Féner Tamás

Féner Tamás (Budapest, 1938. november 17. – ) Kossuth-díjas magyar fotóművész, fotóriporter, lapszerkesztő és egyetemi oktató. A hazai valóságelvű fotográfia és a fotózsurnalisztika egyik legmeghatározóbb, élő klasszikusa, akinek munkássága a klasszikus sajtófotótól és szociofotótól a formabontó portrékon át egészen a modern absztrakt és konstruktív képekig ível. [1, 2, 3]

Szakmai Pályafutása és Karrierje

Féner Tamás 1957-ben érettségizett a Madách Gimnáziumban, majd elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskolát. Pályafutása során a legjelentősebb hazai sajtóorgánumok fotóriportereként és szerkesztőjeként dolgozott: [1, 2, 3]

• Sajtókarrier: Hosszú ideig a Film Színház Muzsika munkatársa és művészeti szerkesztője volt (1957–1986), később a Képes 7 főszerkesztő-helyetteseként (1986–1990), majd a Népszava (1991–1993) és a Népszabadság Magazin (1997–2002) fotósaként tevékenykedett. 2003 és 2011 között a Magyar Távirati Iroda (MTI) munkatársa volt. [1, 2]
• Folyóirat-szerkesztés: Negyedszázadon át vezette és szerkesztette a Fotóművészet című szaklapot. [1]
• Szakmai közélet: 1978 és 1986 között a Magyar Fotóművészek Szövetségének (MFSZ) főtitkára volt. [1]
• Oktatás: Tudását és tapasztalatait egyetemi szinten adta át, oktatott az ELTE-n, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) és a Kaposvári Egyetemen is. [1]

Alkotói Stílusa és Főbb Témái

Művészetét mély képi fegyelem és gondolati szabadság jellemzi. Alkotói korszakai markánsan elkülönülnek egymástól:

• Portréfotózás: Különleges, 30–40 fős baráti és ismerősi köréből készített portrésorozatokat (színészeket tudatosan kihagyva a folyamatból), ahol az ábrázolt személyekhez rendelt tárgyak és attribútumok kaptak kiemelt szerepet.
• Szociofotó és Dokumentarizmus: Nevéhez fűződnek a mindennapi életet, a munkásvilágot és a hazai zsidó hagyományokat megragadó, mélyen valóságelvű sorozatok.
• Absztrakció és Konstruktivizmus: Az utóbbi években eltávolodott a direkt dokumentálástól, és strukturális formákkal, elforgatott kompozíciókkal, valamint színes, játékos absztrakt képekkel kísérletezik. [1, 2, 3, 4]

Főbb Elismerései

Pályafutása során szinte minden jelentős állami és szakmai kitüntetést elnyert: [1, 2]

• Balázs Béla-díj (1973)
• Érdemes Művész (1984) és Kiváló Művész (2005)
• Prima Primissima díj (2007)
• Hazám-díj (2008)
• Kossuth-díj (2010)
• Aranytoll (2016) [1, 2]

Aktuális Kiállítása

Életműve folyamatosan aktív és alakul. Az Országos Széchényi Könyvtár kápolnaterében rendeztek önálló tárlatot alkotásaiból „Írom vers, ahogy jön” – Szerkezeti játékok, konstrukciók címmel. A kiállítás a művész 2015 és 2025 közötti konstruktív és absztrakt korszakát mutatja be, ahol a látogatók a képek mellett Féner Tamás saját hangján megszólaló életműinterjú-részleteket is meghallgathatják. [1]