian letettek valamit az asztalra, "beléptek a képbe", és jelenlétükkel exponálódtak az idő folyamán. Amikor te regisztrálsz, nagy valószínűséggel a neved már bent van a rendszerben exponált profilként egy korábbi esemény vagy publikáció kapcsán. A te feladatod tulajdonosként átvenni az irányítást a saját profilod felett. Azoknak az emlékezetét pedig, akik ezt már nem tehetik meg, az FKT közössége őrzi.Tisztelgés az analóg technika előtt: A 36 kockás albumokA "leexponált film" fogalma a mai, digitális érában picit ismeretlen, vagy csak egy technikai kifejezés a sok közül. De az FKT számára ez egy mély filozófia alapja.A "leexponált film" az analóg fotográfiában a fényérzékeny emulzióra rögzített pillanatot jelentette: a valóság egy darabját, amit a vegyszeres előhívás tett láthatóvá és maradandóvá. Azt a filmet, amire a fény rányomta a bélyegét.Ugyanezt csináljuk mi is az FKT-ban: Az exponált profilok a hazai fotótörténet fényérzékeny rétegére rögzített pillanatai (kiállítások, pályázatok, cikkek formájában). Mi az FKT motorjával előhívjuk ezeket a történelmi negatívokat, és láthatóvá tesszük a kapcsolati hálójukat.Ezzel és a 36 kockás albumokkal (amikben ezeket a történelmi adatokat strukturálva és feldolgozva prezentáljuk) egyben tisztelgünk az analóg technika előtt is, rögzítve azt a pillanatot, amikor az FKT motorja előhívja az exponált múltat.A jéghegy alapja: Milyen adatbázisokat aktiváltunk?A jelenlegi hálózat csak a jéghegy csúcsa. A célunk, hogy a FotoKlikk a magyar fotográfia komplett digitális DNS-e legyen. Ehhez viszont le kell ásnunk az alapokig, és aktiválnunk kell a történelmi rétegeket.Jelenleg és a közeljövőben az adatbázisunkat és az exponált profilok hálózatát a következő források feldolgozása viszi előre:Meglévő szakmai adatbázisok: A FotoMozaik, a FotóTV és a Fotótipp szakmai anyagainak metaadatait, hivatkozásait integráljuk.Pályázatok szerzői listái: Az elmúlt 35 év "Az Év Természetfotósa" pályázatainak komplett résztvevői és díjazotti névsorait (jelenleg ezek állnak rendelkezésünkre, de várjuk a partnerek jelentkezését).Szakmai névjegyzékek: Jogi formától függetlenül, a múltban működött fotóklubok, egyesületek és műhelyek teljes tagsági listáit. (Itt nagy hiányosságaink vannak, várjuk a meglévő vagy megszűnt közösségek archivált listáit).Várjuk a partnerek jelentkezését!Célunk nem egy üres platform, amit a semmiből töltötök meg, hanem egy olyan tudástár, ami évtizedes adatokra épül. Ez a munka viszont hatalmas, és együttműködések nélkül nem tudjuk ilyen mélységben felépíteni.Várjuk a jelentkezését:Múzeumoknak, Galériáknak és Intézményeknek: Akik rendelkeznek strukturált metaadatokkal kiállításokról, gyűjteményekről.Pályázati kiíróknak és Szervezőknek: Akik meg tudják osztani velünk a múltbeli pályázatok szerzői és díjazotti listáit.Fotókluboknak, Egyesületeknek és Alkotócsoportoknak: Akiknek megvannak a meglévő vagy régen működő közösségeik archivált névjegyzékei.Minden partnerünk, aki metaadatokat ad át, hozzájárul a hazai fotográfia közös digitális emlékezetének megőrzéséhez. Ezzel rögzítjük a múltat és kontextust adunk a jelennek.Támogasd a működésünket! A FotoKlikk Társaság használata ingyenes, reklám- és algoritmusmentes. Ha szimpatikus neked ez az értékmentő irány, boldoggá tennél minket, ha a működésünket évi 15 000 forinttal (vagy havi 1500 forinttal) támogatnád. Ez az összeg alapítványi támogatásként, mindenféle levonás és jutalék nélkül, 100%-ban a technológiai fejlesztésekre megy. Ezzel a saját és a szakma digitális emlékezetébe fektetsz be.A sorozat következő, 5. részében rátérünk arra, hogyan működtetheted saját weboldaladat dupla munka nélkül az FKT "láthatatlan motorjának" segítségével.
-cover_lg.jpg?v=1788116772)
Hogyan őrizhető meg egy alkotói életmű a digitális korban?"Minden művészeti ág minden alkotóját érinti a kérdés, hogy mi történik a halála után az életművével.Fotómuzeológusként hetente keres meg egy idősebb fotós azzal, hogy mit tanácsolnék: miként tudná biztonságban megőrizni élete munkásságát.Általában több százezres életművekről van szó, amelyekből jó esetben legfeljebb néhány száz találkozott a nyilvánossággal az évtizedek alatt. Még nem volt világháló: a kortársak csak kiállításokon, albumokban, esetleg nyomtatott sajtóban láthatták ezeket. A fiókokban viszont ezerszer ennyi lapul, reménytelenül elfeledve. Gyakran már a létrehozójuk sem emlékszik rájuk, pedig nagy részük pótolhatatlan érték. Egyetlen intézmény sem vállalkozhat arra, hogy ekkora mennyiséget kezeljen, feldolgozzon, konzerváljon és nyilvánosságra hozzon. A válogatás és a választás ezért nagy felelősséggel és hozzáértéssel járó feladat."Előadó:Kincses Károly fotómuzeológus
A kettős látás kora: Mivel és kikkel találkozhattunk a FotóMozaik 2003-as évadában?A 2003-as esztendő a magyar fotográfia történetének egyik legizgalmasabb fordulópontja volt. Ebben az időszakban az analóg világ még teljes fényében tündökölt: a sötétkamrák megszokott vegyszerszaga, a hívótálcák piros derengése és a nagyítógépek alatt kirajzolódó ezüst-halogenid tónusok jelentették a fotográfiai alkotás szentélyét. Ezzel párhuzamosan azonban már megállíthatatlanul éreztette hatását a digitális képalkotás első, bizonytalan, mégis forradalmi lépéseinek iránya. A fotográfusok társadalma a „kettős látás” állapotában élt: miközben a film tónusgazdagságát és geometriai pontosságát tekintették etalonnak, a szerkesztőségek és stúdiók ablakain már betört a pixelek világa.Ebben az átmeneti korszakban a FotóMozaik nem csupán szakmai folyóiratként, hanem igazi szellemi műhelyként szolgált. Az évad hasábjain a hazai fotográfia legjelentősebb alakjai osztották meg tudásukat, elengedhetetlen iránytűt nyújtva az amatőröknek és a hivatásosoknak egyaránt. Elképesztő szellemi ív rajzolódik ki a cikkek mögött: Eifert János mélyreható aktfotográfiai sorozatával és portréival a klasszikus képépítés és a kísérletezés határait mutatta be, míg Kincses Károly fotótörténeti tárcái és arcképcsarnoka a magyar fotográfia elfeledett vagy ikonikus nagyságainak (például Strasszer Andrásnak vagy Koffán Károlynak) állított méltó emléket. Tillai Ernő képelemző rovata a kompozíció, a formai egység és a vizuális gondolkodás alapjait fésülte át, elmélyült szempontokat adva a képek esztétikai olvasásához.A technikai oldalon Jakab Zsolt Photoshop-iskolája és színkezelési útmutatói képezték hidat a digitális jövő felé, segítve a fotósokat az új szoftveres környezetben való eligazodásban, míg Jesztl Jenő írásai a sötétkamra intimitását, a hagyományos laborálás és közelfényképezés fogásait tartották életben. A természetfotózás iránt érdeklődők számára Ifj. Takács Szabolcs és Forrásy Csaba terepi tapasztalatai, kontaktuscsapdás technikái nyújtottak kézzelfogható szakmai fogásokat, de a lap emellett olyan különleges témákra is nyitott volt, mint Erőss Zsolt expedíciós fotózása vagy a sztereó/3D képalkotás úttörő kérdései Molnár Miklós tolmácsolásában.Hogy ez a szellemi pezsgés milyen valóságos piaci és technikai környezetben zajlott, azt alábbi részletes körképünk mutatja be:A 2003-as esztendő a magyar fotográfia történetének egyik legizgalmasabb fordulópontja volt. Ebben az időszakban az analóg világ még teljes fényében tündökölt: a sötétkamrák megszokott vegyszerszaga, a hívótálcák piros derengése és a nagyítógépek alatt kirajzolódó ezüst-halogenid tónusok jelentették a fotográfiai alkotás szentélyét. Ezzel párhuzamosan azonban már megállíthatatlanul éreztette hatását a digitális képalkotás első, bizonytalan, mégis forradalmi lépéseinek iránya. A fotográfusok társadalma a „kettős látás” állapotában élt: miközben a film tónusgazdagságát és geometriai pontosságát tekintették etalonnak, a szerkesztőségek és stúdiók ablakain már betört a pixelek világa.Ebben az átmeneti korszakban a FotóMozaik lapja nem csupán szakmai folyóiratként, hanem igazi iránytűként szolgált. Egyszerre ápolta a hagyományos laborálási eljárások kultúráját, és mutatta meg a helyes utat a színprofilok, a szenzortechnológiák, a RAW-konverzió, valamint a digitális utómunka labirintusában.Analóg vs. Digitális mérleg (A technikai áttekintés elemző módon)Szenzorok és felbontások: A megapixel-láz hajnala 2003-ban a digitális képérzékelők piaca rendkívül széles technológiai skálán mozgott. A belépő szintű hobbikompaktok kategóriájában a 2–3,3 megapixeles felbontás számított az elfogadott szabványnak (például a Kodak CX4200 2 MP-es vagy a CX4300 3,2 MP-es modellszériája). A haladó, úgynevezett prosumer vagy bridge gépek mezőnyében a 4–5 megapixel jelentette a csúcsot, amit olyan modellek fémjeleztek, mint a Canon PowerShot G-sorozata vagy a Sony Cyber-shot váza.A digitális tükörreflexes (DSLR) szegmensben a 6 megapixeles APS-C/DX méretű érzékelők váltak a szakmai munka alapköveivé. A Nikon D100 (6,1 MP CCD), a Fuji FinePix S2 Pro (6 MP Super CCD) és a Canon EOS 10D (6,3 MP CMOS) már a fotóriporterek és hivatásos alkotók mindennapi eszközeivé váltak. A korszak legnagyobb piaci áttörését azonban a Canon EOS 300D megjelenése hozta el: a 6,3 megapixeles APS-C CMOS szenzorral szerelt váz elsőként hozta el a cserélhető objektíves digitális rendszert a szélesebb nagyközönség számára.A professzionális stúdió- és riportfotózás csúcsán a kisfilmes képmezőt lefedő (24×36 mm-es) Full Frame szenzorok és a középformátumú digitális hátfalak álltak. A Kodak DCS Pro 14n a maga 13,5/14 megapixeles Full Frame CMOS érzékelőjével feszegette a határokat, míg a középformátumú kamerákhoz illeszthető digitális hátfalak, mint a Kodak DCS Pro Back, már 16 megapixeles felbontást kínáltak. Ugyanekkor indult hódító útjára az Olympus által támogatott, kifejezetten digitális alapokra tervezett 4/3-os rendszer is.A megabájtok és kártyák világa: Kiszámolt expozíciók Míg az analóg filmeknél a 36 kockás korlát adott keretet a fényképezésnek, a digitális gépeknél a méregdrága memóriakártyák szűkös kapacitása kényszerítette szigorú önfegyelemre a fotóst. A kor professzionális ipari szabványa a CompactFlash (CF Type I/II) volt, de mellette párhuzamosan létezett a SmartMedia, a Secure Digital (SD), a Sony Memory Stick, az xD-Picture Card, valamint a CF foglalatba illeszkedő IBM Microdrive miniatűr merevlemez is.A 2003-as esztendőben az átlagos kártyakapacitások 32 MB, 64 MB és 128 MB körül alakultak. Egy 128 MB-os kártyára mindössze 15–20 darab 12 bites nyers RAW állomány fért rá (egy-egy EOS 300D RAW fájl mérete 6–8 MB volt). A 256 MB-os és 512 MB-os kártyák már ritka luxuscikknek számítottak, az 1 GB-os határ elérése pedig a technológia abszolút csúcsát jelentette. Emiatt a fotós nem kattintgathatott felelőtlenül: minden egyes expozíciót alaposan meg kellett fontolni.Piaci árak: Milliós csúcsgépektől a 300 ezer forintos áttörésig A FotóMozaik hirdetési és „Fotó Piac” rovataiból pontos kép rajzolódik ki a korabeli árszintekről. A csúcskategóriás digitális eszközök ára a csillagokat verdeste:Kodak DCS Pro 14n (14 MP Full Frame váz): 1 425 000 Ft (+áfa)Kodak DCS Pro Back (16 MP digitális hátfal): 4 917 500 Ft (+áfa)Canon EOS-1D váz: 1 352 000 FtA félprofi DSLR kategóriában a Nikon D100 ára 600 000 Ft körül mozgott, a Fuji FinePix S2 Pro 496 000 – 604 000 Ft-ba került, míg a Canon EOS 10D ára 470 000 – 504 000 Ft volt. Ebben az árkörnyezetben csapott le villámcsapásként a Canon EOS 300D, amely vázszinten 239 990 – 256 000 Ft-ért, kitben az EF-S 18–55 mm-es objektívvel pedig 259 990 – 288 000 Ft-ért vált megvásárolhatóvá, áttörve a lélektani 300 ezer forintos határt.A memóriakártyákat szinte grammra mért aranyárban mérték:64 MB CompactFlash: kb. 8 600 – 9 600 Ft128 MB CompactFlash: kb. 13 700 – 17 300 Ft256 MB CompactFlash: kb. 21 200 – 32 000 FtKompromisszumok és munkafolyamatok: ISO-zaj, pufferelés és a DPI-harc A kor digitális úttörőinek komoly technikai korlátokkal kellett megküzdeniük. Az érzékelők zajszintje szűkös határok közé szorította a munkát: míg alapérzékenységen (ISO 100/200) tiszták voltak a képek, ISO 400 felett a kompaktok képe drasztikusan zajosodott és színes pixelegyenetlenségeket mutatott.A gépek belső memóriapuffere és írási sebessége is szűk keresztmetszetet jelentett. Az EOS 300D-ben alkalmazott Smart Buffering eljárás mindössze 4 RAW kép tárolására volt képes sorozatfelvételnél, a kártyára írás pedig képenként 1–1,3 másodpercet vett igénybe. Mivel a kártyák hamar megteltek, a hosszabb külső fotózásokra kényszerűségből 20–30 GB-os, akkumulátoros hordozható merevlemezes adattárakat (például DigiBin eszközöket) vittek magukkal a fotósok.A legjellemzőbb munkafolyamat emiatt a hibrid modell volt. Mivel a digitális vázak még drágák voltak, a fotósok jelentős része továbbra is dia- és negatívfilmre dolgozott, majd az elkészült felvételeket dedikált filmszkennerekkel (például a nagy optikai felbontású Nikon Coolscan IV ED-vel) vagy professzionális CCD síkágyas lapolvasókkal digitalizálta. A fotólaborok nagy felbontású (1024×1536 vagy 2048×3072 pixeles) hívás- és szkennelési szolgáltatásai képezték a hidat az ezüst-halogén alapú múlt és a számítógépes kiadványszerkesztési jelen között.***A Fotomozaik folyóirat korának talán a legjobb fotószakmai újságja volt, mely a fotós szakma legnagyobb szakembereinek hiánypótló szakmai cikkeivel az amatőr és profi fotósokat célozta, az ingyenesen leközölt árlistákkal fontos korképet festett és amely a fotográfiai múltunk kutatóit is bő információhalmazzal látja el.Köszönet a gyűjteményért Takács Szabolcsnak, a FotoMozaik főszerkesztőjének aki rendelkezésünkre bocsátotta ezt a hatalmas archívumot.A folyóirat megtekinthető itt: https://www.fotoklikk.eu/wp-content/uploads/2019/01/2003.pdf
A Nemzetközi Fotóművész Szövetség 2010 óta évente ítéli oda a Legjobbak Legjobbja-díjat a világ legeredményesebb fotóművészének. Ezt harmadszor is Kerekes István fotóművész érdemelte ki. Ez világrekord, mivel ő a világon az első, aki háromszoros Best of the Best-díjas lett. A díjátadót a riói Vila Galéban tartották, ahol a fotóművész fényképeiből összeállított diaporámát is megtekinthette a népes közönség.
Az adatmigráció és a rendszerezés sosem csak technikai feladat; leginkább múltmentés és tisztázás. A FotoKlikk Társalgó és a FotóFaluban rögzített előadások, beszélgetések és műsorok áthozatala közben most pontosan ez történt: a nyers felvételeket nemcsak átköltöztettük, hanem tartalmilag is a helyükre illesztettük.A folyamat során minden egyes anyagot idővonalra rendeztünk és precízen felcímkéztünk a szereplőkre vonatkozóan. Ennek köszönhetően a rögzített pillanatok nem vesznek el a tárhelyek sötétjében, hanem közvetlenül megjelennek mind a 192 érintett alkotó saját idővonalán is, hiteles keresztmetszetet adva eddigi pályájukról, gondolataikról és munkásságukról.Infrastruktúra a közösségi tanulásértEgy archívum attól él, ha nemcsak megőrzi a múltat, hanem teret ad a jelennek is. A FotoKlikk Társaság ebben aktívan támogatja a közösségéhez tartozó szervezeket és alkotóműhelyeket: minden partnerünknek automatikusan beállított Zoom szobát biztosítunk, amely nemcsak a találkozók lebonyolítását támogatja, de rögzíti is a beszélgetéseket és előadásokat. Ezeket a felvételeket ezt követően szerkeszthető és publikálható formába öntjük, hogy mindenki örömére, okulására és a fotótörténeti emlékek megóvására szolgáljanak. Így a tudásmegosztás gördülékennyé, a közösségi tanulás pedig a mindennapok részévé válik.Hiteles portfólió és élő, lüktető ökoszisztémaA rendszer felépítésénél alapvető szempont volt, hogy ne egy újabb statikus adatbázist hozzunk létre, hanem élő felületeket. A társaság keretein belül mindenkinek biztosított a saját maga által szerkesztett, hiteles történeti portfólió, amely nemcsak a portálon mutat be, de igény szerint saját önálló honlapként is használható. Ha egy szervezet ezt a struktúrát választja, a rendszer legnagyobb előnye a közös felelősségben rejlik: a tagok maguk gondoskodnak a folyamatosan friss, izgalmas tartalomról, így a felület mindig organikus és aktuális marad.Erre mutat kiváló példát elsőként a naturArt egyesület is, amely teljes honlapját áthozta a társasági ökoszisztémába. Ezzel a lépéssel a saját, jól ismert arca mellett a FotoKlikk megjelenésekkel is megturbózta a látogatottságát: nem egy magányos, elszigetelt honlap lett a végeredmény, hanem egy összekapcsolt, erős és dinamikus szakmai rendszer szerves része.Légy te is aktív tagja közösségünknek, hisz:Egy klikkhez tartozunk!
Barbalics Nándor, természetfotós, a Nimród Fotóklub vezetője, illetve Vizur János és Zsila Sándor fotóművészek közös fotókiállításon mutatják be képeiket az Újpesti Kulturális Központ Ifjúsági Házában. A kiállítást 2026. szeptember 7-én este hatkor nyitotta meg Ravasz Balázs természetfotós és Bakos Mónika, az Újpesti Kulturális Központ ügyvezetője. A tárlaton hangulatos színes és fekete-fehér természetfotók láthatók. Barbalics Nándor képei fotószecessziós, más néven piktorialista stílusban készültek és festmények hatását keltik.A kiállítás október 7-ig tekinthető meg a 1042 Budapest, István út 17. címen.A Nimród Fotóklub november 21-én fogja ünnepelni fennállásának 50. évfordulóját, amire kiállítással és fotóalbummal készülnek a klub tagjai.
Urbán Tamás páratlan dokumentarista hagyatéka és több ezer digitalizált felvétele szabadon elérhető a Fortepan archívumában. Ahogy a korábban learchivált weboldalai (a 2019-es honlap és az IMRetro) is helyet kaptak ezen az idővonalon, úgy ez a hatalmas, kutatható gyűjtemény is elengedhetetlen része a teljes életműnek.Urbán Tamás a Fortepan-on
Ha voltál tinédzser a 70-es, 80-as években, akkor az Ifjúsági Magazin (IM) biztosan alapolvasmánynak számított. Ha pedig később születtél, keresve sem találsz jobb helyet, hogy megértsd, milyen volt a Kádár-korszak fiataljainak élete.Urbán Tamás nemcsak a korszak legendás fotóriportereként dokumentálta ezt a világot, hanem ő szerkeszti az IMRetro weboldalt is. Ez a felület egy zseniális digitális archívum, ami testközelbe hozza a csöveseket, a kultikus rockkoncerteket, a korabeli divatot és a lázadó ifjúság minden rezdülését. Ez nem egy sima nosztalgiaoldal, hanem egy fantasztikusan gazdag vizuális kordokumentum, tele sztorikkal és olyan ikonikus fotókkal, amiket máshol talán sosem láthattál.Nézd meg, hogyan bulizott, öltözött és élt egy generáció – lapozz bele az IMRetro gyűjteményébe! 👉 [Link]
Urbán Tamás sosem a biztonságos felszínt fotózta. Mentőautók, börtönök, a 70-es, 80-as évek budapesti éjszakái és a pesti underground nyers, filterezetlen valósága – mind ott van a képein. Ő az a fotóriporter, aki évtizedeken át olyan helyekre vitt be minket a kameráján keresztül, ahová amúgy esélyünk sem lett volna bejutni.A 2019-ben elindított honlapja egy igazi digitális időkapszula. Nem csak egy portfólió, hanem egy átfogó, vizuális kordokumentum, ami méltó lenyomata ennek a páratlan dokumentarista életműnek. Ha érdekel a hazai fotótörténet egyik legütősebb, legőszintébb archívuma, itt a helyed.Kattints, és merülj el a nyers magyar rögvalóságban – fedezd fel Urbán Tamás fotós archívumát! 👉 [Link]
Amikor egy olyan komoly múlttal és jelentőséggel bíró intézményről van szó, mint az Esztergomi Fotográfiai Biennálé, a múlt megőrzése több egy egyszerű feladatnál – ez közös felelősségünk. Hatalmas fába vágtuk a fejszénket, de jelentjük: az EFB archívumának egy óriási szelete beköltözött a FotoKlikk Társaság hálózatába!A tegnapi maraton mérlegeAz elmúlt időszakban gőzerővel dolgoztunk azon, hogy a biennálé katalógusainak, kiállítóinak és díjazottjainak adatai ne csak porosodó PDF-ekben vagy polcon heverő kiadványokban létezzenek. A legutóbbi adatmentő rohamunk során feldolgoztuk az 1998 és 2024 közötti évadokat.Mit is jelent ez a gyakorlatban?13 teljes biennális évad archívuma épült be a rendszerbe.357 egyedi alkotó, kurátor és zsűritag adatai kerültek a helyükre.70 rangos szakmai díj és elismerés lett másodpercre pontosan és kereshetően dokumentálva.A te múltad, a te idővonaladDe mi ebben a legnagyobb dobás? Az, hogy a FotoKlikk Társaság nem egy fentről lefelé építkező, statikus múzeum. Ezzel az óriási adatfeltöltéssel nem egyszerűen egy „EFB emlékoldal” jött létre.Minden egyes ember, aki valaha kiállított, díjat nyert, zsűrizett vagy kurátorként dolgozott ezeken a biennálékon, most automatikusan megkapta a saját, személyes idővonalára ezeket a mérföldköveket. Ha ott voltál, a te portfóliód is gazdagodott!Zajmentes övezet a fotográfiánakSzemben a Facebookkal és a többi közösségi oldal mulandó, algoritmussal terhelt zajával, itt semmi sem süllyed el a hírfolyam alján. A rendszerben minden visszakereshető, hirdetésmentes és független az algoritmusok szeszélyeitől. Amit ma megtalálsz magadról, az évek múlva is pontosan ott lesz, a te életed történetének részeként.Most te jössz!Ez a hálózat érted van, és veled épül tovább. A mi munkánk csak az alapozás volt.👉 Keress rá a nevedre a rendszerben!Vedd birtokba a saját idővonaladat, és nézd meg, mi mindent kötöttünk már hozzád. És ne állj meg itt: töltsd fel a fiókban lapuló régi megnyitó-videókat (elég csak a YouTube linket bedobni!), szkenneld be a korabeli meghívókat, werkfotókat, és fűzd hozzájuk a saját emlékeidet!Építsd a saját szakmai életutad, és rakjuk össze közösen a magyar fotográfia legteljesebb, élő almanachját!
Minden galéria küzd a mindennapokban a fenntartásért, a figyelemért és a digitális zajban való maradásért. Legutóbb az ArtPhoto Galériában járva megígértem a tulajdonosnak, hogy ezen változtatunk: a FotoKlikk Társaságban a galériáknak is stabil, biztonságos helyük van, mert a magyar fotográfiai infrastruktúra közös ügy.Ma nagy örömmel jelentem be: Welcome ArtPhoto!De ez a lépés sokkal többről szól, mint egyetlen galéria támogatásáról. Ez egy olyan minta, amely megmutatja, hogyan segíthetünk egymásnak a digitális térben.Digitális mentőakció: 13 év a hálóbanSzerencsére az ArtPhoto Galéria korábbi élő közvetítéseit még időben lementettem, így azok elkerülték a májusi brutális Facebook-live takarítás áldozatait – sok értékes tartalom sajnos nem volt ilyen szerencsés. A megmentett 14 videós live, az események sora és a feltöltött albumok révén egy 13 évre visszamenőleges, részletes kiállítási idővonal állt össze. És ez még csak a kezdet: a FotoKlikk archívumában rejlő további felvételek is folyamatosan érkeznek, hamarosan pedig az egyes kiállításokat bemutató összegző posztok is napvilágot látnak.Nemcsak az ArtPhoto nyert, hanem ti isVan itt egy kulcsfontosságú dolog, ami miatt ez az egész rendszer működik: ezzel a feltöltéssel nemcsak az ArtPhoto Galéria gazdagodott, hanem mindenki más kiemelt fotós és alkotó is, aki az évek során az eseményeik fókuszába került. Megannyi művész kapta meg most automatikusan a saját idővonalára a régi kiállításait, megnyitó videóit és közös pillanatait.Ezért üzenem mindenkinek: nézz körül a Társaságban, keress a nevedre, és vedd a kezelésbe a saját idővonaladat és portfóliódat!Nem algoritmusvezérelt, hanem a miénkA FotoKlikk Társaság nem egy fentről irányított, zárt szerkesztőségi rendszer, hanem egy igazi közösségi felület. Itt mindenki hozzáteszi azt, amije van – egy-egy megmentett felvételt, dokumentumot, emléket –, és a végén mindannyian közösen kapjuk vissza a múltunkat, egy rendezett, időtálló archívum formájában.Ellentétben a Facebook és a többi közösségi oldal mulandó zajával, itt minden visszakereshető, hirdetésmentes és független az algoritmusoktól. A tartalmak nem süllyednek el a napi hírfolyam alján, így a nevedre keresve évek múlva is pontosan ott találod majd mindazt, ami hozzád tartozik.Sőt, a rendszer nyitott: ha neked is lapul a fiókodban egy régi live felvétel vagy videószösszenet, te is bármikor hozzátehetsz a galéria vagy a fotós oldalához – egyetlen lépésben akár mindkettőhöz egyszerre –, egyszerűen a YouTube-ra feltöltött videód belinkelésével.Közös műhely: kutatási anyagok, újságok és biennálékDe ami a legfontosabb: ez egy olyan egyedi ökoszisztéma, ahol a szerkesztőség és az érintett alkotók közösen dolgoznak a történeti háttér és a fotográfiai hagyatékok megóvásáért. Itt senki nincs magára hagyva az archívumával. Ahogy haladunk előre a munkával, számíthatsz arra, hogy te is folyamatosan kapod majd az idővonaladra a kutatási anyagokat, a régi dokumentumokat és a hozzád köthető emlékeket.Hatalmas tempóban haladunk: most fejeztük be az Esztergomi Fotográfiai Biennále közel három évtizedes történetének (1976–2006) feldolgozását, és hamarosan régi fotográfiai újságok, folyóiratok feldolgozását is elindítjuk, amelyek adatai szintén beépülnek a hálózatba.Az ArtPhoto Galéria mostantól nemcsak a fizikai falai között létezik, hanem egy olyan nyitott, kereshető hálózat részeként, ahol minden érintett művész portfóliója gazdagabb lett. Csináljuk együtt: keressetek rá a nevetekre, lakjátok be a saját digitális tereteket, és építsük fel közösen azt az archívumot, amit a magyar fotográfia mindig is megérdemelt!
Az Esztergomi Fotográfiai Biennále harminc éve (1976–2006) – Részvevők és közreműködők adattáraAz alábbiakban az Esztergomi Fotográfiai Biennálék 1976 és 2006 közötti időszakának hivatalos repertóriuma szerepel, rögzítve az eddigi kiállítások résztvevőit, díjazottait, zsűritagjait, előadóit és katalógusszerzőit.Zsűritagok, valamint a képbírálat idején képviselt intézmények (1976–2006): Aknai Tamás művészettörténész, Dr. Albertini Béla fotóesztéta, Bak Imre festőművész, Balla András fotóművész (a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának vezetője, kertépítész), Baranyay András képzőművész, fotóművész (a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára), Dr. Bán András művészettörténész, Dr. Bárdos István művelődéstörténész (közművelődési felügyelő), Dr. Beke László művészettörténész, Boros Géza művészettörténész (Művelődési Minisztérium Képzőművészeti Osztály), Bozsó András fotóművész, Fábián László író és művészeti szakíró (az „Életünk” főszerkesztője), Fejér Ernő fotóművész, Féner Tamás fotóművész (a Magyar Fotóművészek Szövetsége főtitkára), Gera Mihály (a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnöke), Győri Csaba közművelődési főelőadó (Komárom megyei Tanács Művelődési Osztálya), Hajdu István művészettörténész (a „Balkon” főszerkesztője), Haris László fotóművész, Hemző Károly fotóművész, Horváth Béla régész (az Esztergomi Vármúzeum igazgatója), Kaposi Endre képzőművész (a Vitéz János Tanítóképző Főiskola igazgatója), Károlyi Zsigmond festőművész, Kerekes Gábor fotóművész, Keszthelyi Ferencné művészettörténész (Magyar Képző- és Iparművészeti Lektorátus igazgatója), Kéri Ádám képzőművész, Kincses Károly fotómuzeológus (Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója), Kollár Hilda művészeti előadó (Szabadidőközpont - Esztergom), Kónya Kálmán fotóművész, Kovács Anikó művészettörténész (Magyar Képző- és Iparművészeti Lektorátus), König Frigyes képzőművész (Magyar Képzőművészeti Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára), Markovics Ferenc fotóművész, Maurer Dóra képzőművész, Mányoki Endre művészeti szakíró és fotóesztéta, Peternák Miklós művészettörténész és fotóesztéta, Peternák Zoltán grafikusművész, Sümegi György művészettörténész (Művelődési Minisztérium Képzőművészeti Osztály), Szegő György művészeti író, esztéta, építész, Szelényi Károly fotóművész, Szemadám György festőművész és művészeti író, Szerencsés János fotóművész (a Fotóművészet főszerkesztője), Tóth József fotóművész, Török László fotóművész (Első Fotócsoport vezetője), Török Tamás művészettörténész (Budapest Galéria), Virág Jenő főelőadó, Wehner Tibor művészettörténész (Képzőművészeti Lektorátus).Előadók a biennálékon: Dr. Albertini Béla, Balla András, Baranyay András, Birkás Ákos, Dr. Beke László, Fábián László, Féner Tamás, Forgács Éva, Forgács Gábor, Forgács Péter, Gazdag Gyula, Gyetvay Ágnes, Hajas Tibor, Hajdu István, Kaposi Endre, Körner Éva, Maurer Dóra, Mújdricza Péter, Pauer Gyula, Peternák Miklós, Rózsa T. Endre, Seres Zsuzsa, S. Nagy Katalin, Szerencsés János, Szilágyi Ákos, Török László.A jubileumi kiállításon díjazottként kiemelt résztvevők: Balla „Aballa” András, Herendi Péter, Kovács Melinda, Nagy Tamás, Pásztor Gábor, Soltész István, Szegedy-Maszák Zoltán, Szűcs Tibor.A teljes történeti kiállítói névsor (1976–2006): Almer Zsuzsa, Andics Árpád, Andrási Tamás, Aranyi Tamás, Attalai Gábor, Ádám József, Babusa Sándor, Bajtai Lajos, B. Kiss Gabriella, Bakos Gábor, Bakos Miklós, Bakos Veronika, Balásy Pál, Balla András „Aballa”, Balla Demeter, Balla Gergő Gergely, Balázs Róbert, Bandzsók István, Baranyay András, dr. Barczi Attila, Baricz Katalin, Barta Zsolt Péter, Bandi András, Bárány Zoltán, dr. Batár István, Batár Zsolt, Beck György, Benkő Imre, Benyhe János, Berekméri Ágnes, Berekméri Zoltán, Berényi Gyula, Berkei Csaba, Birkás Ákos, Bíró Csilla, Blinczinger Béla, Bodnár Barnabás, Bojti András, Bonyhádi Károly, Borbély Tamás, Boros György, Bozsó András, Bölcskey Miklós, Brezina Zoltán, Budai Enikő, Bukó László, Constantin László, Czeizel Balázs, Csepregi Csegő, Cseri László, Csík Ferenc, Csikós Árpád, Csontó Lajos, Csörgő Attila, Dalos István, Dallos László, Deim Péter, Detvay Jenő, Dezső Mihály, Dienes István, Diner Tamás, Dobos László, Dobosy László, Dobrík István, Drevenyák György, Drégely Imre, Eck Imre Gábor, Egyed Ufó Zoltán, Eifert János, Eperjesi Ágnes, Erdély Miklós, E. Szabó István, Éger György, Farkas Antal, Fazekas György, Fazekas Lajos, Fábián András, Fábián Dénes, Fákó Árpád, Fejér Ernő, Fejér Zoltán, Fekete Gábor, Felicides Ildikó, Fenyvesi Máté, Fiala de Gábor, Finta Edit, Flesch Bálint, Forgács Péter, Frankl Aljona, Fuszenecker Ferenc, Gábor Enikő, Galántai György, Galgóczy György, Gáll Szabolcs, Garami Richárd, Gedeon Péter, Gelencsér Ferenc, Gellért B. István, Gergelics Balázs, Gergely Sándor, Germán Péter, Gémes Péter, Ghymessy Eva, Göncző András, Grósz Katalin, Gunyhó Márta, Gyarmati Éva, Gyenes Zoltán, Gyenes Zsolt, Gyimessy Eva, Gyulavári József, Gyurján Eszter, Habik Csaba, Hagymás István, Hajas Tibor, Hajdu József, Hajtmanszki Zoltán, Halas István, Halász András, Halbauer Ede, Hamarits Zsolt, Haris László, Harnóczy Örs, Hegedűs György, Hegedűs 2 László, Hemrich Károly, Herbst Rudolf, Herendi Péter, Hock Bea, Horn László, ifj. Horti Kálmán, Hortobágyi György, Horváth Csaba, Horváth Dávid, Horváth István, Ilku János, Illés Barna, Inkey Tibor, Jankovszky György, Jelenszky István, Jokesz Antal, Jóry Judit, Juhász László, Kalapos László, Kalmár Lajos, Kalocsay Enikő, Kantor Éva, Kaposi Tamás, Kassányi Jenő, Katkó Tamás, Kálmándy Ferenc, Károly Sándor Áron, Károlyi Zsigmond, Kecskeméti Kálmán, Kelemen D. Zoltán, Kelényi Béla, Kemenesi Zsuzsa, Kerekes Gábor, Keresztes Zoltán, Kéri Ádám, Kéri Gáspár Samuel, Kiss Árpád, Kiss Réka, Klett Ibo, Klotz Miklós, Kocsis Imre, Kodolányi Sebestyén, Koleszár Gábor, Kollár György, Kollár István, Kondákor László, Kovács Attila, Kovács Endre, Kovács László Péter, Kovács Melinda, Kovács Péter, Kovács Sándor, König Frigyes, Körmöczi Csaba, Körtvélyesi László, Kránicz András, Kriss Géza, Krumpli Béla, Kulcsár György, Kunckel Zoltán, Lehotka László, Lengyel András, Lengyel Csaba, Liszy János, Lökös Zoltán, Lugosi Lugo László, Lukács Orsolya, Lux Antal, Major Ákos, Major Lajos, Major Tibor, Marsalkó Péter, Máthé András, Matkócsik András, Maurer Dóra, Manfay György, Máté András, Mátrai István, Matz Károly, Micskey István, Mikita Viktor, Moldován Csaba, Molnár Zoltán, Módos Gábor, Mónos Gábor, Montvai Attila, Mudrák Attila, Mudrák Béla, Nagy András, Nagy István, Nagy Péter, Nagy Sándor, Nagy Tamás, Nagy Zopán, Nemesi Tivadar, Németh Zoltán, Normantas Paulius, Nyilas Ilona, Obermayer Károly, Odrobina Tamás, Oláh Nándor, Oláh Tibor, Pataki Zoltán, Pácser Attila, Pál Csaba, Papp Elek, Pásztor Gábor, Pesti András, Petróczi András, Pető Szabolcs, Pikler Péter, Plachy Sylvia, Polgár Attila, Polgár Csaba, Puskás János, Pusztai Zoltán, Rácz Attila, Radócz Balázs, Rajcsányi Artúr, Reisz Péter, Retek Tamás, Ridovics András, Rosta József, Ruzsonyi Gábor, Schmal Károly, dr. Sárközi Éva, Seres Géza, Siklos Péter, Simon Csilla, Sipavicius Tamás, Sipeki Gyula, Síró Lajos, Slavei Tamás, Soltész István, Soltész Jenő, Somogyi László, Soós György, Stalter György, STB Csoport, Sugár János, Sutherland David, Swierkiewicz Róbert, Szabó Antónia, Szabó Béla, Szabó Judit, Szabó Róbert Gábor, Szabó Sarolta, Szabó Tamás, Szamódi Zsolt, Szalai Tibor, Szaszkó Antal, Szegedi-Maszák Zoltán, Szél Ágnes, Szerencsés János, Szikora Tamás, Szijjártó Ernő, Szilágyi Lenke, Szilágyi László, Szirányi István, Szi Zsolt, Szunyogh László, Szűcs Tibor, Tahin Gyula, Takács Antal, Tamás András, Tamás Katalin, Tamási Péter, Tarjáni Antal, Tasnádi László, Tatai Tibor, T. Ego István, Telek Balázs, Tengölics László, Tesch Katalin, Teszéri György, Tihanyi László, Tillai Ernő, Tímár Péter, Tobischka Gabriella, Tóth Gábor, Tóth György, Tóth József, Tóth Szilvia, Tóth-Vadnai Gábor, Török András, Török László, Trombitás Tamás, Tumbász András, Tundó Klára, Turay Balázs, Ujj Zsuzsanna, Ujvári Gábor, Vadász György, Varga Gabriella, Varga Gábor Ákos, Vargha Márk Péter, Várkonyi Erika, Vass Kálmán, Vasvári László Sándor, Váradi Zoltán, Vancsó Zoltán, Várnagy Tibor, Vármai László, Varró Géza, Varró Norbert, Vázsonyi Béla László, Vencsellei István, Veszely Ferenc, Vető János, Vécsy Attila, Vékás Magdolna, Vincze Marianna, V. Molnár Imre, Vörösmarty Magda, Wagner Ferenc, Zalka Imre, Zana Krisztián, Zátonyi Tibor, Zsakó Bálint, Zsuffa Csaba.Szerzői társulások és csoportok a biennále történetében: Balla András – König Frigyes, Balla András – Vass Kálmán, Eperjesi Ágnes – Várnagy Tibor, Felicides Ildikó – Kiss Edit, Frankl Aljóna – Lugosi Lugo László, Ghimessy Éva – Nemesi Tivadar, Grósz Katalin – Hamarits Zsolt, Hajas Tibor – Vető János, Hock Bea – Brezina Zoltán, Kuczmann Ágnes – Illés Barna, Sipeki Gyula – Mudrák Attila, STB Csoport (Sipeki, Tamási, Balla), Szilágyi Sándor – Drégely Imre, Szunyogh László – Szamódi Zsolt, Xertox csoport, FFS.
A 94. adás vendége Rédei Ferenc, a magyar fotóriporteri szakma történetének egyik legkiemelkedőbb alakja. Élő legenda, aki bő 50 éves pályafutása során több tehetséges generációt is kinevelt, és rengeteget tett azért, hogy a világ élvonalába emelje a hazai fotóriporteri hivatást. Érdemeit ismerve furcsa belegondolni, de távolról sem volt egyértelmű, hogy a fotográfia világában köt ki. Budapesten született 1944-ben, Csepelen vasesztergályosnak tanult, és 1960 után rövid ideig ebben a szakmában dolgozott. Az igazi szenvedélye azonban a sport volt. Többek között versenyszerűen úszott, sőt, 1964 és 1968 között a magyar úszóválogatott sorait erősítette. A sporttal kapcsolatos utazások során kezdett rendszeresen fényképezni; egy ajándékba kapott Rolleiflex fényképezőgéppel először sporttársait és közvetlen környezetét dokumentálta. Fotóriporteri pályafutását aztán a MÁVAUT üzemi lapjánál kezdte, majd a Magyar Rendőr munkatársa lett. 1971-től a Népszava fotóriportere, 1974/75-től 1985-ig pedig rovatvezetője volt, majd a Népszabadság fotórovatának élére került, ahol bő 30 évet töltött el. 2006-tól, nyugdíjba vonulása után a lap fotóarchívumát digitalizálta, archiválta. Munkásságáért megkapta a Balogh Rudolf díjat, a Pulitzer-életműdíjat, az Aranytollat és 2020-ban a Capa Központ által alapított Fotóriporteri Életműdíjat is. Korunk ismert fotóriporterei a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak róla, kiváló vezetőként, mentorként, barátként, sőt, apafiguraként tekintenek rá. Az utóbbi években végre saját könyvei is megjelentek, 2022-ben a “Kétszázötvenedre kettőnyolc”, egy válogatás legkedvesebb fotóiból, később pedig, “Fakapu” címmel egy izgalmas gyűjtemény a futballhoz köthető munkáival, Csillag Péter szövegével kísérve. Rengeteg interjú és beszélgetés készült már életéről, munkásságáról, éppen ezért célom volt olyan dolgokról is kérdezni, amelyekről korábban kevesebb szó esett. A műsor elején szóba kerül nagyváradi kiállítása, a szívének kedves Óbuda és mindaz, ami neki mostanában örömet okoz az életben. Kérdezem a gyermekkori élményekről és arról, hogy tulajdonképpen hogyan is lett belőle fotóriporter. Életművéről és karrieréről átfogó módon beszélgetünk, a reflektorfényt első sorban arra irányítom, hogy mi lehetett sikerességének és népszerűségének a titka, illetve, hogy mitől lesz valaki jó fotóriporter és fotórovat-vezető. Az adás utolsó részében visszatérünk a jelenhez, mesél nekünk a könyveiről, a díjakról, feleségéről, Jutkáról és fotós inspirációiról is. Jó szórakozást kívánok hozzá!
1991 novemberében nyílt meg Kecskeméten a Magyar Fotográfiai Múzeum.
A kiállítás megtekinthető a link-re kattintva
Visszanéztem az elmúlt 18 évreNem szoktam egy helyre összegyűjteni a fotópályázati eredményeimet. Sok oklevél és értesítés idővel mappákba, fiókokba vagy régi levelezések mélyére került. Most kíváncsiságból visszakerestem, mi minden történt 2008 óta.Nem rangsornak vagy dicsekvésnek szánom ezt a felsorolást. Inkább egy hosszú út rövid összegzésének – ködös hajnalokkal, elhagyott helyekkel, sok beadott és még több el nem fogadott képpel.Az eddig visszakeresett állomások, röviden:• 2008 – Zöld Bolygó: két kép a Top 30-ban; Black & White Spider Awards: három jelölés.• 2009 – Digital Camera Photographer of the Year: Editor’s Choice shortlist.• 2010 – Magyar Sajtófotó Pályázat: 2. hely; Ipoly Erdő fotópályázat: 1. hely; BWSA-jelölés.• 2011 – Együtt-lét nemzetközi fotópályázat: 3. hely.• 2012 – PhoozL Honorable Mention; az onOne fekete-fehér pályázat tíz nyertesének egyike; Macallan Photography Competition: 3. hely.• 2013 – NASA „Let It Snow” fotópályázat: nyertes kép; Ezüstgerely sportfotó-fődíj.• 2014 – Az év építészeti fotója: kiállítási válogatás; ePHOTOzine Editor’s Choice.• 2015 – National Geographic Photo of the Day, majd év végi Top 20; LensCulture Earth Awards-döntős; ND Awards Honorable Mention; The Neighborhood Award.• 2016 – International Color Awards-jelölés.• 2017 – International Color Awards-jelölés; két BWSA-jelölés; ND Awards Honorable Mention.• 2018 – Két BWSA-jelölés; One Eyeland World Top 10 Landscape: bronzérem; ELTE-fotópályázat: 3. hely; International Landscape Photographer of the Year Top 101; Fine Art Photography Awards-jelölés; Prizma kiállítási válogatás.• 2019 – BWSA-jelölés; International Color Awards Honorable Mention és jelölés; PICTURESQUE–FIAP elfogadás; IPA Honorable Mention; Tokyo International Foto Awards ezüstérem; két Monochrome Awards Honorable Mention; ND Awards és BIFA Honorable Mention; 35AWARDS-válogatás.• 2020 – Budapest International Foto Awards: ezüstérem; 35AWARDS-válogatás.• 2021 – BWSA-jelölés; Budapest International Foto Awards: bronzérem.• 2022 – BWSA- és International Color Awards-jelölés.• 2023 – BWSA-jelölés; Budapest International Foto Awards: aranyérem.• 2024 – BWSA-jelölés.• 2025 – International Color Awards Honorable Mention; BWSA-jelölés; TopPhotoAwards Photo of the Day és 35AWARDS Top 1%.• 2026 – „LÁTLak, Budapest!”: 1. hely; Siena Creative Photo Awards-döntő; Academy Photo Awards Honorable Mention; reFocus B&W-jelölés; reFocus Color Honorable Mention; három elfogadott kép a Moments in Time pályázaton.A jelenleg visszakereshető anyagban 67 külön díj, helyezés, jelölés, döntős vagy elfogadott pályamű rajzolódott ki. Biztosan maradtak még régi oklevelek és kisebb eredmények, amelyek valahol várják, hogy egyszer előkerüljenek.Visszanézve azonban nem a szám a legfontosabb. Sokkal inkább az, hogy ennyi év után is érdekel, mit lehet megmutatni egy ködös tájból, egy elhagyott épületből, egy emberi mozdulatból vagy egy pillanatnyi fényből.Ez nem lezárás. Csak egy rövid megállás és visszanézés az úton.
Fotópályázatunk hamarosan elindul. Kövesd nyomon a pályázatról szóló posztjainkat a Facebook / Instagram oldalakon. https://rmfk.hu/kepek-nyelven-fotopalyazat/https://www.facebook.com/reel/27750305458002112
Petőfiről nevezték el a legtöbb utcát Magyarországon, ha egymás mellé tennénk mind a 2800-at, az Atlanti-óceánig is eljuthatnánk. A Pictorial Collective dokumentarista fotós kollektíva kilenc tagja a Petőfi utcák 266 ezer lakóját fotózta az elmúlt másfél évben. A képeiken kirajzolódó, határon túlra is átnyúló képzeletbeli Petőfi utca a mai magyar társadalomról ad szubjektív látleletet.A kiállítás megtekinthető a linkre kattintva
Egy arcképcsarnok akkor él igazán, ha nemcsak képeket őriz, hanem történeteket, sorsokat és hangokat is. Itt, ebben a közös térben azért gyűjtünk össze a hazai fotográfia legfontosabb alakjait, hogy mindenki méltó helyet kapjon – legyen szó legendás mesterekről, elhivatott kurátorokról, sajtófotósokról vagy a mindennapok vizuális vadászairól.De egy életút nemcsak állóképekből áll, hanem beszélgetésekből, gondolatokból és vallomásokból is. Ezért szeretettel ajánljuk figyelmetekbe Kocsány Kornél streetfotós YouTube-csatornáját, a Wopcastot, a Wonderzofphotography podcast adását, amelyben háromhetente olyan mély, tartalmas és sallangmentes beszélgetések zajlanak a hazai fotós élet szereplőivel, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy valóban megértsük a lencséken túl rejlő embereket.Nem a miénk – de pont ezért csodálatos. Látni és megmutatni, hogy egy podcastnak is mekkora életútja, íve és értéke lehet, ha tisztelettel és kíváncsisággal nyúlnak a témához.Hagyj nyomot!Ez az arcképcsarnok nyitott. Azért építjük darabonként ezeket a portrékat és ajánljuk a legjobb tartalmakat, hogy inspirációt adjunk. Hogy másnak is legyen kedve idehozni a saját történetét, megosztani a munkáját, vagy felhívni a figyelmet egy fontos szakmai tartalomra. Mert a magyar fotográfia közös ügyünk – építsük együtt, és hagyjon itt nyomot mindenkinek a vizuális öröksége!Böngésszétek az életutakat, hallgassátok a Wopcast adásait, és inspirálódjatok!
