A FotoKlikk Filmklub következő filmjén Szalay Zoltánnal beszélget Dékán István, 2009-ben. A beszélgetés vágott felvétele 31 perc. 

Szalay Zoltán: Beszélgetések a fényképezésről – Portrék, társadalmi riportok és a sajtóetika hitelessége

A FotoKlikk Filmklub oral history sorozatának keretében a riportokat készítette, vágta és a szereplőkkel beszélgetett Dékán István – aki egyúttal biztosította számunkra a teljes sorozatot. A jelen epizód vendége Szalay Zoltán fotográfus, aki a műtermi munkáktól kezdve a szociografikus mélyriportokig, a portrék pszichológiájától egészen a sajtóetika alapvető kérdéseiig veszi sorra a fotográfia lényegét.

A klasszikus látásmód és a portrépszichológia

Szalay Zoltán évtizedeken át a szakma szinte minden ágát művelte a műtermitől a riportfotózásig. Szomorúan látja a mai elkényelmesedett gyakorlatot, amikor egy nagylátószögű objektívvel és ráhelyezett vakuval automatikus, sablonos képeket lőnek. Ezzel szemben ő mindig tudatosan választotta meg az eszközeit, hogy az alany legjellemzőbb, legelőnyösebb arcát mutassa meg.

• Latinovits Zoltán portréja: Amikor a színművésszel készített hanglemezborítót, Latinovits órákon át mondta Ady verseit. Amikor a 36. kockánál filmcsere miatt egy pillanatra leeresztett, és a betegségével küzdő, önmagába merülő ember őszinte arcvonásai ütköztek ki rajta, Szalay azonnal lecsapott erre a ritka, esendő pillanatra – megörökítve a pódiumművész mögötti valós embert.

Elkötelezett szociográfia és az „Ingázók”

A felkészültség mellett a társadalmi érzékenység és az elkötelezettség határozza meg egy igazán hiteles fotóriporter munkáját. Az újonnan induló Tükör magazin alapító csapatának tagjaként Szalay hónapokon keresztül hajnalban és este utazott a puszta szabolcsi vonalon, hogy megismerje és hitelesen bemutassa az ingázók kimerítő életformáját. Amikor a szerkesztőségben a hatalmasságok a riport megoldását keresték, ő őszintén megmondta: „én megoldást nem tudok rá, én csak azt tudom megmutatni, amire fel kellene figyelni és ezen változtatni”.

Sajtóetika: Az igazmondás és a manipuláció határai

A sajtóetika legfőbb alappilléreként az őszinteséget, a felkészültséget és a tiszta igazmondást jelölte meg. Bár a fotó objektivitás és szubjektivitás ötvözete, a képek manipulálása sem modern jelenség – emlékeztet a történelmi példákra, amikor egy-egy csoportképről az évek során lassan eltüntették a kegyvesztett alakokat. Ennek ellenére a fotósnak tisztában kell lennie a határokkal: soha nem szabad visszaélni az alany testi hibáival vagy kiszolgáltatottságával. A kompozíció és a kiállítási képek párosítása (mint a békés Ipoly-menti hidas találkozás kontrasztja) pedig nem a néző félrevezetését, hanem a valóság mélyebb megértését kell, hogy szolgálja.