Sopronyi Gyula (szül. Budapest, 1974) Balogh Rudolf-díjas magyar fényképész, fotóriporter, a hazai dokumentarista fotográfia és sajtófotó egyik legelismertebb, nemzetközi szinten is jegyzett alakja. Pályáját a Práter Fényképész szakiskolában kezdte, majd a Soros Alapítvány szentpétervári masterclass képzése mellett a londoni Magnum ügynökség prestízsértékű Masterclass osztályában is csiszolta tudását. Pályafutása során a hazai média élvonalbeli orgánumainál dolgozott: kezdő gyakornokként az Esti Hírlapnál és a Blikknél, majd évtizedig a Népszabadság fotóriportereként, képszerkesztőjeként és fotórovat-vezetőhelyetteseként formálta a vizuális újságírást. Jelenleg a 24.hu fotó- és videórovatának vezetőjeként irányítja a vizuális tartalmakat. Fotóriporterként a világ legforróbb pontjain és legszélsőségesebb helyein fordult meg: kamerájával dokumentálta a közel-keleti háborús konfliktusokat Koszovóban, Gázában, Pakisztánban, Szíriában és Líbiában, de élt az indonéz bálnavadászok viskóiban, és követte az indiaiak rituális Gangeszbe-merülését is. Képei olyan tekintélyes külföldi lapokban és ügynökségeknél jelentek meg, mint a The New York Times, a COLORS Magazine vagy a Huffington Post. 2011 és 2013 között az ENSZ Menekültügyi Főbizottságának (UNHCR) hivatalos fotósaként és videósaként is tevékenykedett. Pályafutását elképesztő elismerések övezik: a Magyar Sajtófotó Pályázaton 1997 és 2011 között 17 alkalommal díjazták, kétszer is elnyerte a rangos Év Fotóriportere díjat, valamint a MÚOSZ Nagydíjat és az André Kertész Nagydíjat is. 2011-ben kiemelkedő fotóművészeti tevékenységéért Balogh Rudolf-díjjal tüntették ki. Az utóbbi években tudatosan nyitott az autonóm, művészeti projektek felé: Floating Aspect című sorozatával, valamint a Kilencven perc című munkájával (amellyel elnyerte a Robert Capa Nagydíj ösztöndíját) egy alkotói pálya határozott újrapozicionálását mutatta be. Tagja és elnökségi tisztségviselője a Magyar Fotóművészek Szövetségének és a Magyar Fotóriporterek Szövetségének.
