"A fény nemcsak mutat, hanem emlékezik is. Lux in tenebris – a csendes pillanatok igazsága."
Nagy Katalin (Kata) a 2000-es évek elején kezdett el komolyabban foglalkozni a fotózással, miután elvégezte Zsila Sándor fotósuliját, majd a Forrásvíz Mesterkurzust. Munkássága elsősorban a természetfotózás területén bontakozott ki.
Eleinte diára fényképezett, később áttért a digitális technikára. Képei már a kezdetektől többet jelentettek a természet egyszerű dokumentálásánál: elgondolkodtató, sokszor spirituális tartalmakat hordozó alkotások voltak. A digitális képek kidolgozása során időnként kreatív megoldásokat is alkalmazott, hogy még pontosabban kibontsa és kifejezze az általa megfogalmazott mondanivalót.
A diaporáma, később a digiráma készítése is fontos része volt munkásságának. Eleinte saját képeiből állított össze ilyen műveket, később pedig más alkotók felkérésére is készített digirámákat.
Ritkán pályázott, a versenyeken elérhető sikerek kevéssé motiválták. Amikor azonban mégis úgy döntött, hogy megméretteti munkáit, képeivel és digirámáival számos díjat nyert.
A fotózás mellett hobbiként selyemfestészettel is foglalkozott, amelyben ugyancsak magas színvonalon alkotott. Művészi érzékenysége és különleges látásmódja ezen a területen is megmutatkozott.
2020 januárjában, mindössze fél évvel a diagnózis felállítása után, agydaganat következtében hunyt el. Vele egy rendkívül szerény, ugyanakkor kivételes tehetségű és érzékenységű művészt veszítettünk el.
Halálát követő évben Vizúr János Üzenetek címmel fotóalbumot szerkesztett legszebb és legkiemelkedőbb alkotásaiból. A kötetet a Kitaibel Kiadó jelentette meg, így Kata különleges képi világa és művészi öröksége méltó módon maradhatott fenn.
