Tóth József „Füles”: A reklámfotózás poénjai és a tiszta ötlet hatalma

A FotoKlikk Filmklub oral history sorozatának keretében a riportokat készítette, vágta és a szereplőkkel beszélgetett Dékán István – aki egyúttal biztosította számunkra a teljes sorozatot. A jelen epizód vendége Tóth József „Füles” fotográfus, aki az MTI Fotónál eltöltött évektől a reklámplakátok aranykoráig veszi sorra pályáját, megosztva a nézőkkel a műtermi humor, az applikációk és a szabad ötletelés kulisszatitkait.

A kezdetek és a mesterek egyszerűsége

A fotózást 1962-ben kezdte el tanulni kiváló mesterek – Németh József, Sziklai Dezső és Járai Rudolf – keze alatt, akik végig azt éreztették vele, hogy érdemes a szakmával foglalkozni. Közülük Németh József munkamódszere vált etalonná számára: a mester végtelenül egyszerűen, gyakran egyetlen lámpával világított, és a műtermi munka előtt mindig részletes vázlatokat készített. Eredetileg karikaturistaként indult, és a riportfotózás állandó rohanása helyett a nyugodt műtermi munka vonzotta, ahol a fehér papíron a semmiből hozhatott létre valami újat. Saját bevallása szerint „botcsinálta riporter” volt, aki a valós események puszta rögzítése helyett inkább átrendezte a helyszíneket az esztétikusabb végeredmény érdekében.

Az ötlet elsődlegessége és az applikációk művészete

A hiánygazdaság éveiben a reklámfotózásnak gyakran nem volt valódi piaci versenytéte, így a plakátok inkább vizuális játékok, történetmesélő alkotások voltak. Tóth József számára a fotózás csak eszköz volt, a lényeg mindig az ötleten, a poénon és a humoron van; mint fogalmazott, a fényképezés közben maga a gép és a technika zavarta a legjobban. Úgy vélte, hogy az önálló alkotásokhoz a fotósnak olvasottnak, műveltnek kell lennie, ismernie kell a művészettörténetet és a zenét. Kompozíciós módszereihez – az applikációkhoz – olyan mesterektől merített ihletet, mint Arcimboldo zöldségekből és gyümölcsökből összerakott emberfői vagy Picasso tárgykollázsai.

Ikonikus plakátok és háttértörténetek

• A tehéntúró plakát (1972): A megbízó csupán egy unalmas tányér túrót kért egy kis dekorációval, ám ő a rendelkezésére álló rövid idő alatt egy tehénfejet formázott meg belőle. Az ihletet egy Zolika nevű kisfiú adta, aki szarv alakú kiflivel a kezében lépett be a pincébe, amit paprikával, paradicsommal és margarétával egészített ki. A forradalmian új, humoros megoldást a megrendelő azonnal elfogadta, a plakát pedig díjat nyert és az év legjobb kereskedelmi plakátja lett.

• A papírporzsák: Hogy egy színtelen, unalmas porzsákot érdekessé tegyen, origamiszerűen egy elefántot hajtogatott belőle, ahol a porszívó csöve jelképezte az állat ormányát.

• Őszi könyvhetek: Egy fahasábból kifűrészelt egy darabot, és a helyére egy pontos méretű könyvet illesztett be egy rászálló lepkével. A könyv felkutatása során egy antikváriumban azzal a humoros kifogással szerelte le a gyanakvó üzletvezetőt, hogy a felesége mániákusan ragaszkodik ahhoz, hogy a könyvespolcon egyetlen kötet se lógjon ki. Egy bajai előadásán egy idős néző tökéletesen rátapintott a kép rejtett üzenetére: „Tuskók, olvassatok!”.

• Az autórádió: A „Kedvenc zenekarát nem viheti magával” koncepció mentén egy teljes zenekart telepített ki egy zsámbéki búzamezőre, mindezt teljesen egyedül, stáb nélkül megszervezve. Az egyik fotónál a vakszerencsének köszönhetően hajtott be a háttérbe egy motoros a tökéletes pillanatban, amit a felülről nézős (aknás) kamera miatt az expozíció alatt észre sem vett.