A FotoKlikk Filmklub következő filmjén Rédei Ferenccel beszélget Dékán István, 2009-ben. A beszélgetés vágott felvétele 50 perc. 

Rédei Ferenc: Beszélgetések a fényképezésről – Sportfotózástól a sajtófotó világáig

A FotoKlikk Filmklub oral history sorozatának keretében a riportokat készítette, vágta és a szereplőkkel beszélgetett Dékán István – aki egyúttal biztosította számunkra a teljes sorozatot. A jelen epizód vendége Rédei Ferenc fotóriporter, aki nyugdíjasként idézi fel évtizedes pályáját, megosztva a nézőkkel a sajtófotózás, a sportesemények és a szerkesztőségi munka kulisszatitkait.

A kezdetek: Sportolóból fotoriporter

Rédei Ferenc úszó sportolóként kezdte pályáját, és már aktív sportolókorában megszerette a fényképezést. Sajátos hátteréből adódóan a sportfényképezés állt hozzá a legközelebb, hiszen egész addigi életét a sportpályákon töltötte. Külsős munkatársként kezdett dolgozni a Képes Sport számára, ahol a szerkesztőség – emlékei szerint egy almás illatú ngyöngyöző irodában – kedvezően fogadta korai sportfelvételeit, bíztatva őt a folytatásra. Ez a korai időszak meghatározó alapot jelentett számára a sportesemények dinamikus rögzítésében.

Újságírói évek a Népszavánál és a Népszabadságnál

1971-ben került a Népszava laphoz fotoriporterként, ahol 1985-ig dolgozott. 1974-ben a szerkesztőség vezetésének megbízásából ő alakította ki és állította fel a napilap önálló fotorovatát, mivel a megnövekedett képigények már megkövetelték a szervezeti formában dolgozó fotóriporteri csapatot. 1985-ben átkerült a Népszabadsághoz, ahol már fotorovat-vezetőként irányította a meglévő rovatot egészen 2006-os nyugdíjba vonulásáig. Munkája során mindent fotózott – a sport mellett politikai eseményeket, protokolláris pillanatokat, valamint gyári munkásokat és munkahelyi jeleneteket is, amiket különösen nagy örömmel örökített meg.

A sportfotózás iskolája és a fegyelmezett figyelem

Rédei kiemelt hangsúlyt fektetett arra, hogy a lapnál dolgozó valamennyi fotóriporter – még azok is, akik nem kedvelték a sportot – rendszeresen járjon sporteseményekre. Tapasztalata szerint a sportfotózás extrém gyorsasága olyan fegyelmezett figyelmet és koncentrációt követel meg, amely a fotózás minden más területén (például a tánc vagy az interjúk készítése során) is kamatoztatható. Saját rutinjában ritkán használt motoros sorozatfelvételt; vallotta, hogy a fotósnak meg kell éreznie azt az egyetlen, igazi pillanatot, amikor exponálni kell. A hagyományos filmfogyasztási korlátok (például a 12 vagy 36 kockás tekercsek) kitűnő iskolát jelentettek abban, hogy az ember agya előre gondolkodjon, és tudatosan szűrje meg a fontos pillanatokat a kevésbé fontosaktól.

Szerkesztőségi logisztika, válogatás és sajtóetika

A fotorovat-vezetői munka komoly logisztikai feladatokat rótt az irányítóra: a napi hírfolyam, a rovatok igényei és a fotósok beosztása folyamatos egyeztetést igényelt. A digitális technika elterjedése és az online sajtó megjelenése (például az azonnali képküldő eszközök) felgyorsította a híradást, de a képek körüli szerkesztőségi viták – hogy álló- vagy fekvőformátumú kép illeszkedik-e jobban az oldalra – megmaradtak a mindennapi munka részének. A sajtóetikai kérdéseket illetően hangsúlyozta: a sajtófotóban nincs helye a manipulációnak, az emberek eltüntetésének vagy a valóság meghamisításának. Bár a digitális eszközökkel (mint a Photoshop) vagy a korábbi amerikai retusálással technikailag sok minden lehetséges lenne, a szakmai szabályok és a tisztességes újságírói szemlélet ezt szigorúan elutasítják.