2026. március 4-én az Óbudai temetőben vettek végső búcsút Keleti Évától, a magyar fotográfia meghatározó alakjától. A gyászszertartáson Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere és Szarka Klára fotótörténész mondott búcsúbeszédet, felidézve Keleti Éva több évtizedes munkásságát, amely generációk számára formálta a magyar színházi és kulturális élet vizuális emlékezetét. A pályatársak, tanítványok és tisztelők jelenlétében megtartott búcsúztatás méltó emléket állított annak az alkotónak, aki képeivel a magyar művészeti élet számos ikonikus pillanatát örökítette meg. Keleti Éva életműve tovább él a fotográfiákban és azokban az emlékekben, amelyeket a magyar kulturális közösség számára hagyott hátra.
-cover_lg.jpg?v=1787159200)
A 85. adás vendége Révész Tamás fotográfus, fotóriporter, a World Press Fotókiállítás szervezője..Karrierét a MÚOSZ képszerkesztő képzésének elvégzése után a Képes Újság fotóriportereként kezdte 1965-ben, innen ment át az először Tükör, majd Új tükör néven futó legendás hetilaphoz, ahol egészen 1989-ig, annak megszűnéséig dolgozott.Már ezen időszak alatt vállalt munkákat külföldi lapoknak, kiterjedt kapcsolati hálójának segítségével a rendszerváltás után néhány évig szabadúszóként dolgozott, és ügynökséget is alapított. 1991-ben, azaz 35 éve vette át a Keleti Éva által Magyarországra hozott World Press Photo kiállítás hazai rendezését, amely pályázaton korábban már zsűriként is részt vett..1996-ban váratlanul jött a lehetőség, hogy kimenjenek Amerikába szerencsét próbálni, amely óriási kihívásnak ígérkezett, és - mint később kiderült - az is volt: egy rendkívül termékeny és tanulságos időszak, kellemes és embert próbáló epizódokkal egyaránt.Néhány éve költöztek vissza újra Magyarországra, ahol oktatóként és fotográfusként is továbbra is aktív életet él, a családi kötelékek miatt pedig az Egyesült Államok, Svájc, Magyarország tengelyen..Munkáját számos díjjal tüntették már ki, úgy, mint a Pulitzer–, az Arany Kamera–, a World Press Photo–, a Balázs Béla– vagy az Alekszandr Rodcsenko–díj, fotóit számtalan kiállításon láthattuk, és több mint egy tucat könyve jelent meg.Örvendetes hír továbbá, hogy idén életműkiállítása is lesz a Műcsarnokban, ami július 16-án nyílik majd és október 18-ig lesz látható (a podcastben még egy héttel korábbi nyitásról beszélünk, az nem érvényes), véssétek be a dátumot a naptáratokba..Változatos és tanulságos életpályájáról beszélgetünk az adásban, érintve a fotográfusi hivatás előzményeit, a karrierépítés lépcsőit, a World Press Photo-t, az amerikai éveket és a jelenkort is. Szóba került még bolíviai kiküldetése, a holland király kitüntetése, a kudarcok kezelése, sőt, még Ziza, szeretett kiskutyája is..Jó szórakozást kívánok hozzá!
-cover_lg.jpg?v=1788109822)
A wopcast 84. adásának vendége Zagyvai Sári fotográfus, a kortárs fotóművész-szcéna kiemelkedő alakja..Budapesten született és nőtt fel, átlagosnak korántsem mondható körülmények között. A fotográfia világa felé tinédzser korában, egy különleges séta hatására indult el, tanulmányait a Szellemképben, majd a MOME-n végezte, ahol doktori címet is szerzett. Munkásságában a műfaji korlátokat feszegeti és egyedi módszerekkel kísérletezik. Az utóbbi években nagy hangsúlyt fektetett a fizikai és virtuális valóságok közötti átmenetek vizsgálatára, legutóbbi projektjeiből egy csodálatos könyv is készült Aiotype címen. Az NKA Alkotói Ösztöndíját és a Pécsi József fotográfiai ösztöndíját többször elnyerte, munkái egyéni kiállításokon és tucatnyi csoportos kiállításon kerültek bemutatásra itthon és külföldön egyaránt. Igazán különleges hangja a magyar fotográfiának. A beszélgetés meghallgatása előtt – ha még nem ismeritek - érdemes lecsekkolni Sári munkáit a honlapján. Mivel témájában, felfogásában és a kivitelezés módjában is nagyon eltér attól, amit például én csinálok, nekem is szükségem volt egy hosszabb bevezetőre a munkássága értelmezéséhez. Épp ezért beszélgettünk sokat a kezdeti évekről és hatásokról, barangolva Sári kalandos gyermek- és fiatalkorában. Megnézzük, hol tanulta ki a szakmát és kóstolt bele a társművészetekbe, illetve megtudjuk, hogyan indította be karrierét a személyes munkák készítésével párhuzamosan. Természetesen vetünk egy pillantást a fontosabb projektjeire, külön hangsúlyt fektetve új könyvére, az Aiotype-ra..Jó szórakozást kívánok hozzá!
-cover_lg.jpg?v=1787158854)
A wopcast 83. adásának vendége Balázs Zsolt fotográfus.Elhivatottsága és társadalmi érzékenysége érett, izgalmas és fontos témákat vizsgáló anyagokban tükröződik vissza. Projektjein éveken keresztül, az alanyokat és környezetüket is alaposan megismerve dolgozik, a dokumentarista és autonóm fotóriport műfajának legszebb oldalait megcsillogtatva.Érdeklődésének fókuszában az ember és kapcsolatai állnak, különösen konfliktus-, és egyéb, megpróbáltatást jelentő helyzetekben. Legfrissebb munkájában a klímaváltozás hatásait vizsgálja az Alföldön. 2020 óta jár le rendszeresen, megörökítve a táj folyamatos átalakulását, a helyiek életének kényszerű változását és azt az erőfeszítést is, amelyet újonnan létrejött közösségek tesznek a káros hatások csökkentése érdekében.Zsolt a projektből most, részben közösségi finanszírozás segítségével, könyvet is készít „What Remains in The End” (Ami marad végül) címmel. Jól felépített, gondosan megszerkesztett fotóalbum, gyönyörű kivitelben, amelynek létrejöttéhez te is hozzájárulhatsz a leírásban található linkek segítségével.Munkásságát számos díjjal jutalmazták már, a magyar és a szlovák sajtófotó pályázaton szorgosan gyűjti be az elismeréseket és rendszeresen nyeri el az alkotását támogató ösztöndíjakat is.Beszélgetésünk fő témája az előbb említett Alföldről szóló, illetve a Rákos-patak közvetlen környezetét feltérképező Creekside Country, azaz Patakvidék című sorozata. Megtudhatjuk továbbá, hogyan menedzseli Zsolt életének főbb aspektusait, miből merít erőt és inspirációt, hogyan kezeli a kudarcokat és milyen jövőbeli terveket dédelget.Jó szórakozást kívánok hozzá!
-cover_lg.jpg?v=1788200211)
MÚOSZ NagydíjNemeh Diana: Nimród2025: Nemeh Diana, Melegh Noémi Napsugár, Szajki Bálint, Fekete István, Kállai Márton, Ránki Dániel, Török János, Zsolnai Péter, Mónus Márton, Stiller Ákos, Polyák Attila, Domokos Attila, Vörös Szabolcs, Szollár Zsófia, Mohos Márton, Bődey János, Bobál Katalin, Mikó Vencel, Erdélyi Gábor, Balogh Zoltán, Erdős Dénes, Szilágyi Anna, Balogh Dávid, Czeglédi Zsolt, Tökölyi Csaba, Hajdú D. András, Tuboly-Vincze Gabriella, Loós Panna, Bedynski Krisztián, Bódis Krisztián, Csudai Sándor, Kelemen Sándor, Farkas Norbert
-cover_lg.jpg?v=1787158470)
A wopcast 82. adásának vendége Korniss Péter, a kortárs magyar fotográfia élő legendája. Bő hat évtizedes pályafutása során külföldön is nagyra becsült alkotóvá vált, részben neki köszönhető, hogy a 20. század második felében a magyar fotográfia fennmaradt a szakma nemzetközi térképén. Hosszú távon készült saját anyagaival oroszlánrészt vállalt az eltűnőben lévő, hagyományos, paraszti kultúra megörökítésében, különös hangsúlyt fektetve a közösség erejére és szerepére mindennapi életünkben. Egy igazi, a szó legjobb értelmében vett régi vágású úriember, akinek bölcsességéből, tapasztalataiból rengeteget tanulhatunk, munkásságának pedig rengeteget köszönhetünk. Péter 1937-ben született Kolozsváron, Budapestre 1949-ben, 12 éves korában költöztek. Óriási váltás volt ez az életében, amelyből csak a gimnáziumi évekre ocsúdott fel. Onnantól kezdve viszont meg sem állt volna a nagy tiszteletnek örvendő jogi pályafutásig, ha 56-ban a forradalom idején el nem bocsátják. Tulajdonképpen ennek a sorsfordító eseménynek köszönhető, hogy Péter végül fotográfussá vált. Karrierét a Fényképész Szövetkezetnél kezdte 1958-ban, ahol elsősorban szárítóként dolgozott, de belekóstolt a fotóriporteri életformába is a tánc és a sportok fotózásán keresztül. A Nők Lapjához 1961-ben ment át, itt nem kevesebb, mint három évtizedet töltött fotóriporterként és képszerkesztőként.Ezen idő alatt kezdett bele hosszú távú projektjeibe is, amelyek életművének gerincét is adják. A rendszerváltás után egészen 1999-ig a Színház című folyóiratnál dolgozott képszerkesztőként, illetve ezzel párhuzamosan rendszeresen vállalt munkát patinás külföldi magazinoknak. Hosszú éveken keresztül tanított a Színház-, és Filmművészeti Egyetemen, valamint a METU-n is.25 könyve jelent már meg, fotóit 16 országban állították ki, életművét pedig olyan kitüntetésekkel jutalmazták, mint a Pulitzer-emlékdíj, a Balázs Béla díj, a Prima Primissima díj, a Kriterion-koszorú, a Magyar Művészeti Akadémia életműdíja, és ő volt az első fotográfus, aki Kossuth-díjat kapott. Legutóbb, 2024-ben Budapest díszpolgárává is avatták. A műsor három nagyobb részből áll. Az elsőben részletesen megvizsgáljuk Korniss Péter életének azon, rendkívül fontos szakaszát, amelyben a fotográfia még egyáltalán nem volt jelen: vagyis gyermek-, és fiatalkorát egészen az egyetemi évekig. A második részben már mint fotográfus foglalkozunk az életével, a hangsúlyt fotóriporteri karrierére fektetjük. A harmadik szakaszban aztán saját, hosszú távú anyagait vesszük górcső alá, munkásságának azon részét, amelyet nem megbízásból, hanem hivatástudatból végzett, és amelyből születtek könyvei, kiállításai, az életműve.Péter rengeteg történetet mesél ebben az adásban, és az érintett témákból sokszor kalandoztunk el váratlan, izgalmas irányokba. Bízom benne, hogy tetszeni fog nektek, nagy örömmel kívánok jó szórakozást hozzá!
-cover_lg.jpg?v=1788109891)
A 80. adás vendége Csenki Bianka, egy rendkívül tehetséges, fiatal fotográfus, aki példamutató tudatossággal közelít művészi kiteljesedése, karrierének építése és saját életének vezetése felé is. .1994-ben született Budapesten, érdeklődése a fotográfia irányába fiatal felnőttként, művészettörténeti tanulmányai után indult el. A médiummal Birtalan Zsolt képzésén kezdett el mélyebben ismerkedni, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem mesterképzésén diplomázott az „Ich Bin Bei Jules” című projektjével, amely azóta rengeteg online cikkben, kiállításon, sőt, könyv formájában is kikerült a nézőközönség elé. Megrendelésre készülő munkái mellett másodmagával egy stúdiót is vezet, illetve nagy energiát fordít saját munkáinak kivitelezésére is. Alkotásában a kíváncsiság és az önfejlesztés hajtja, olyan témákat feldolgozva, mint a szexualitás, a digitális technológiával kialakított kapcsolatunk vagy a spiritualitás..A mai adásban először az „Ich bin bei Jules” című projektjét vizsgáljuk meg részletesen. Javaslom, a podcast meghallgatása előtt vessetek rá egy pillantást a honlapján. Ebből a munkából kiindulva beszélgetünk párkapcsolatokról, poliamoriáról, a hagyományos társadalmi konstrukciók átalakulásáról és az egyensúlyra törekvés fontosságáról. Ezután vizsgáljuk meg, hogyan került Bianka közelebbi kapcsolatba a fotográfiával, miért voltak fontosak számára a külföldi kiküldetések, mit tanult a MOME-n és hogyan találta meg a fotográfián belül a számára kijelölt, jövedelmező utat. Az adás végén a The Belly Issue projektre és egyéb, Bianka életével kapcsolatos témára is kitérünk. .Jó szórakozást kívánok hozzá!
2. díj a „Az idő sodrásában” című képért.
-cover_lg.jpg?v=1787158217)
A 79. adás vendége Tóth József, közkedvelt nevén Füles. Fotográfus, karikaturista, képszerkesztő, a magyar reklámfotózás megújítója. Egy színes és teljesen egyedi személyiség, aki humorával, kreatív ötleteivel és pozitív gondolkodásával bearanyozza a szakma és a körülötte élők életét. 1940-ben született Budapesten. Képzőművészeti érdeklődése a gimnáziumi évek alatt kezdődött, ami a karikatúrák rajzolásában nyilvánult meg. 1960-ban gyakornokként kezdett el dolgozni az MTI-nél, ahol mesterei voltak többek között Zacsek Gyula és Németh József. 1960-1965 között számtalan újságban, folyóiratban jelentek meg rajzai. 1970-től szabadúszóként dolgozott, ami annak idején meglehetősen szokatlan életstílus volt, Füles azonban ki se látszott a munkából. Új iskolát teremtett friss szemléletével, ötletei sorra nyerték neki a díjakat, a fényképes hirdetések műfaját ő vitte igazi sikerre Magyarországon. A tehéntúró, a Traubisoda, a Fonyódi Ásványvíz, a Casco és még számtalan egyéb reklámja ikonikussá vált a maga idejében.A rendszerváltás az ő életébe is nagy változást hozott, tevékenysége és érdeklődési köre a könyvkészítés felé fordult. Közel 20 mű köthető a nevéhez. Alkotásait egyéni-, és csoportos kiállítások tucatjain láthatta a közönség. Díjak, elismerések garmadáját nyerte el változatos karriere során, tavaly Hegyvidék díszpolgárává avatták. Magával ragadó személyisége és energiája a mai napig óriási hatással van mindenkire, aki személyes kapcsolatba kerül vele.A mai adásban, ahogy azt tőle megszokhattuk, rengeteg sztorit mesél nekünk. Beszélgetünk kemény sorsokról és a pozitív gondolkodás erejéről. Szóba kerül vonzerejének egyik alappillére, a humor: hogyan jelent meg az életében, mi a humor szerepe és miért olyan fontos számára. Végigvesszük karrierének főbb állomásait, bepillantunk a reklámfotózás kulisszatitkaiba és el-elkalandozunk a fotóhoz szorosan nem kötődő, de érdekes, izgalmas irányokba is.Jó szórakozást kívánok hozzá!
A Magyar Tudományos Akadémia 200 éves fennállása alkalmából természetfotós pályázatot hirdet. A pályázaton mindenki részt vehet és az ifjúsági versenyzők küldíjakat nyerhetnek. A pályázat lebonyolításához a naturArt szakmai segítséget nyújt. Pályázzatok minél többen! IX. Pályázati naptárFeltöltés indítása: 2025.10.15. 8.00Feltöltés vége: 2026.01.15. 20.00 óraZsűrizés 1. forduló: 2026.01.16-01.26. A pályázat kiírását itt találjátok:https://naturart.hu/.../MTA200-termeszetfotos-palyazat... Pályázati oldal: https://mta200.naturart.hu/
-cover_lg.jpg?v=1787158015)
A 78. adás vendége Sopronyi Gyula fotográfus, a hazai fotóriporteri szakma egyik meghatározó szereplője. Mind fotográfusként, mind fotórovat-vezetőként és képszerkesztőként ragyogó példával jár elöl. Munkásságát számtalan díjjal jutalmazták, az általa mentorált fiatalabb generáció – nagyon úgy tűnik – ugyanerre az útra lép majd. Tevékenysége ugyanakkor nem csak a fotóriporteri műfajra korlátozódik, színes pályafutása során a kihívásokat keresve sok egyéb izgalmas területre merészkedett. Budapesten született, gyermekkora óta biztos volt benne, hogy a fotóval szeretne majd foglalkozni. A Práter utcai legendás iskolában tanulta ki a szakmát, majd az Esti Hírlapnál, a Blikknél és a Népszabadságnál dolgozott fotóriporterként. Rengeteg időt szakított arra is, hogy bejárja a világot: Indiában, Indonéziában, Vietnámban, később pedig konfliktusövezetekben, pl. Gázában, Pakisztánban, Szíriában vagy Líbiában ismerkedett az élet különböző aspektusaival. Éveken keresztül dolgozott szabadúszóként, megrendelői között volt többek között a The New York Times, a National Geographic, a Huffington Post és az ENSZ Menekültügyi Hivatala is. Nevéhez fűződik a 24.hu fotórovatának sikertörténete, csapatával együtt a nulláról építették fel a szakma egyik legjobb műhelyét. Gyula jelenleg ismét egy nagyobb váltásban van, élete hamarosan izgalmas, új irányokat vesz. A mai adásban beszélgetünk mindenről, amit az imént elsoroltam. A 24.hu diadalmenetével indítunk, ezután rátérünk a korai hatásokra, megvizsgáljuk a fotóriporteri élet jellemzőit és megtudjuk, kik azok a példaképek és mesterek, akik alapvető hatással voltak Gyula gondolkodására. Ő az első vendégem, aki háborús övezetekből is tudósított, úgyhogy természetesen erről is kérdezem részletesen. Az adás vége felé pedig a jövőbeli terveket vesszük számba. Jó szórakozást kívánok hozzá!
-cover_lg.jpg?v=1788110033)
A 76. adás vendége Varga Balázs fotográfus, a hazai streetfotó, pontosabban a streetfotózásból táplálkozó fotóművészet egyik legkiemelkedőbb alakja.Balázs szinte véletlenül csöppent bele a fotó világába, de akkor nagyon. Az egyetemen szociológiát tanult, egy házibuliban fedezte fel a fotózás örömét, és ez később - egy amerikai kiküldetés során - már igazi szenvedélyévé vált. Itthon megállás nélkül fotózott az utcán, s barátaival már azelőtt megalapította az első magyar streetfotós kollektívát (amely most Norma néven fut), hogy a műfaj egyáltalán népszerűvé vált volna Magyarországon. Soha nem tanulta intézményi keretek között, a kitartó fotózás és inspirálódás azonban érett, tudatos művészt varázsolt belőle. A gyakorlatban spontán, a válogatás és anyagépítés során azonban rendkívül átgondolt, megtervezett munkamódszert követ, az eredmény pedig magáért beszél: egyedi, meglepő és önazonos sorozatok kerülnek ki a keze alól, amelyek külföldön is egyre inkább felkeltik a szakma figyelmét.A mai adásban elsőként az idegenvezetésről és a zenéről beszélgettünk, mindkettő fontos szerepet játszik Balázs életében. Ezután megnézzük, milyen úton talált rá a fotográfiára és hogyan szippantotta be őt teljesen a fotós életforma. Az adás második részében pedig az anyagait vizsgáljuk meg részletesen. Érdemes az adás előtt megnézni Balázs honlapját, ott több, a műsorban említett projektje is megtalálható. Jó szórakozást kívánok a beszélgetéshez!--------
-cover_lg.jpg?v=1788111618)
A 74. adás vendége Szabó Emma fotográfus művész, egy fiatal tehetség, akinek sajátos, a megszokottól jócskán eltérő életútja rendkívül egyedi látásmódban öltött testet. Emma már egész fiatal korában rátalált a művészetre, amely egyrészt menedéket nyújtott, másrészt lehetőséget adott kreatív energiái levezetésére. Ebben az irányban folytatta tanulmányait a Jaschik Álmos Művészeti Szakgimnáziumban, a fotográfiával aztán a Krea Kortárs Művészeti Iskola és a MOME képzésein keresztül ismerkedett meg. Jelenleg mesterdiplomájára készül. Saját lelki világát feltérképező anyagaival már most igen nagy elismeréseket vívott ki itthon és a nagyvilágban, képeit külföldi magazinok vásárolják, számos kiállításon szerepelt és elnyerte a Budapest Fotográfia Ösztöndíjat is. Népszerűségének egyik oka, hogy projektjeivel elképesztő bátran, mélyen, félelem nélkül vizsgálja saját lelki folyamatait, amelyek a turbulens gyermekkor, a korai anyaság és a depressziós időszak hatására bizony sok vizsgálni valót szolgáltattak. A mai adásban végigvesszük ennek a különleges életútnak a fontosabb állomásait, nagy hangsúlyt fektetve ezek lelki és mentális kifejeződéseire. Beszélgetünk a korai évekről és a családi dinamikák hatásairól, a fiatalon anyukává válásról, a különböző szerepek összeegyeztetéséről, a mélydepresszióról és Tündérhegyről, valamint a művészet megtartó és önfelfedező szerepéről. Szóba kerülnek az önkifejezésére nagy hatást gyakorló Krea és MOME iskolák, illetve Emma mesél nekünk négy fontosabb és nemzetközi sikereket is elért, rendkívül személyes projektjeiről, mint az EXIT, a RADIX, az Izabella ABC és az X utca lakói, illetve a „But Do You Like Me”. Érdemes ezeket adás előtt vagy közben nézegetni, linkeket találtok a leírásban. Fontos témák, a megszokotthoz híven bensőséges megközelítésben, mindenkinek jó szórakozást kívánok hozzá!
-cover_lg.jpg?v=1787157620)
A 73. adás vendége Kiss-Kuntler Árpád fotográfus, képszerkesztő, a hazai fotós szakma meghatározó figurája és egyik legfontosabb szervező motorja. Árpinak két nagyobb szenvedélye volt fiatal korában, a repülés és a fotográfia. Nagy szerencsénkre az utóbbi mellett tette le a voksát. Gimnázium után a Práter utcában tanulta ki a mesterséget, majd 1977-től az MTI-ben világosítóként sajátította el a szakma legapróbb részleteit. 1979-ben került a Népszavához a legendás Rédei Ferenc csapatába, ahol 10 éven keresztül dolgozott. 1989 és 1991 között a Világ hetilap képszerkesztője volt, majd szabadúszóként tevékenykedett. 1990-ben Keleti Éva és Szebeni András társaságában megalapította a Magyar Fotóriporterek Kamaráját, melynek tíz éven át volt a főtitkára. 1994-ben főszerkesztőként újraindítja a méltán híres Fotó című havilapot, 1996-tól 1999-ig pedig annak utódját, a Fotográfia című magazint szerkeszti. 1997-ben kezdődött életének egy máig meghatározó korszaka, amikor elhívták a HVG-hez. Azóta, tehát közel 30 éve dolgozik itt képszerkesztőként egy ragyogó gárdával, átvészelve a digitális átállást és azt is, ahogy az Internet teljesen felforgatta a fotóriporteri és újságírási szakmát. Árpi hosszú és kalandos pályafutása alatt saját anyagokat is szép számmal gyártott, Példa képek című sorozatából idén a Kolta Galériában láthattunk egy ragyogó kiállítást. A mai adás felépítését ennek a kiállításnak a megnyitója ihlette, melyen Árpi élete meghatározó pillanatairól mesélt a falon látható hommage fotói segítségével. Ez nekem nagyon tetszett, így arra kértem, hogy ehhez a műsorhoz is válasszon ki néhány képet a Példa képek anyagból, hogy a hozzájuk tartozó sztorik segítségével ismerkedhessünk meg életével. A kísérlet ragyogóan sikerült. Árpi 12 fotót hozott, amelyeken keresztül megtudhatjuk, kik voltak életére nagy hatással, miért nem lett belőle inkább pilóta, mit gondol az univerzum titkairól, hogyan éltek túl egy vonatbalesetet, milyen volt a Népszavánál eltöltött 10 és a HVG-nél végigélt közel 30 év, és a végén azt is elárulja, mi kellene ahhoz, hogy sokkal szebb lehessen a fotós szakma. Az adást úgy állítottuk össze, hogy anélkül is élvezhető legyen, hogy látnátok ezeket a fotókat, de ha szeretnétek mellé megtekinteni őket, akkor kövessétek ezt a részt YouTube-on, mert ott a megfelelő részeknél mindig látni is lehet az adott fényképet. A megszokotthoz híven színes és szerteágazó beszélgetés lett, tele gondolatébresztőkkel és megszívlelendő tanácsokkal. Jó szórakozást kívánok hozzá!
-cover_lg.jpg?v=1787157216)
A 72. adás vendége Díner Tamás fotográfus, az egyik legkülönlegesebb ember, akivel valaha találkoztam. Kisvárdán született, gyermekkorát Észak-Kelet Magyarországon töltötte, majd Budapestre költöztek, ahol tanulmányait egy fotó-optikai szakközépiskolában végezte.Az Ofotértnál és a Látszerész Ktsz.-nél, majd később londinerként is dolgozott, mígnem rátalált igazi szenvedélyére, a fotográfiára. Autodidakta módon, koncertek fotózásán keresztül sajátította el a műfajt, számos híres portrét készített zenészekről, énekesekről és színészekről. Közel 200 lemezborítót köszönhetünk neki. Karriere során több újságnak és magazinnak dolgozott riporterként, képszerkesztőként, eközben bejárta Párizst, Angliát és Amerikát is. Három könyve jelent meg: a Világképeim; Beszédes kép, képes beszéd; illetve Felejthetetlen kortársaim, utóbbinak készülőben van a folytatása is. Az adást a boldogság témájával indítjuk, körüljárva, hogy Tamás életében melyek az örömforrások és honnan szokott erőt meríteni. Ezután ismerjük meg részletesen az élettörténetét, melyek tele voltak kihívásokkal és izgalmas fordulópontokkal. Beszélgetünk a zene világáról, a jazz-ről és a lemezborítókról; a zseniális Fodor Ákosról, sőt, a podcast története során először még a legendás Proust-kérdőívbe is belekóstolunk. Mindezt persze kiegészítik Tamás egyedülálló történetei és izgalmas elkalandozásai, melyekhez jó utazást és legfőképp jó szórakozást kívánok!
A naturArt és a Varázslatos Magyarország Nonprofit Kft. Közötti együttműködési megállapodás keretében “Az Év Természetfotósa” pályázatokat ezentúl a VM írja ki. A naturArt 32 ilyen pályázatot rendezett és büszkén mondhatjuk, hogy ez alatt az idő alatt -főleg ennek a pályázatnak köszönhetően- a magyar természetfotózás világszínvonalra emelkedett. Büszkén és jó érzéssel adjuk át a palyázat rendezését a VM-nek, ahol ez értő kezekbe kerül, és ahol továbbra is számítanak szakmai segítségünkre. https://etf.varazslatosmagyarorszag.hu/ A naturArt rendezi továbbra is a hazai természetfotósok legnagyobb seregszemléjét a Természetfotós Fesztivált, melynek következő időpontja 2026.02.21.” Pályázati szabályzat 2025
-cover_lg.jpg?v=1788111720)
A 71. adás vendége Molnár Anna fotográfus, az ISO100 kollektíva egyik alapítója, a hazai streetfotós szcéna harsogó színfoltja, aki egyedi és gyönyörű stílusával már a nemzetközi streetfotós közösség elismerését is kivívta.Azért is örülök, hogy egy podcast keretében is beszélgettünk, mert a története rendkívül tanulságos és inspiráló. Bizonyíték arra, hogy még a legreménytelenebb helyzetekből is van kiút, és új életet kezdeni soha nem késő.Anna igen nehéz családi környezetből érkezik, amelytől a saját érdekében már jó korán igyekezett minél távolabb kerülni. Tehetsége és kíváncsisága hívta a nagyvilág felé, azonban élete mégis teljesen másképp alakult: az egyetemről már az első évben elment családot alapítani, összesen hét gyermeket nevelt fel. Ez természetesen egy csodálatos dolog, azonban, mint hallani fogjuk, a valóság ennél jóval összetettebb volt: bántalmazó kapcsolatban élt, kiszolgáltatottan, a világtól szinte teljesen elzárva. 25 év telt így el, ekkorra jutott el Anna egy olyan pontra, ahol a túlélés érdekében kénytelen volt egy félelmetes és keservesen nehéz döntést meghozva otthagyni a családját.Az átállási folyamat hosszú és kihívásokkal teli volt, de minden perce megérte: Anna minden értelemben függetlenné vált, a kranioszakrális biodinamika módszerében hivatását, a fotográfiában pedig szenvedélyét találta meg, és mára mindkét területen a legjobbak közé tartozik.Az adást a titokzatosan hangzó, de Nyugaton már széles körben elismert és alkalmazott gyógykezeléssel, a kranioszakrális biodinamikával indítjuk, amelyet egyébként nemrég végre Magyarországon is hivatalosan elismertek: az Egészségügyi Közlöny mint egyik lehetséges terápiát ajánlja koraszülött babáknak. Bármilyen meglepő, az itt alkalmazott módszerek és a streetfotó között sok párhuzam található, erről Anna a szakdolgozatban részletesen mesélt, következtetéseit pedig mi is megvizsgáljuk.Ezután beszélgettünk Anna életéről, amelyben az alkoholista apa és a nárcisztikus férj meghatározó szerepet játszott. Nagyon fontos része ez ennek a podcastnek, hiszen a felmerült témákról ritkán esik ilyen őszintén és nyíltan szó. Hiszek abban, hogy ezeket a sok-sok embert érintő kérdéseket és problémákat csak úgy lehet orvosolni, ha minél többet és minél nyíltabban beszélünk róluk. Hálás vagyok Annának, hogy erre hajlandó volt. A podcast második felében főleg a fotográfiáról lesz szó, megtudjuk, hogyan indult el Anna ezen az úton 50 éves kora után, milyen lépések vezettek saját hangja megtalálása felé, hogy jöttek a nemzetközi sikerek és beszélgetünk a magyar streetfotó egyik legfontosabb kollektívájáról, az ISO100-ról is, melynek ő volt az egyik alapítója.Jó szórakozást kívánok hozzá!
Magasra értékelt (Highly Commended) elismerés a „Kéregdísz” című képért.
2. díj a „Szilánkokra tört tó” című képért.
-cover_lg.jpg?v=1787157080)
A 70. adás vendége Ritter Doron fotográfus, operatőr, a portréfotózás egyik hazai kiválósága.Doron már gyermekkorában belecsöppent a fotográfia világába, a szakmát a gimnázium után tanulta ki, majd egy napilapnál helyezkedett el. A fotóriporteri életvitel azonban távolabb állt tőle, igazi szerelme a kezdetektől fogva a portréfotózás volt. Karrierét mindeközben az alkalmazott fotóban, reklámszakmában és az operatőri munkában építette fel. Ösztönös tehetségével, kemény munkájával és profi hozzáállásával az évek során nevet, őszinte és közvetlen stílusával pedig népszerűséget vívott ki a szakma körében.Érdeklődési köre folyamatosan tolódott el az őszintébb alkotás irányába, ezért is indította el – először a lakásában, később a stúdiójában - a bensőséges portréfotózásról szóló Light & Coffee projektet. Ez motiválta továbbá személyes fotós sétáit Budapest utcáin, melyekből most készült el első önálló szerzői könyve, „Az én Budapestem / My Budapest” fotóalbum is. Rengeteg kreatív munkán dolgozik egyszerre, mindemellett pedig egyre több időt szakít a fiatalabb generáció oktatására és mentorálására is.A mai adásban beszélgetünk a testi-lelki-szellemi harmónia fontosságáról, az életközepi válságról, az identitás és a közösség erejéről. Elmeséli nekünk, miről szól a Light & Coffee és részletesen kielemezzük a My Budapest könyvet, illetve a könyvkiadási folyamat lépcsőit az elejétől a végéig. Szóba kerülnek meghatározó fiatalkori élményei és jövőbeli tervei is. Doron a rá jellemző, üdítő őszinteséggel és közvetlenséggel beszél életéről, ami nekem is hazai pálya, így egy könnyed, élvezetes interjú lett belőle.Jó szórakozást kívánok hozzá!