Albertini Béla

Dr. Albertini Béla (1940. március 14. – 2020. június 30.) kiemelkedő magyar fotótörténész, fotóesztéta, szakíró és a Kaposvári Egyetem professor emeritusa volt. Munkássága alapjaiban határozta meg a hazai fotótörténet-írást, kutatásainak fókuszában pedig elsősorban a magyar szociofotó állt. [1, 2, 3, 4]

Tanulmányai és tudományos fokozatai

• 1963: Diplomát szerzett a szombathelyi Tanítóképző Intézetben.
• 1971: Elvégezte az ELTE BTK történelem–népművelés szakát.
• 1979: Megkapta a fotóesztétikai egyetemi doktori címet.
• 1984: Elnyerte a művészettörténet-tudomány kandidátusa fokozatot. [, 2, 3]

Szakmai pályafutása és oktatói tevékenysége

• Szakmai szervezetek: 1977-től a Magyar Fotóművészek Szövetsége tagja, ahol az Elméleti Bizottságot is vezette. [1, 2]
• Művészeti vezetés: 1979 és 1986 között a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának, valamint a Nagybaracskai Fotográfiai Alkotótelepnek volt a művészeti vezetője. [1, 2]
• Felsőoktatás: Az egyetemes és magyar fotótörténet megbízott előadójaként tanított a Magyar Iparművészeti Főiskolán (1986–2000), a Budai Rajziskolában, a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán és a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán. [1, 2, 3]
• Sajtó: Szerkesztőként és szakíróként dolgozott a Fotó című szaklapnál. [1]

Legfontosabb kötetei és kutatásai

Számos tanulmányt és könyvet jegyzett, amelyek a mai napig alapműnek számítanak a magyar fotográfiában: []

• A magyar fotókritika története 1839–1945 (1987)
• A Sarló szociofotós vonulata (1993)
• A magyar szociofotó története a kezdetektől a második világháború végéig (1997) [1, 2]

A szakmában „szobatudósként” ismert, rendkívül alapos, csendes természetű kutató volt, aki a képek elemzését mindig precíz társadalmi-politikai háttérrajzzal és nemzetközi kontextussal kapcsolta össze