Sötét Világos
HU
Fiókom
  • Bejegyzések
  • Éves szellemi és fotótörténeti körkép: Fotóművészet 2016 (LIX. évfolyam)

Éves szellemi és fotótörténeti körkép: Fotóművészet 2016 (LIX. évfolyam)

Fotóművészet
2016. 12. 31. 20:12
Éves szellemi és fotótörténeti körkép: Fotóművészet 2016 (LIX. évfolyam)

Éves szellemi és fotótörténeti körkép: Fotóművészet 2016 (LIX. évfolyam)

A Fotóművészet 2016-os évfolyamának négy lapszáma egy olyan átfogó szakmai és szellemi horizontot rajzol ki, amelyben a kortárs fotográfiai praxis, az alkalmazott és autonóm művészet közötti átjárhatóság, a tudományos igényű fotótörténeti forráskritika, valamint a digitális képkultúra elméleti kérdései szerves egységet alkotnak.

1. Az év fő témái és elméleti csapásirányai

  • Dokumentarizmus, etika és társadalmi felelősségvállalás: A teljes évfolyamot végigkísérte az ábrázolt emberi sorsok és a fotográfus etikai felelősségének kérdése. A lap kiemelten foglalkozott a kiszolgáltatottság, a mélyszegénység és a humánus dokumentarizmus határaival (Hajdú D. András kongói és hazai riportjai, Stalter György roma közösségekről készült szociofotói, Steve McCurry menekültportréi, valamint a Sajtófotó kiállítás kapcsán a menekültválság képi reprezentációja).
  • Szubjektív terek, posztindusztriális táj és a test ontológiája: A tájábrázolás a puszta leképezésből átlépett a belső lelkiállapotok és a melankólia képi metaforájába (Riskó Gáspár posztindusztriális sorozatai, Martinkó Márk éjszatkai városi tájai, Haid Attila tájbeavatkozásai). Ezzel párhuzamosan a test sérülékenysége és a betegséggel való szembesülés (Horváth M. Judit), valamint a családi és magánéleti viszonyok pszichológiája (Máté Gábor) a személyes szféra feltárásának legmélyebb stációivá váltak.
  • Archívumkutatás, forráskritika és mítoszrombolás: A folyóirat 2016-os évfolyamának egyik legfontosabb szakmai vállalása az archívumi képek szigorú forráskritikája volt. A lapszámok rámutattak arra, hogy a történeti fotók téves datálása, felületes feliratozása vagy átértelmezése miként torzítja a kollektív emlékezetet (a magyarországi holokauszt-fotográfiák archiválása, a Robert Capa-hagyaték levéltári rétegei, a Munkácsi-életmű és a bezárt budapesti Vidámpark képarchívuma).
  • Mediatizáció, digitális fordulat és tömegkultúra: A lap elméleti szerzői részletesen elemzték a fotográfia képzőművészeti pozícióit, az intézményi diskurzusokat és a digitális technológia hatásait. Kiemelt szerepet kapott a kortárs vizuális tömegkultúra jelenségeinek kritikai értelmezése (a szelfikultúra és a digitális nárcizmus Cséka György esszéjében, a Nemzeti Szalon átfogó panorámája, Pfisztner Gábor médiumelméleti cikksorozata, valamint Montvai Attila írásai a technológiai felbontás ontológiájáról).
  • Műfaji határok átlépése – Divat, reklám és autonóm fotó: A folyóirat kiemelten foglalkozott az alkalmazott fotográfia (reklám-, divat- és műtermi fotó) és az autonóm művészi látásmód metszéspontjaival, feltárva a hazai felsőfokú fotóoktatás (MOME) szemléletváltását (Máté Gábor és Perlaki Márton nemzetközi karrierje, Women in Chanel kiállítás).

2. A legfontosabb kortárs alkotók és kritikai visszhangjuk

  • Eifert János – Bacskai Sándor készített vele terjedelmes életút-interjút, amelyben a fotográfus felülbírálta a pillanat-dogmát, hangsúlyozva a gondolati előkészítés és a kísérleti formanyelv elsődlegességét.
  • Perlaki Márton – Bacskai Sándor mutatja be a nemzetközi divatfotográfia és a független művészi autonómia közötti egyensúlyozását, kitérve a The Room magazinra és az intuíció szerepére.
  • Hajdú D. András – Bacskai Sándor mélyinterjújában a fotóriporteri etika, a kongói orvosi missziók és a hazai szegénységábrázolás dilemmáit elemzi.
  • Máté Gábor – Bacskai Sándor interjújában az alkalmazott fotográfia, a MOME Fotográfia tanszékének vezetése és a családi kríziseket feldolgozó autonóm sorozatok összefüggéseit tárja fel.
  • Horváth M. Judit – Pfisztner Gábor elemezte betegségnaplóját (Privát képek), az emberi test kiszolgáltatottságát és a kamerával való szembesülést.
  • Riskó Gáspár és Martinkó Márk – Somosi Rita írt posztindusztriális, melankolikus, szubjektív és sci-fi hangulatú éjszakai tájsorozataikról.
  • Stalter György – Németh Gábor irodalmi hangvételű esszéjében értelmezte a roma közösségeket ábrázoló szocio-dokumentarista munkáit.
  • Steve McCurry és Martin Parr – Szegő György elemzi a nemzetközi dokumentarizmus ikonikus humanitárius esztétikáját (McCurry), valamint a turizmus és a fogyasztói társadalom szatirikus kritikáját (Parr).
  • Fabricius Anna és Vékony Dorottya – Gellér Judit és Somosi Rita írásai a közösségi identitás, a munkás szerepmodell és a performatív fotográfia kérdéseit bontják ki.
  • Mari Mahr és Lars Schwander – Palotai János mutatja be költői tárgymontázsaikat, személyes emlékkollázsaikat és konceptuális portrésorozataikat.
  • Hilla Becher (és Bernd Becher) – Anne Kotzan emlékezik meg az ipari építészeti tipológiák és a düsseldorfi fotóiskola meghatározó alakjáról.

3. Fotótörténeti és technikatörténeti kutatások

  • Moholy-Nagy László és Lucia Moholy: Albertini Béla négyrészes, alapvető kutatássorozata Moholy-Nagy 1932–1935 közötti skandináviai és marseille-i felvételeiről a német képes újságokban, tisztázva a variánsok, a radikális nézőpontok és Lucia Moholy fotográfusi szerzőségének kérdéseit.
  • A magyarországi holokauszt-fotográfiák forráskritikája: Jalsovszky Katalin kétrészes módszertani tanulmánya a történeti képek téves datálásáról, felületes képaláírásairól és a retusálásokról (kiemelve Veres Tamás, Wallenberg fotósának munkáit).
  • Robert Capa gyűjteményi rétegei: Cs. Lengyel Beatrix és Fisli Éva forráskritikai írása a Capa-hagyaték eredeti sajtópublikációiról, negatívjairól és a mítoszgyártással szembeni levéltári tényekről.
  • Pécsi József berlinei aktalbuma (1922): Albertini Béla tanulmánya Pécsi József Zwölf Aktaufnahmen című kötetének előzményeiről és Karl Schenker 1919-es albumának hatásáról.
  • Munkácsi Márton korai riportjai: Baji Etelka kutatása a Magyar Nemzeti Múzeum Fényképtárában őrzött korai sajtófotókról és magánéleti dokumentumokról.
  • Technikatörténeti sorozatok: Fejér Zoltán írásai a fotográfia technikai mérföldköveiről (Talbot korai kamerái, a magyar Langer-Elko, a Plaubel Makina és a Middlemiss faházas gép), valamint Montvai Attila háromrészes elméleti fejtegetése a digitális felbontásról és a technológia ontológiájáról.
Albertini Béla Alföldi Róbert Bacskai Sándor Baji Etelka Balogh Zoltán Bán András Bánhegyesi Antal Bartha Máté Bartis Attila Bilák Krisztina Bődey János Brassai Bruzák Noémi Cs. Lengyel Beatrix Cséka György Deim Balázs Demeter Zsuzsanna Diósi Máté Eifert János Eikoh Hosoe El Kazovszkij Ellen Frank Fabricius Anna Fajó János Fejér Zoltán Fisli Éva Forgács Péter Gellér Judit Gerda Taro Gombos Lajos Haid Attila Hajas Tibor Hajdú D. András Hardi Richárd Herman van den Boom Hilla Becher Horváth Imre Horváth László Horváth M. Judit Jalsovszky Katalin K. Horváth Zsolt Kállai Márton Kálló Péter Kardos Sándor Kemenesi Zsuzsanna Kerekes Gábor Kéri Ádám Kertész André Kincses Károly Kocsis Imre Kolozsi Bea Komka Péter Koszticsák Szilárd Lee Gapchul Langer Ignác Lengyel András Lucia Moholy Lugosi Lugo László Máté Bence Máté Gábor Mátrai Miklós Markovics Ferenc Martinkó Márk Módos Gábor Moholy-Nagy László Montvai Attila Munkácsi Márton Németh Gábor Nevelő Judit Olga Tobrelutsz Pályi Zsófi Palotai János Pécsi József Perlaki Márton Peternák Miklós Pfisztner Gábor Pinczehelyi Sándor Riskó Gáspár Robert Capa Sióréti Gábor Somosi Rita Stalter György Stiller Ákos Sümegi György Surányi Mihály Szarka Klára Szegő György Szilágyi Anna Szombat Éva Szöllősi-Nagy András Timár Péter Tomsics Emőke Urbán Ádám Üveges Krisztina Vékony Dorottya Veres Tamás Vető János
Kép szerkesztése