Rédei Ferenc (Budapest, 1944. február 28. – ) Balogh Rudolf-díjas, Pulitzer-emlékdíjas és Aranytollas magyar fotóriporter, képszerkesztő, a hazai sajtófotózás egyik legmeghatározóbb, „élő legendaként” tisztelt alakja. [1, 2, 3]
Életútja és karrierje
Eredetileg vasesztergályosnak tanult Csepelen, valamint főállású úszóként sportolt; a fotózással is sportolói karrierje során ismerkedett meg egy ajándékba kapott Rolleiflex géppel. Fotóriporteri pályáját a MÁVAUT üzemi lapjánál kezdte, majd a Magyar Rendőr munkatársa lett. [1, 2]
A hazai sajtóban végzett rovatvezetői és szerkesztői munkássága korszakalkotó volt:
1971–1985: A Népszava fotóriportere, majd 1975-től a lap fotórovatának vezetője.
1985-től: A Népszabadság fotórovatának vezetője.
Nyugdíjas éveiben (2006-tól): Kulcsszerepet vállalt a múlt megőrzésében: a Népszabadság 1963 és 1990 közötti teljes fotóarchívumának digitalizálását és archiválását végezte el. [1]
Szakmai öröksége
Művelőjeként a klasszikus fotóriporteri vonalat képviselte. Munkáiban kiemelt szerepet kapott a sportfotózás, amelyet a szakma alapjának és a fegyelmezett figyelem legjobb iskolájának tartott. Egyik leghíresebb, korában szokatlanul közvetlen felvétele a Keleti pályaudvaron Berlinből hazatérő, feleségével összesúgó Kádár Jánost ábrázolja (1983). [1, 2]
Tanárként és vezetőként generációk példaképe: a ma aktív magyar fotóriporterek jelentős részét ő indította el a pályán és nevelte ki. Munkásságáért 2020-ban a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ neki ítélte a rangos Fotóriporteri Életműdíjat. [1, 2, 3]
